ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP
OLVASMÁNY: Iz 25,6-10a
Elmúlt vasárnap a szőlőskert és szüret állt az olvasmányok
(l. olvasmány, és Evangélium) előterében, mint prófétai kép, hasonlat.
Ma a szüretet követő lakoma hasonlata érzékelteti az eljövendő örök életet.
Izajás a jövendő életet, mint dús lakomát írja le – amelyhez most már a leszüretelt szőlő bora is terítékre kerül. A próféta úgy jellemzi ezt a boldog korszakot, hogy kint reked belőle mindaz, ami jelen életünket megkeseríti: (bilincs), halál, gyász, sírás, szégyen. – Azt mondhatnánk, ezt mi el sem tudjuk képzelni, mert a jelen élethez mindez elválaszthatatlanul hozzátartozik.
A prófétai jövendöléseknek pont a lényege, hogy a megjövendölt életet olyannak mutatják be, hogy az egészen másmilyen lesz, mint a jelen élet valósága. – Mindezt Isten jelenléte eredményezi. Az Ő eljövetele és az Ő velünk maradása teszi a boldogságot boldogsággá.
Mi az Újszövetségben már tudjuk, hogy Jézus Krisztus eljött közén: „Már itt van!” – ahogyan a próféta mondja. Ő ezt a földi életet is át tudja alakítani – ha a boldogságot igazán tőle várjuk. Az Ő jelenléte a bilincset, a gyászt, a sírást, a szégyent is feloldja, mert halála feloldotta a halált. – Nem mintha mi hívő keresztények mindezek alól kivételek, mindettől mentesek lennénk, de az a tudat, hogy mindezt Krisztussal együtt viseljük el, azt eredményezi,hogy már ebben a földi életben megkezdődik az örök boldogság, „fölvirrad a nagy nap.”
Az örök élet lakomájának kezdete, megjelenítése, a szentmise. Itt élhetjük át elsősorban, földi életünkben, Isten eljövetelét, jelenlétét köztünk és velünk: Jézus Krisztus tanításában, testének és vérének vételében, a közösség imájában és énekében.
ZSOLTÁR: 23.
A jó pásztorról szóló zsoltár mindannyiunk számára ismert. Ezért részletes bevezetés és magyarázat helyett, elég csak arra a néhány pontra felfigyelnünk, amelyek az Egyház jelen működésében is felismerhetők, megvalósulnak.
A csendes vizek, vagy tiszta vizek forrása, amelyhez bennünket Jézus, a jó pásztor vezet, az Ő tanításának és a kegyelemnek forrása, melynek a keresztségben leszünk részesei. (A tanítás tehát és a keresztvíz elválaszthatatlanok egymástól ). A halál sötét völgye először is a földi élet, minden megpróbáltatásával, szenvedésével és szorongásával, de mindenek előtt a bűnök útvesztőjével, szakadékával. – Ebben a sötét völgyben Jézus Krisztus tanításának és az Egyház útmutatásának pásztorbotjával irányit és oltalmaz bennünket. – Ha itt engedjük magunkat oltalmazni és vezetni, lehet rá reményünk, hogy a testi halál sötétségéből is átvezet minket az örök élet világosságára.
A terített asztalt az Oltáriszentségre, a szentmisére vonatkoztatjuk, amelynek vendégei vagyunk itt a földi életben – és amely az örök élet asztal-közösségének elővételezése.
Az olajjal való megkenés, amelyet az Egyház az apostoli hagyományt követve alkalmaz több szentség kiszolgáltatásánál, a különös gondoskodás jele.
Az ellenség – akiről a zsoltár beszél – azáltal szégyenül meg, hogy látja keresztény életünk szépségét és gazdagságát. Ám, ha nem élünk ilyen életet, magunk szégyenülünk meg.
SZENTLECKE: Fil 4,12-14. 19-20.
Szent Pál apostol elmondja a filippieknek és nekünk, hogy mindenre képes „abban”, aki erőt ad neki. Ez a Krisztusban való lét, Krisztusban való élet jellemző szent Pálra és az ő tanítására. Jézus Krisztussal való egységéről, azonosulásáról elmondhatja: Benne. Ez teszi őt képessé arra, hogy mindig mindent megszokjon, tudjon bővelkedni és nélkülözni. Maga Jézus Krisztus is arra tanít bennünket, hogy maradjunk meg Őbenne: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne”. – A szőlőtőről és szőlővesszőről szóló tanításban pedig: „Aki megmarad bennem, az hoz bő termést.” – Ha benne maradunk, Ő is bennünk marad és ez, de csak ez tesz bennünket is képessé az Apostolhoz hasonlóan, hogy az élet minden helyzetében meg tudjuk állni helyünket, mint azok, akik Jézus Krisztushoz tartozunk.
Ez természetesen nem tette feleslegessé sem a filippiek jótékonykodását az Apostollal szemben, sem a miénket másokkal szemben. Ezért is dicséri őket az Apostol és köszönetet mond. Amikor másoknak adunk, kifejezzük meggyőződésünket, hogy mi is ajándékként részesedünk Isten gazdagságából.
EVANGÉLIUM: Mt 22,1-14.
A szüretet szüreti mulatság, bál, lakoma követi. Tulajdonképpen két példabeszédben szól Jézus az Ő hallgatóságához, a főpapokhoz és a nép véneihez: a menyegzőről és a menyegző köntösről. – Mint mindig, ezek a példabeszédek nekünk is szólnak.
Először is arról hallunk, hogy a vendégek nem törődnek a meghívással.
Mindenki a maga elfoglaltsága után lát. Azután valami borzasztó történik: egyesek a meghívottak közül bántalmazzák a szolgákat, sőt meg is ölik őket. Méltányos a király haragja, aki a gyilkosokat felkoncolja, városukat, pedig felégeti. Ezután az utcákról behivat mindenkit: jókat és rosszakat, hogy megteljen a ház vendégekkel.
A király, a Mennyei Atya minket is hív menyegzőjére, a mennyek országába, az eukarisztikus lakomára. Valószínű, hogy mi nem fogjuk tettleg bántalmazni az Egyház szolgáit, de nem feltétlen örülünk a meghívásnak és a hajlam mindanyiunkban megvan – épp úgy, mint a gonosz szőlőmunkásokról szóló példabeszéd esetében – hogy megkíséreljük az Egyházat, velünk szembeni elvárásai miatt úgy beállítani, hogy annak küldetése énrám nem vonatkozik. – Ezért fejezi be Jézus ezt a példabeszédet az Egyház egyetemes küldetéséről szóló tanítással: a szolgák elmennek, és az utcákról behívnak mindenkit: jót és rosszat hogy megteljen a lakodalmas ház: „Tegyetek tanítványommá minden nemzetet!” – mondja Jézus a Máté-evangélium végén. Ő a rosszaknak is megadja a lehetőséget, hogy bejussanak a mennyek országába, ahová mi visszautasítottuk a meghívást.
A másik példabeszéd – amely a menyegző kapcsán került összefüggésbe az előbbivel, a menyegzős köntösről szól. Honnan is lett volna ünneplő ruhája annak, akit az utcáról hívtak be? – Annyi azonban biztos, hogy semmivel sem igazolhatjuk, hogy a királyi menyegzőn a megszentelő kegyelem menyegzős köntöse nélkül jelenünk meg. Az eukarisztikus lakoma, a szentmise méltó ünneplésének előfeltétele a megtisztult lélek. A király magatartása „reakciója”, a vendég brutális eltávolítása a „külső sötétségre” a dolog komolysága, súlyos volta mellett tanúskodik.
A meghívottakról és választottakról szóló mondat is gondot okozhat, hiszen az elbeszélt esetben, példabeszédben valójában csak egy embert különíttek el, „választottak ki”, a többiek bent maradhattak a menyegzőn.
Mindettől függetlenül: az örök élet menyegzőjére, a mennyek országába mindannnyian meghívást kaptunk. Tőlem függ, vajon eleget teszek-e ennek a maghívásnak, menyegzős köntösben jelenek-e meg?