HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA

OLVASMÁNY: Ap. Csel. 8,5-8.14-17

Egyre inkább közeledünk pünkösd ünnepéhez, a húsvéti szent ötven nap végéhez. – Péter és János apostol szamariai „bérma-körútjáról” hallunk a mai olvasmányban. – Kézrátételük által kapták meg a Szentlelket azok, akik csak Jézus nevében voltak megkeresztelve. Tehát a keresztség és a bérmálás összetartoznak, a húsvét és a pünkösd egységet alkotnak: a bérmálás a keresztséget erősíti meg.

Figyeljünk fel az olvasmány egy mozzanatára: az apostolok akkor mentek Szamáriába, amikor értesültek róla, hogy az ottaniak befogadták Isten igéjét, Krisztus tanítását. – Manapság is akkor megy a püspök bérmálni, amikor meggyőződik arról, hogy a bérmálkozók előkészültek, és az Egyház közvetítésével elfogadták Isten igéjét, Krisztus tanítását. A kettő szorosan egybetartozik: a kézrátétel (maga a bérmálás) csak akkor lesz hathatós,; csak akkor tud a bérmálkozó sikeresen együttműködni a Szentlélek kegyelmével,ha kellő előkészületben részesült – megismerte hitét és Jézus Krisztust. Sajnos a „hívek” közül elég sokan, teljesen félreértve a bérmálás jellegét, ragaszkodnak ugyan hozzá, de idegenkednek az előkészülettől; attól, hogy bérmálkozó gyermekük a rendszeres vasárnapi szentmisén és hitoktatáson hallja, befogadhassa Isten Igéjét. Ebben gyökeres változásnak kell beállnia.

– Sok lelkipásztor nagy erőfeszítéseket tesz, és sikeresen segít a szülőknek és bérmaszülőknek az előkészületben. – Ahol azonban a szülők nem gyakorolják vallásukat, és még bérmaszülőnek is ilyet választanak, – vagy még rosszabbat, mint maguk, – ott a lelkipásztori igyekezet hiábavaló és a bérmálás lealacsonyodik valami ajándékozási, evési, ivási jogcím szintjére.

ZSOLTÁR: 66.

Az ószövetségi üdvtörténet legnagyobb eseménye: a Választott Nép szabadulása az egyiptomi fogságból a Vörös tengeren át. Ezt ünnepelte a választott nép húsvétról húsvétra. – Ezt az eseményt idézi emlékezetünkbe a mai zsoltár is, amelyben a hívő elbeszéli a kivonulás eseményét, és Isten dicséretére szólít fel.

Az újszövetségi húsvét a mi szabadulásunk a bűn rabságából, a keresztség szentségén, a keresztvízen át, Jézus Krisztus halála és feltámadása által. – Ezt az eseményt jeleníti meg nemcsak a húsvéti gyertya, nemcsak a húsvéti virrasztás szertartásai, hanem minden szentmise, amelyben Jézus Krisztus halálát és feltámadását ünnepeljük; erről emlékezünk meg. Itt mondjuk el, milyen nagy dolgot tett Isten, nemcsak Jézus Krisztussal, hanem velünk is.

Az imádkozó összehívja a hívők közösségét, hogy előttük elbeszélje Isten tetteit – amelyek nemcsak a Választott nép történetében játszódtak le, hanem az egyes hívő életében is.Nekünk is így kell értelmeznünk a megváltás művét: egyrészt, ami az egész hívő közösséggel történt, történik, az számomra is döntő fontosságú; másrészt, életem minden eseményében keresni kell Isten irgalmának megnyilvánulását, életem minden eseményét, egész életemet úgy kell értelmeznem mint a húsvét, Krisztus feltámadásának, a keresztségnek megnyilvánulását életemben.

SZENTLECKE: Pét 3,15-18

Jézus Krisztus tiszteletének szívünkben kell kezdődnie. Ezért nem lehet mindegy, hogy ott, szívünk, lelkünk mélyén gondolkodásunkat milyen érzelmek, milyen indulatok töltik el. Az életszentségnek szívünkben kell kezdődnie, ahol senki sem ellenőriz és nem is ellenőrizhet bennünket. Ez kell, hogy készségessé tegyen bennünket arra, hogy mindenkinek válaszoljunk, aki a felől kérdez bennünket, mi a reményünk alapja, mert nem tud zavarba hozni minket, mivel gondolataink („szívünk”) és életünk összhangban van. Így tehetjük ezt jó lelkiismerettel. Azonban ezt szelíden és tiszteletteljesen kell tennünk. Ezzel tudjuk megszégyeníteni azokat – de csak azokat, akik Krisztusban való szép életük miatt rágalmaznak minket. – Az Apostol, Jézus Krisztussal együtt, aki a nyolc boldogságban megjövendölte, hogy tanítványait rágalmazni fogják, tud róla, hogy ezt nem kerülhetjük el.Ezért Jézus Krisztusnak, az ártatlan Igaznak a szenvedését állítja ismét példaképül, aki nem csak a rágalom és hamis tanúság áldozata lett, hanem értünk bűnösökért, a mi bűneink miatt halt meg.A keresztségben Vele együtt mi is meghaltunk. Ezáltal vezet el bennünket Istenhez. Ezért, amikor szenvedünk, fontoljuk meg, hogy Jézus Krisztus ártatlanul szenvedett, amit énrólam nem lehet feltétlen elmondani. – Vajon mindig jótetteimért szenvedek, vagy olykor életemmel igazat adok azoknak, akik rólam rosszat mondanak? – Rágalmazóim akkor fognak szégyenben maradni, ha Jézus Krisztusban szép életet élek. Mint ahogyan Jézus Krisztus számára is ez volt az egyetlen eszköz, hogy ártatlanságát „bizonyítsa”.

EVANGÉLIUM: Jn 14,15-21

A múlt vasárnaphoz hasonlóan, ma is Jézus búcsúbeszédéből hallunk részletet szent János Evangéliumából. Mint a negyedik Evangéliumban és szent János első levelében oly sokszor,itt is Jézus szeretetéről van szó. Ez a szeretet Jézus parancsainak betartásában valósul meg. – Jézus más vigasztalót, „szószólót”, ígér a tanítványoknak – és nekünk: az igazság lelkét, aki örökre Jézus tanítványaival marad.
– A történelmi Jézus az Ő testi valóságában visszatér az Atyához, de az Atya és a Fiú is a Lélekben, a Lélek által van jelen köztünk, velünk – „bennünk”, Krisztus Egyházában. – A világ nem kapja meg, de Jézus tanítványai, akik a Fiút és az Atyát is ismerik, megkapják és velük marad. – A „megmaradni”, mint tudjuk szent János Evangéliumában Jézus tanításának egyik kulcs-szava: Jézus Krisztusban, az Ő szeretetében maradni. Ugyanígy, most az igazság Lelkéről mondja, hogy velünk marad. Jézus most is arról beszél, hogy visszajön, de addig sem hagy árván bennünket. – Ahogyan a világ nem kapja meg az igazság Lelkét, mert nem ismeri, úgy Jézust sem látja. A tanítványok azonban látják, mert Jézus Krisztus él és ők is élni fognak. – Jézus önmagáról mondja, hogy Ő az élet. Ez az élet, amelyet a tanítványok elnyernek, mi is elnyerünk Jézus Krisztustól,az Ő látása, noha visszatért a Mennyei Atyához. Amikor a tanítványok elnyerik az igazság Lelkét, megtudják, hogy Jézus Krisztus az Atyában van, a tanítványok, pedig Őbenne – és Ő a tanítványokban, amint a szőlőtőről és a szőlővesszőkről szóló tanításban kifejti. Jézus Krisztust szeretni, annyit jelent, mint megtartani parancsait. Ezáltal valósul meg az Atya szeretete is, hiszen Jézus már többször elmondta, hogy Ő és az Atya egy. Aki ennek a szeretetnek eleget tesz, annak Jézus „megmutatja magát”. Annak számára Jézus Krisztus – és az Atya, az igazság Lelkében, a kinyilatkoztatás által, látható lesz. Ahogyan megmutatta isteni hatalmát, ahogyan Őbenne megmutatkozik az Atya, ahogyan megmutatta szeretetét, ahogyan a kételkedő Tamásnak megmutatta sebhelyeit.