ROKAY ZOLTÁN: ÁDVENTI ÚTMUTATÓ

2010. december 10. péntek - 18:18 Írta: Kálmán atya

Olvasmány • Iz 48,17-19
Izajás által azt üzeni az Úr, hogy arra tanít, ami javunkra válik. A tanulás mindig alázatosságot feltételez: hogy beismerjem, hogy nem tudok mindent, hogy még sokat kell tanulnom, és hogy más többet tud és jobban tudja, mint én: Pl.: szüleim, tanítóim, az Egyház, Jézus Krisztus, Isten.
– Ehhez az alázatossághoz társulnia kell a bizalomnak: az, amit Isten, Jézus Krisztus és az Egyház tanít javamra válik.
– A prófétai beszéd feltételes módban hangzik: „Ha megtartottad volna…” Én tőlem függ fogékony vagyok-e aziránt, amit az Egyház szolgálata által Jézus Krisztus tőlem kíván vagy azzal próbálom magam igazolni: ördöge van; vagy falánk borissza, a bűnösök és vámosok barátja!
– Elfogadom-e, hogy a szentáldozás, a szentgyónás javamra válik, vagy nem hederítek rá („nem tulajdonítok a dolognak különösebb fontosságot”) mint az utcabeli gyermekek Jézus hasonlatában?

1. zsoltár • Boldog, aki az Úr törvényében leli örömét
– Amikor a zsoltárokat összegyűjtötték, ezt a zsoltárt állították a könyv elejére, amely rámutat, hogy az egész könyv oktatni akar minket (Szent Pál „Mindazt, amit megírtak, okulásunkra írták”)
– Az az ember boldog, aki az élet minden helyzetében (akár jár, akár áll, akár ül) távol tartja magát a gonoszoktól és Isten törvényében leli kedvét: vajon az Úr parancsairól elmélkedem éjjel és nappal, vagy egész más gondolatok, szándékok töltik be szívemet.
– A termő fa és a pelyva ellentétével érzékelteti a zsoltár az igaz és a gonosz közti különbséget.
– Lehet, hogy a felületes tapasztalat mást mutat; de ez csak a felületes szemlélet.

Evangélium • Mt 11,16-19
Jézus arról beszél, hogyan viszonyult a nép Keresztelő szent Jánoshoz és hogyan viszonyul Ő hozzá. Az utcán játszadozó gyermekek példáját hozza fel. A gyermekek szívesen játszanak lakodalmat és temetést: azt, amit látnak, ami megragadja őket. A furulyázásra tánccal, a siránkozásra zokogással kellett volna pajtásaiknak válaszolni. Isten Keresztelő János böjtölésével megszólít bennünket: halljuk-e, értjük-e ezt a megszólítást, válaszolunk-e rá hiteles keresztény életünkkel? Megszólít bennünket az Ő Egyszülött Fia, Jézus Krisztus által is, aki velünk eszik és iszik az eucharisztikus lakomán, a szentáldozásban: elfogadjuk ezt a meghívást az Egyházban, vagy visszautasítjuk, elzárkózunk előle? Ha nem akarjuk meghallani Isten, Jézus Krisztus, az Egyház megszólítását, mindig fogunk kifogást találni: Keresztelő Jánosra azt fogjuk mondani: „ördöge van”; Jézus Krisztusra: „falánk borissza ember!” – Ez a mi bölcsességünk. Isten bölcsességét művei: Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása igazolja.

Kategória: Szentbeszéd, Zoltán atya


(hozzászólás letiltva).