ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP

OLVASMÁNY: Bölcs 12,13. 16-19

A Bölcsesség könyve az Ószövetség egyik kései írása. Görögül írták az

észak-afrikai Alexandriában élő zsidó szórványban. A katolikus kiadású Bibliákban megtaláljuk.
A szentíró, elmélkedése során felismeri Istennek azt a két alaptulajdonságát,
amelyről az evangéliumi példabeszéd is szól: Isten igazságosságát és
türelmét, irgalmasságát. – Isten hatalmas, erős, és ebből származik igazságossága.-
De ugyanakkor kíméletes, szeretete határtalan. Csak Isten tudja
önmagában tökéletesen egyesíteni ezt a két – látszólag ellentétes tulajdonságot.
Mi emberek hajlamosak vagyunk vagy az egyik, vagy a másik végletre:
vagy igazságosak vagyunk, és akkor könnyen kegyetlenekké leszünk; vagy elnézőek akarunk lenni, és akkor igazságtalanokká leszünk. Isten saját belátása szerint gyakorolja irgalmát és hatalmát. S ezzel bennünket is tanít,

hogy igazak és könyörületesek legyünk, és, hogy ítélete bűnbánatra indítson minket.
Ennek a hivatásnak csak akkor tudunk eleget tenni, ha Istent igyekszünk
megismerni és megszeretni. Ha figyelmesen hallgatunk szavára, Igéjére, és
fürkésszük, vajon melyik végzésével mit akar elérni nálunk?

Az Egyháznak is erre kell törekednie, hogy ezt a két tulajdonságot,
magatartást magában egyesítse, összeegyeztesse, és mindig a megfelelőt
alkalmazza. – Ezt csak akkor tudja majd az Egyház megvalósítani, ha
mindannyiunkban a jóindulat fog felülkerekedni, nem leszünk gyanakvók
és lázadozók, hanem a figyelmeztetések bűnbánatra fognak bennünket indítani, és nem fogjuk rossz néven venni, és úgy vélni, ha az Egyház irgalmasságot gyakorol másokkal, akkor mi megrövidülünk, hogy az irgalmasság az igazságosság rovására van.

ZSOLTÁR: 86.

Az Ószövetséget Isten egy néppel, a Választott Néppel kötötte. Azonbanmár az Ábrahámmal kötött szövetségben megtaláljuk azt a gondolatot, hogyIsten a Választott Nép által minden néppel szövetségre akar lépni. Ugyanezt
a meggyőződést juttatja kifejezésre az első ember teremtésének elbeszélése:
őbenne, az első emberben, minden eljövendő kor minden népével és egyes
emberével szövetségre lép. – Ezt a meggyőződést nem egyszer háttérbe szorította
a vallási és nemzeti kizárólagosság gondolata, amit általában a zsidókat
és az Ígéret Földjét fenyegető veszély váltott ki. – Ám teljesen soha nem
veszett ki az üdvösség egyetemességének meggyőződése, amelyet Jézus az Ő
tanításával és a minden népet maga köré gyűjtő Egyház alapításával újított
meg örökre szóló érvénnyel. – Ezt a meggyőződést juttatja kifejezésre a mai
zsoltár is, amikor azt mondja: „Eljön minden nemzet, amelyet csak alkottál,
imádva borulnak le előtted Uram, és nevedet áldják.”

Az irgalmas, csodatevő és hosszan tűrő Istent azonban csak azok ismerik
meg, csak azok juthatnak el hozzá, akik keresik, akik hívják. – Ő minden
népet meghívott az üdvösségre, az Ő ismeretére, de ez senkit sem mentesít
attól, hogy maga is megtegye a lépést Isten felé. – Istent hívni, pedig annyit jelent, mint neki tesző életet élni, nem kizárni és nem visszautasítani Őt. – Ha nem hívjuk, ha elzárkózunk és visszautasítjuk, bármennyire hív Ő bennünket,
ismeretére, a Vele való szövetségre soha sem jutunk el.

SZENTLECKE: Róm 8,26-27

Nemegyszer megtapasztaljuk és panaszkodunk is, hogy nem tudunk
imádkozni. Ezen nem szabad meglepődnünk, hiszen a helyes imádság nem
a mi ügyességünktől, valamiféle „praktikáktól” függ, mert a Lélek maga könyörög
bennünk, amint az Apostol mondja emberi szóval ki nem fejezhetőfohászkodással, vagy ahogyan a templomi ének fogalmaz: „a Szentlélek Úristen
sóhajtozván bennünk, mondhatatlan szavakkal ezt sóhajtja bennünk.”
A mi imánknak tehát teljesen egybe kell forrnia a Szentlélek szavaival és
engednünk kell, hogy a Szentlélek szóhoz jusson bennünk. A Szentléleknek
„második énünkké” kell lennie, mert csak az Ő fohászai nevezhetők imádságnak.
Ezt a segítséget nyújtja nekünk Isten Lelke, ez nyújt kilátást arra,
hogy az imádságunk helyes lesz. Isten ugyanis ismerni fogja kívánságainkat,
mert ezek nem a mi önző kívánságaink lesznek, hanem a Lélek kívánságai.
Ezeket a kívánságokat Isten is ismeri, aki a szíveket vizsgálja. Ezért engednünk
kell, hogy a mi szívünk, a mi lelkünk mélyét a Szentlélek töltse be. Ő a
mi szándékainkat, kívánságainkat is úgy fogja alakítani, hogy azok Istennek
tetszők legyenek. Szándékainkat sem kell külön feltárni, mert Isten tetszése
szerint jár közben a szentekért – értünk.

EVANGÉLIUM: Mt 13,24-43

Jézus példabeszédekben tanítja a népet, hogy ezzel is beteljesedjen az Írás,
amint ezt szent Máté Evangéliuma előszeretettel hangsúlyozza. Így hivatkozik
itt is egy zsoltáridézetre, amelyet zsidó címzettei bizonyára ismertek:
Példabeszédekre nyitom ajkamat,
S hirdetem, mi rejtve volt a világ kezdetétől.
A magvetőről szóló példabeszédet követi a vetés közé hintett konkoly, és
a mustármag példabeszéde, majd a kovászról szóló hasonlat. Mindhárom
a mennyek országának titok voltáról, rejtett növekedéséről és működéséről szól. – A konkolyról szóló példabeszéd azonban még egy titkot kifejezésre
juttat: ez a gonoszság titka, amely együtt növekszik és érlelődik a vetéssel, a
mennyek országával. Úgy lehet, mindannyiunkban meg van a hajlam, hogy nekilássunk kitépni a konkolyt. A gazdának, az Emberfiának, Jézus Krisztusnak azonban más a szándéka: az aratásig együtt kell növekednie mindkettőnek.
És talán ez a szerencsénk. Mert a gazda türelmes velünk szemben.
– Az aratás, mint Jézus magyarázatából tudjuk, az ítélet napján lesz. Nem itt
és most, a mi földi életünkben. Akkor fogják a kettőt elkülöníteni egymástól.
A példabeszéd magyarázata egy utalással fejeződik be Dániel könyvére.
„Az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában”.
A mennyek országának titokzatos növekedését illusztrálja a mustármagról
szóló példabeszéd. A „terebélyes fa” és az ágai között pihenő madarak
Ezekiel próféta jövendölésére utalnak és az Egyházhoz gyülekező népekre
vonatkoztatható.
Végül a kovász és a tészta hasonlata az emberiségben, világon jelen lévőés rejtetten, titokzatosan, de valóságosan működő mennyek országát állítja
lelki szemünk elé.
Mivel a mennyek országa – és annak kezdete itt a földön, az Egyház –
misztérium, titok, ezért Jézus is hasonlatokkal, példabeszédekkel érzékelteti
annak lényegét. Így magunk is akkor fogjuk közelebbről megérteni a menynyek országáról és az Egyházról szóló tanítást, ha ezzel tisztában leszünk, és figyelemmel hallgatjuk Jézus példabeszédeit, hasonlatait, amelyek ebből a titokból, misztériumból valamit magukban hordoznak.