ÉVKÖZI 34. VASÁRNAP

KRISZTUS KIRÁLY ÜNNEPE

OLVASMÁNY: Ez 34,11-12. 15-17

Jézus, mindig hallgatósága számára érthető képekkel, korának gondolatvilágához közelálló kifejezésekkel érzékeltette tanítását. – Így a mai ünnep Evangéliumában is, amely a mennyek országának végső kibontakozásáról, az utolsó ítéletről szól. A gonoszok elkülönítését a jóktól az Ószövetségben ismert pásztor-élet képével, a kosok és juhok különválasztásával fejezi ki.

Ezt a képet ismerte és alkalmazta Ezekiel próféta is. De ő is megjövendölte, hogy maga Isten lesz népének pásztora, aki gondoskodik nyájáról, delelteti, az eltévedteket, pedig visszavezeti. – Az Újszövetség Választott Népe az Egyház – ahogyan ez a mai nappal ünnepélyesen befejeződő liturgikus évben, amelyben leginkább Szt. Máté Evangéliumából hallottunk – gyakran kifejezésre jutott. Ez az Evangélium ugyanis szembeállítja egymással az ó- és újszövetségi Választott Népet. Ezt nem azért teszi, hogy hivatásunkkal kérkedjünk, hanem, hogy hivatásunkat komolyan vegyük. Mi Isten népe, az Ő bárányai, az Ő nyája vagyunk. – De, hogy igazán bárányai vagyunk-e, akik az ítéletkor jobbjára kerülünk, vagy kosok, az átkozottak, akik embertársainkban nem szolgáltunk Krisztusnak, az tőlünk függ, rajtunk múlik.

Ezzel az elmélkedéssel befejeztük a vasárnapi szentmisék első olvasmányairól szóló elmélkedéseinket.* – Megismerhettük az Ószövetséget és a húsvéti időben az Apostolok Cselekedeteit. – Meríthettünk az ószövetségi Szentírás gazdagságából, kincseiből, amelyeket az Újszövetség, maga Jézus Krisztus is idéz, amelyek bennünket nemcsak Isten ismeretére, hanem helyes világ- és életszemléletre is tanítanak, és amelyek nélkül a Máté-evangélium, amelyet zsidókeresztényeknek írtak nehezen lenne érthető.

* Annak idején a „B”-évvel kezdtem az elmélkedéseket a szentmise első olvasmányáról. ZSOLTÁR: 23.

A mai vasárnappal befejeződik a liturgikus – egyházi év vasárnapjainak sorozata. Jézus Krisztus, mint király, de ugyanakkor, mint pásztor jelenik meg az utolsó ítéleten, ahol elválasztja a juhokat a kosoktól, a jókat a gonoszoktól. – Ebben Ezekiel jövendölése teljesedik be Istenről, mint pásztorról.

– Innen érthető, hogy a mai vasárnapon a jó pásztorról szóló zsoltárral válaszolunk az olvasmányra, és ez vezet be az Evangélium gondolatvilágába. Isten és Jézus Krisztus megbízásából, az Egyház pásztorként vezeti a hívőközösséget az egész liturgikus éven át: a tiszta vizek forrása, vagy csendes vizek, amelyekből meríthetünk, és lelki szomjunkat csillapíthatjuk, Isten Igéje, a inyilatkoztatás – amelyet a szentmisék – különösen a vasárnapi szentmisék olvasmányaiban és ezek magyarázatában tár elénk az Egyház.

A terített asztal mindenek előtt az eukarisztikus lakomára, a szentmisére és áldozásra emlékeztet, ám ugyanígy eszünkbe juttatja a lelki táplálékot, amelyet az Egyház Krisztus tanítása által az Ő Igéjének bőven terített asztalán kínál nekünk.

Az Egyház önmaga hivatását, küldetését tagadná meg, ha lemondana pásztori küldetéséről, még akkor is, ha a pásztorbot, az egyházi fegyelem olykor kellemetlen számunkra. – Ezért ne idegenkedjünk attól, hogy elfogadjuk tanítását, hiszen ezzel a pásztorok pásztorának, Krisztus Királynak jobbjára akar bennünket állítani, az örök életre akar bennünket vezetni.

SZENTLECKE: 1 Kor 15,20-26.28.

Már ismerjük szent Pál apostol tanítását az egy embertől származó halálról és holtak feltámadásáról. Ezt életünk tapasztalata is megerősíti. Ahogyan egy ember sok rosszat tehet, úgy sok jót is tehet. Ezért egyikünk sem szabad,hogy fölöslegesnek érezze magát. Sokkal inkább annak a meggyőződésnek kell éltetnie, milyen sok függ tőlem.

Először Krisztus támadt fel. Őt követik, akik Krisztushoz tartoztak. Mi Jézus Krisztushoz kapcsolódtunk a keresztség szentsége által, de keresztény életünkkel is Hozzá kell tartoznunk, amint ezt szépen elmondja szent Máté Evangéliumában Jézus Krisztus az utolsó ítéletről, ahol az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlásáról, és annak megtagadásáról beszél.

Ezután következik a vég. Jézus Krisztus az ítélettel megsemmisít minden uralmat, fensőbbséget és hatalmat és utolsó ellenségként a halált. Akkor a Fiú, aki az Atyától kapott minden hatalmat, miután mindent alávet magának, önmagát is aláveti az Atyának, átadja ezt a hatalmat, uralmat az Atyának, aki mindent alávetett neki.

Ahol hatalomról, uralomról van szó, ahol arról van szó, hogy alávetnek, hatalma alá rendelnek uralmakat és felsőbbségeket, ott Királyról van szó: Krisztus Királyról, akit a liturgikus, egyházi év utolsó vasárnapján ünneplünk, aki az Atyától kapott minden hatalmat, akinek mindent alárendelt. Az Ő országának, királyi hatalma titkainak kibontakozását ismerhettük a liturgikus év folyamán. Őhozzá, az Ő országához, királyságához tartozunk, keresztségünk és keresztény életünk által. Így lehetünk részesei dicsőségének, feltámadásának.

EVANGÉLIUM: Mt 25,31-46.

Valamikor október utolsó vasárnapja volt Krisztus Király ünnepe és mindig szent János evangéliumából hallottuk Jézus kihallgatásának elbeszélését, amikor Jézus Pilátus előtt királynak vallja magát. Ez a perikópa, evangéliumi szakasz, megmaradt a „B”-évben. Krisztus Király ünnepét az új liturgikus előírások értelmében a liturgikus vagyis egyházi év utolsó vasárnapján ünnepeljük és „C”-évben a megtérő gonosztevő – „jobb lator” elbeszélését halljuk, aki kéri Jézust, emlékezzen meg róla, amikor országába érkezik – amivel elismeri őt királynak.

Az idei liturgikus év, az „A”-év utolsó vasárnapján, Krisztus Király ünnepén Jézus beszédét halljuk a Máté-evangéliumból, az utolsó ítéletről, ahol a királyi pásztor, az Emberfia eljöveteléről szól.

Az egész egyházi, liturgikus év, vasárnapról vasárnapra kibontakoztatja a szentmise olvasmányaiban a mennyek országának, Isten országának, Krisztus királyságának titkait, ez az utolsó vasárnap, pedig annak beteljesedéséről, az Emberfiának eljöveteléről szól az Ő angyalaival, amint az Ő eljövetelét a főpap előtt is megjövendölte. Ez az eljövetel ítélet lesz. Jézus előtt összegyűlnek az összes nemzetek, népek – amivel a pogányokat jelölték, akiknek a vidékén Jézus a nyilvános működését kezdte, amint ezt különösen kihangsúlyozza szent Máté Evangéliuma; ahogyan „a pogányok Galieleájában” adja a parancsot tanítványainak „minden nép” tanítására, úgy most minden nép, akikből Jézus az új Választott Népet szerzi magának, összegyűlik a király trónusa előtt. Most lesz nyilvánvaló Krisztus királysága, a mennyek országa, és az, hogy ki tartozik ehhez az országhoz. A pásztor, akinek számtalan előképét ismerjük az Ószövetségből, elkülöníti a jókat a rosszaktól. Ez az elkülönítés, elválasztás, az ítélet. Itt nyilvánvaló lesz, hogy van különbség jó és rossz között, jók és gonoszak között és, hogy ez tetteinkben, a „kicsinyekről” való gondoskodásban, vagy annak elhanyagolásában nyilvánul valósul meg.

Jézus Krisztus azonosítja magát a legkisebbekkel. Itt a földi életben rászoruló embertársainkban, „titkosan halad” a világban, ahogyan az Ő országa is titok, azt akarja, hogy mindenkivel jót tegyünk, hogy egymásnak tegyük, adjuk meg azt, amit Neki tennénk, adnánk. Így valósul meg titokzatosan, de valóságosan a mennyek országa, amely az Ő eljövetelekor, az ítéletben lesz nyilvánvaló.