Szentírási útmutató Rokay Zoltán atyától: Évközi 27. vasárnap

2011. október 02. vasárnap - 07:10 Írta: Kálmán atya

ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP
OLVASMÁNY: Iz 5,1-7
Az Egyház figyelemmel kíséri hívei mindennapi életét, legidőszerűbb elfoglaltságát, mindazt, ami éppen hívei érdeklődésének központjában áll. Így van a mai vasárnap olvasmányaival is. Mivel már megkezdődik, vagy talán már folyamatban is van a szüret, így az olvasmányokban is a szőlő, a szőlőskert, a szüret kerül előtérbe. De, mint mindent, amit a tapasztalat, az élet, a világ nyújt, a Biblia ezt is felhasználja egy mélyebb értelmű mondanivaló kifejezésére, mind az Ó-, mind az Újszövetségben. – Az ószövetségi olvasmányban egy éneket, a bibliai költészet egy remekét halljuk, olvassuk Izajás könyvéből: a „kedves”, akinek szőlejéről az ének szól, Isten. A szőlőültetvény (mint az Ószövetségben többször is), a választott nép.
Mindaz, amit a kedves a szőlőskerttel tett, Isten kegyelme, Isten igyekezete, az Ő tevékeny-sége annak érdekében, hogy Választott Népe megteremje a kellő gyümölcsöt, az Isten akarata, elvárása szerinti életet. – A vadszőlő az istentelen, bűnös élet termése, amely Isten ítéletét vonja maga után.
Az Újszövetség Választott Népe mi vagyunk.
Mi vagyunk Isten kedveltjének, Jézus Krisztusnak a szőlőskertje. Ő mindent megtett annak érdekében, hogy az istengyermekség, a keresztény élet gyümölcsét teremjük: az ültetvény telepítése Isten kegyelmének műve, a kidobált kövek az isteni kegyelem gyógyító és tisztító hatása, a sövény, kerítés Isten védelme, oltalma az őrtorony Isten rajtunk nyugvó szeme, a prés, amelyben kisajtolják a bort, a tevékeny jócselekedetek iskolája. (Talán így lehetne értelmezni az ének egyes képeit; a szentíró nem magyarázza a felsorolás egyes részleteinek értelmét; ő csak annyit akar mondani: Isten mindent megtett annak érdekében, hogy ültetvénye jó termést hozzon).
– Most azonban, a szőlőskerttel, az ószövetségiVálasztott Néppel együtt rajtunk a sor, hogy a várt eredményt, a várt gyümölcsöt megteremjük. Jézus Krisztus, aki kereszthalálában megmutatta, hogy mindent megtett értünk, minket is kérdez: „Mit kellett volna még tennem és nem tettem meg?”.  De, ha mi a magunk részéről nem hozzuk meg a várt termést, mi sem kerülhetjük el a pusztasággá lett szőlőskert sorsát.

ZSOLTÁR: 80.

Az Egyház szemmel tartja hívei mindennapi életét, elfoglaltságát. Igyekszik a vasárnapi misék szentírási szövegei által is lépést tartani azzal, ami az embereket az évszaknak megfelelően leginkább foglalkoztatja. – Talán ezzel magyarázható, hogy most, a szüret idejére kerültek a mai szentmise bibliai szövegei, amelyek a szőlőről és szőlőmunkásokról szólnak.A zsoltár is erről beszél. A Választott Nép az az értékes szőlőtő, amelyet Isten Egyiptomból, a rabság és szolgaság házából, a pogány földről áttelepített az Ígéret Földjére. – A régészeti leletek is bizonyítják, hogy az egyiptomiak is ismerték a szőlőtermesztést, különösen a Nílus deltájában. – Az imádkozó most arra kéri Istent, hogy ha már engedte ilyen terebélyessé nőni az ő ültetvényét (költői túlzással: az Eufrátesztől a Földközi Tengerig), ne engedje,hogy azt a Választott Nép ellensége feldúlja, hanem oltalmazza továbbra is.Mi vagyunk Isten kedvelt szőlőültetvénye, amelyet a bűn rabságából, a keresztség szentsége által átültetett az örök élet Ígéret Földjének szőlőskertjébe. – Jézus Krisztus óta ez a szőlőültetvény, az Egyház valóban elterjedt az egész világon. – Ám, ahogyan az ószövetségi Választott Nép, úgy mi is, az Egyház, Isten oltalmára, védelmére van utalva.Ezt az oltalmat, Isten gyermekeinek szabadságát, mint tudjuk, csak akkor tapasztaljuk meg, ha Isten nevét segítségül hívjuk. – Isten nem hagyel bennünket, az ő ültetvényét. – Ám vajon nem hagyjuk el Őt mi, amikorbűneink által hűtlenek leszünk hozzá.

SZENTLECKE: Fil 4,6-9
Mindig találhatunk okot az aggodalomra, hiszen az emberi élet szükségszerűen magával hozza a gondokat, nyugtalanságot, amely a bizonytalanságból származik. Imáinkat is nem egy esetben az aggodalom ihleti, az mondatja velünk. Szent Pál apostol arra buzdít, hogy mindezt terjesszük az Úr elé – hálaadásunkkal együtt. Ez utóbbiról eléggé könnyen és gyorsan megfeledkezünk, pedig csak az ilyen imádság tudja megadni Isten békéjét, amely minden értelmet meghalad. Ezt imádság és Istennek való hálaadás nélkül nem tudjuk megtapasztalni. Ez egyszersmind megőrzi szívünket és értelmünket Jézus Krisztusban. Mert azokat egyébként megzavarja az aggodalom
Ezt a békét, szívünk-lelkünk békéjét akkor tudjuk megőrizni, ha gondolataink valóban arra irányulnak, ami igaz, tisztességes, igazságos, ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. – Vajon gondolataim mindig ezekre irányulnak? Ha nem, ne csodálkozzam, ha nem találom Isten békéjét, ha sok minden nyugtalanít. Mindezt volt alkalmunk megtanulni az Apostol szavai szerint, az ő példájából. Vajon én példát adok-e másoknak, példaképül szolgálok-e? – Mindezt, pedig nem elegendő megtanulni, elméletileg magunkévá tenni, hanem tettekre kell váltanunk. Akkor lesz velünk a béke Istene.

EVANGÉLIUM: Mt 21,33-43.

A szüreti időben Jézus harmadik példabeszédét halljuk a szőlőről: most már a szüretről és a termés beszolgáltatásáról. A gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd hátterében minden bizonnyal ott áll Izajás próféta éneke a kedvese szőlejéről, a kettejük közötti igazságszolgáltatásról.

A példabeszéd értelme világos kell, hogy legyen számunkra: a szőlőskertgazdája Isten, a Mennyei Atya; a szőlőmunkások: Jézus korában az ószövetségi Választott Nép és annak képviselői: a főpapok és a nép vénei. Manapság: mi mindannyian, akik a keresztség szentsége által az Újszövetség Választott Népe lettünk, vagyis az Egyház. A szolgák, akiket hozzánk küld, a próféták, a fi ú Isten Fia, Jézus Krisztus. – A próféták üldözéséről és Jézus szavai szerint meggyilkolásáról („Jeruzsálem, te megölöd a prófétákat”) a Szentírásból értesülünk. Hogy a gonosz szőlőmunkások a fiút sem becsülték, tudjuk Jézus Krisztus szenvedéstörténetéből.

Jézus a félredobott kő hasonlatával zárja beszédét, amelyet jól ismerünk a húsvéti zsoltárból. Azzal, hogy Jézust elvetették, hogy az örököst megölték, nem fejeződött be a történet. Maguk Jézus hallgatói vonják le a következtetést, mit fog tenni a szőlőskert ura a gonosz szőlőmunkásokkal. Isten végrehajtja az Ő tervét, megvalósítja az emberek megváltását, szegletkővé teszi az elvetett követ, de a szőlőmunkások felelőssége, bűne ezzel csak növekszik.
A példabeszéd miránk (is) vonatkozik: Isten mitőlünk is elveheti szőlejét, ha nem teremjük meg a bűnbánat, a hiteles keresztény élet méltó gyümölcseit, és odaadhatja másoknak „a menyek országát”, olyanoknak, akik ezt megteszik. Az egész Máté-evangélium arról szól, hogy Jézus Krisztus elvetése kortársai által intő példa számunkra. – Lehet, hogy mi nem fogunk a „szolgák” és a „Fiú” életére törni fizikailag, de a hajlam megvan bennünk, hogy amit Jézus Krisztus az Egyház által üzen nekünk, azt semmibe vegyük, netalán egy lekicsinylő gesztussal „ártalmatlanná tegyük” és az mondjuk: „ez én rám nem vonatkozik.”

Kategória: Szentbeszéd, Szentírási útmutató, Zoltán atya


(hozzászólás letiltva).