ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP

OLVASMÁNY: Iz 55,10-11

Izajás könyvének 3. részéből halljuk, olvassuk a mai ószövetségi olvasmányt.

– A Szentírás az esőhöz, hóhoz hasonlítja Isten igéjét. Ezért hullik, hogy termékennyé tegye a földet – szívünk szántóföldjét. Ez a költői kép emlékeztet a magvetőről szóló példabeszédre is, amelyet az Evangéliumban hallunk.

Isten valóban bőven hullatja termékenyítő Igéjének esőjét szívünk szántóföldjére. – Minden vasárnapi szentmisében, de a köznapi miséken is 2-3 szentírási olvasmány is elhangzik, amire a zsoltárral válaszolunk. A misét, a szentségek kiszolgáltatásának szövegét át és átszövik a szentírási idézetek. Legtöbb templomi énekünk bibliai ihletésű; Isten igéjével búcsúzunk halottainktól, és más szentelmények (hamvazás, barkaszentelés) kiszolgáltatásánál is felhangzik az Egyházban Isten Igéje. – Ezt illetőleg tehát nem panaszkodhatunk aszályra, szárazságra.

Itt azonban ismét felmerül a mi felelősségünk kérdése: vajon meghozza-e gyümölcsét az Isten Igéjének ez az áldásos esője az én szívemben, az én lelkemben? Engedem-e, hogy ez az eső mélyre hatoljon bennem, vagy csak felületesen locsolgatja, permetezi életemet, és nemtörődömségem, elfoglaltságom, könnyelműségem következtében nem érleli meg a várt termést? Üdvösségem, megváltásom tehát tőlem is függ. Istennek ebben a feladatban is munkatársa, nem pedig versenytársa vagyok, de nem zárja ki és nem teszi feleslegessé az én tevékeny hozzájárulásomat sem.

Ezen a téren az első gyakorlati tennivaló, hogy részt vegyek a vasárnapi szentmisén, hogy figyelmesen hallgassuk a szentírási részleteket és az ehhez fűződő magyarázatot

(„homiliát” – prédikációt), hogy a templomból kijövet feltegyük magunkban a kérdést: miről szólt az Evangélium, szentlecke, olvasmány (esetleg a Szentírás melyik könyvéből volt); hogy otthon hét közben is olvassuk a Szentírást, és minden este, a lelkiismeretvizsgálatban feltegyük a kérdést: milyen termést, milyen gyümölcsöt érlelt bennem a mai napon Isten Igéjének esője?

ZSOLTÁR: 65.

A zsoltárok összekötik az olvasmányt az Evangéliummal. A zsoltárral válaszolunk az olvasmányban elhangzottakra, de ugyanakkor bevezet minket az Evangélium gondolatvilágába, mondanivalójába. – Ez különösen szépen kifejezésre jut a mai szentmisében. Az első olvasmány Isten szavát, a vetőmagot érlelő esőhöz, az Evangéliumot, pedig a vetőmaghoz hasonlítja. – A zsoltár is a vetésről és az ezt öntöző esőről, mint Isten ajándékáról beszél. Érthető, hogy a földművelő és állattenyésztő társadalomban az ember Isten gondoskodását az alkalmas időjárásban és a bőséges termésben, az élet bőségében ismeri fel. – Isten azonban sokkal több, mint egy jól működő öntözőberendezés felelős kezelője. – A hívő számára mindaz, ami a természetben történik, és amit Isten mulandó földi életünk fenntartására ad, sokkal több, mint a testi táplálék: a vetőmagban Jézus Krisztussal együtt, mindig a szívünkbe hulló Isten Igéjének kézzelfogható képét kell látnunk. A sarjadó vetés, a keresztény élet növekedését, gyarapodását, a jócselekedetekben való érlelődést kell hogy jelentse; az eső Isten éltető kegyelmére, a keresztvízre emlékeztet, amely megszentel bennünket, lehetővé teszi bennünk a szívünk szántóföldjébe hullott Isten Igéjének, a vetőmagnak életét és érlelődését; – ez az isteni eső, csapadék, amellyel a keresztségben egész életünkre megöntözött bennünket, hogy a keresztény élet méltó, bőséges gyümölcsét tudjuk teremni.

Amikor a szárazság, az aszály csapását tapasztaljuk, ne csak azon sopánkodjunk, hogy nem lesz testi táplálékunk; juttassa ez eszünkbe: ilyen az én lelkem is Isten kegyelme nélkül; ilyen kiaszott, kiszáradt a bűnös lélek, amely nem tud kellő termést hozni, mert visszautasítja Isten kegyelmének éltető öntözését.

SZENTLECKE: Róm 8,18-23

Az örök életre, örök dicsőségre kaptunk meghívást. De akkor hogyan tekintsük

ennek az életnek a szenvedéseit? Ezekről mondja szent Pál, hogy nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amelynek részesei leszünk. Az Apostol nagyon jól tudja, hogy ezt nem könnyű elfogadni. Ezért mondja el a továbbiakat az egész természet sóvárgását a szolgai állapotban és Isten fiainak megnyilvánulását Isten dicsőségében, a szabadság megnyilvánulását. Mert amikor ez rajtunk beteljesedik, akkor az egész teremtett világ megszabadul a szolgai állapotból. De mi magunk is, akik a Lélek csíráját magunkban hordozzuk, sóhajtozva várjuk a fogadott fiúság megvalósulását – hiszen ennek már részesei lettünk a keresztség szentségében, amikor Isten gyermekei lettünk. Testünk megváltását várjuk, hiszen a megváltás, az üdvösség az egész emberre vonatkozik: testére, lelkére. Azt hittel elfogadjuk, hogy a Lélek csíráját hordozzuk bensőnkben, de a test gyengeségét, gyarlóságát, törékenységét megtapasztaljuk nap, mint nap: ez világosan tudtunkra adja, hogy megváltásunk, testünk megváltása majd Krisztus dicsőségének és Isten fiai – vagyis a mi megnyilvánulásunkkor fog beteljesedni.

EVANGÉLIUM: Mt 13,1-23

Jézus a Genezáreti tó partjáról tanítja a tömeget. Onnan szép kilátás nyílik a galileai szántóföldekre, a vetésekre, a mező liliomai és az ég madarai is ott vannak, amint azokat megtaláljuk Jézus hasonlataiban, példabeszédeiben.

Az első és legismertebb példabeszéd a magvetőről szól. Mi már mindannyian ismerjük a példabeszéd értelmét és jelentését, és úgy lehet, csodálkozunk hogy, a tanítványok nem értik azt, megfeledkezve arról, hogy mi már Jézus magyarázatát is ismerjük. – Azon is csodálkozunk, amikor Jézus azt mondja: „Akinek van, annak még adnak, hogy még több legyen, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van”. Akiket Jézus Krisztus meghívott és hívó szavát követik, azok megismerhetik a mennyek országának titkait.

Mivel titokról van szó, Jézus hasonlatokkal érzékelteti, példabeszédek segítségével bontakoztatja ki annak lényegét. – A példabeszédek sem segítenek az értetleneknek és értetlenkedőknek. A „meg ne térjenek, hogy meggyógyítsam őket” az Izajás-idézetben nem Jézus Krisztus szándéka, nem Isten akarata, hanem megállapítás: mi magunk vagyunk, akik nem akarjuk a megtérést és a gyógyulást. Ehhez fűződik, hogy sok igaz és próféta szerette volna látni és hallani, amit a tanítványok látnak és hallanak. Az igazak, a próféta és a tanítványok jutalmáról már hallottunk. Most nyilvánvaló lesz a tanítványok kiválóbb volta az igazakkal és prófétákkal szemben, mert ők szemtől szemben láthatják Jézus Krisztust, az Isten Fiát.

Ezután Jézus megmagyarázza példabeszédét. Ennek alapján nem egyszer mi is elég gyorsan készek vagyunk arra, hogy az embereket osztályozzuk: ennél az útfélre esett – tehát nem törődik Isten igéjével; annál nem tudott gyökeret verni, amannál elfojtották a gondok és örömök Isten igéjének vetőmagját.

Lám énnálam bőséges termést hozott! – Pedig mindannyian tartozhatunk

valamennyi kategóriába. A vetőmag Isten igéje, a magvető Jézus Krisztus: a termés tehát a talaj – szívem, életem termőföldjének minőségétől fog függeni.