Szentírási útmutató Rokay Zoltán atyától: Nagyböjt 2. vasárnapja „B” év

2012. március 04. vasárnap - 15:43 Írta: Kálmán atya

NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA
OLVASMÁNY: Ter 22,1-2.9a.   10-13.15-18

Izsák „feláldozásának” történetét jól ismerjük. Isten  azt kéri Ábrahámtól, ami a legkedvesebb, ami Ábrahám egyetlen gazdagsága, jövőjének és egy egész nép jövőjének záloga: i át Izsákot. Vele együtt fel kell áldoznia Istenbe vetett bizalmát, hiszen Isten megígérte, hogy nagy néppé teszi, másik fia viszont nincs, ő a törvényes utód és örökös, rá vonatkozik az ígéret. Mi nyu-godtan olvassuk, hallgatjuk a történetet, mert tudjuk: csak próbatételről van szó. De Ábrahám ezt nem tudta.
Isten megkímélte Ábrahám i át; de egyszülött Fiát, akibe kedve telik, nem kímélte, hanem áldozatul adta értünk. – Isten sem a fölöslegből adott nekünk, hanem azt az egyetlent, azt a legkedvesebbet: az ő egyszülött Fiát. A keresztség szentségében – amelyet a nagyböjti idő újból és újból emlé-kezetünkbe idéz – Isten  gyermekei, Krisztusnak és egymásnak pedig test-vérei lettünk. A legkedvesebbet áldozza föl többi gyermekéért, hogy lássuk, mennyire kedve telik bennünk. Nekünk megkegyelmez Izsákhoz hasonlóan.
Isten nagylelkűsége arra kötelez és ösztönöz bennünket, hogy mi se le-gyünk fukarok, amikor Istenről van szó. Ne a fölöslegünkből akarjunk odalökni valamit Istennek. Önmagunkat áldozzuk föl, adjuk át neki keresztény életünk által. A nagyböjti idő önfegyelmezése ennek a készségnek tapasztalható jele: a lemondás, a böjt, az erénygyakorlatok, a keresztúti ájtatosság, a nagyböjti prédikációkon való részvétel egy lelki hozzáállásnak látható  megnyilvánulásai: Istené vagyok. Isten gazdagon kárpótolja Ábrahámot nagylelkűségéért. Irántunk való nagylelkűségét már megmutatta, amikor Fiát adta értünk; nem Isten tarto-zik nekünk; mi vagyunk adósok őneki. De ha magunkat egészen Istennek adjuk, akkor találjuk meg igazán önmagunkat is; akkor és csak akkor lesz értékessé minden egyéb a mi életünkben.

ZSOLTÁR: 116.

Hálazsoltárt mondunk, éneklünk a mai szentmisében. Ebben az igazi hit és az igazi hívő tapasztalata jut kifejezésre: ez a hit a megpróbáltatások elle-nére is megmarad: „Bár azt kell mondanom, megalázva porba hullok….”- A hívő, „Isten  szentje” sem kivétel a megpróbáltatások alól. – Az Isten szol-ájáról szóló hagyományt Izajás 2. könyvének néhány éneke építette ki, és az Újszövetség a szenvedő Krisztusra vonatkoztatja. (Majd virágvasárnap és nagypénteken lesz alkalmunk hallani ezekből az énekekből az ószövetségi olvasmányban).
– Isten különösen gondját viseli választottainak, szentje-inek – ám a halál alól mégsem kivételek. Ezért haláluk Istent is különös-képpen érinti. – Jézus Krisztussal, az Úr szolgájával, és szolgáló leányának Fiával együtt, mi is Isten választottai, szentjei vagyunk. Mégpedig éppenJézus szenvedése által. Ahogyan Ő megtapasztalta a mi szenvedéseinket, megpróbáltatásainkat, úgy nekünk is vele együtt kell szenvednünk: ha az élet apróságai között is, de megtapasztalni a megaláztatást, a halált – és mi emberek – a bűn kötelékeit is. – De Isten mindettől megszabadít. Ezért a húsvéti misztérium nem merülhet ki Jézus szenvedésében és halálában, lényegéhez hozzátartozik, mi több lényegét alkotja a feltámadás. – Így, habár meg kell ízlelnünk a megaláztatást, a halált, az imádkozó zsoltárossal együtt a szabadulást, a feltámadást is meg fogjuk tapasztalni: kiváltképpen a kiengesztelődés szentségében (gyónás) és a hálaáldozatban (eucharisztia), mert ez a kettő szorosan egybetartozik. – Jézus Krisztusban Istent valóban nevén tudjuk szólítani. Ez a legbensőségesebb kapcsolat jele. Isten nekünk Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta nevét. – A megváltás arra kötelez, hogy foga-dalmunkat teljesítsük. Erre különösen alkalmas a nagyböjti idő. – Így jutha-tunk el az Úr házába, amelynek előképe a templom, kezdete az Egyház.

SZENTLECKE: Róm  8,31b-34

Elmúlt vasárnap Szt. Péter apostol első levelében azt hallottuk, hogy a feltámadt Jézus Krisztus Isten jobbján foglalt helyet (miután halálával és fel-támadásával legyőzte a halált és a bűnt). A mai szentlecke Szt. Pál apostol nagy leveléből, amelyet a rómaiakhoz intéz, megerősít bennünket abban a hitben és meggyőződésben, hogy Jézus Krisztus ott közbenjár értünk.

Az Apostol bátorít bennünket, hogy senkitől nem kell félnünk és tartanunk, hiszen az, hogy Isten áldozatul adta az ő Egyszülött Fiát, Őt sem kímélte, bizonyítja, hogy Isten velünk van, pártol bennünket. – De lehet, hogy felmerül bennünk a gyanú, hogy noha az Ő Egyszülött Fiát ideadta, vajon azt a „sok mindent”, amiről úgy gondoljuk, hogy nélkülözhetetlen a„sikeres” élethez vagy legalább is, hogy jól – rosszul végigküzdjük életünket, megadja-e nekünk? Erre a kérdésre is válaszol az apostol: „Hogyne adna vele (Jézus Krisztussal) együtt mindent. – Valójában csak arra van szüksé-günk, ami Isten ajándéka, amit Jézus Krisztussal együtt ajándékoz nekünk. Jézus Krisztust, pedig már ideajándékozta áldozatul. Istennek mindezeket az ajándékait a keresztség szentségében nyertük el. Legyünk nyugodtak: Isten megadta és megadja azt, ami üdvösségünkhöz szükséges. – Egyetlen ellenség sem árthat. „A vádló” a sátán sem emelhet vádat ellenünk, mert ott a pártfogó, közbenjáró Jézus  Krisztus. Ne legyen arra gondunk, hogy a világ vádol és elítél minket. – Jézus Krisztus megigazultakká tett minket. Nem azért jött, hogy elitéljen bennünket, hanem, hogy általa üdvözüljünk. „Én sem ítéllek el, menj, de többé ne vétkezz!” mondja nekünk Jézus. A Máté-evangéliumban Jézus Krisztus második eljöveteléről, mint ítélet-ről hallunk. – Ezt az ítéletet, ezt az „átkot” (ahogyan ott Jézus mondja), a magam életével vonom magamra. Ha ellenálltam annak a megigazulásnak, amelyben a keresztség szentségében Jézus Krisztus részesített, átkot vonok magamra, ha nem tékozoltam el azt a kegyelmet, senkitől és semmitől nem kell félnem. A nagyböjti idő kiváló alkalom arra, hogy feltegyen a kérdést: hogyan gazdálkodtam, sáfárkodtam ezzel a megigazulással? Elfogadtam, vagy visz-szautasítottam? – A bűnbánat szentségében, a szentgyónásban engednem kell, hogy Isten , az Egyház és a lelkiismeretem segítsen ennek megítélésé-ben; akkor lehet rá reményem, hogy senki sem fog elítélni.

EVANGÉLIUM: Mk 9,2-10

Nagyböjt második vasárnapján mindig Urunk színeváltozásáról halljuk az evangéliumot. A három tanítvány, Péter, Jakab és János, akik szemtanúi ennek az ese-ménynek, akik megtapasztalhatnak valamit a feltámadás és örök élet dicső-ségéből, ott van Jairus leányának feltámasztásánál, de ott látjuk őket az Olaj-fák hegyén is, ahol Jézus halálfélelmében gyötrődik, vérrel verejtékezik. Ebből kiindulva az Egyház kezdettől fogva úgy értelmezi Urunk színe-változását, hogy Jézus ezzel akarta ellensúlyozni tanítványai szemében a „kereszt botrányát”: úgy akarta, hogy ebből az élményből erőt merítsenek a megpróbáltatás idejére. Hiszen Jézus maga mondja tanítványainak: „Ma éjjel mindannyian meg fogtok botránkozni bennem”. Mindannyiunk életében, és a keresztény életben is vannak magaslatok és mélypontok: a színeváltozás hegyének dicsősége és a Getszemáni kert sötétsége. – A tanítványok – akik nevében Péter beszél – szívesen maradtak volna a színeváltozás hegyén – a getszemáni kertben azonban egy órát sem voltak képesek átvirrasztani Jézussal, és amikor letartóztatták Jézus,  megfutamodtak.
A nagyböjt előkészület a keresztségre, vagy annak megújítására. Ekkor különösképpen eleget kell tennünk az Atya felszólításának: „Őt hallgassá-tok!”– Urunk színeváltozásánál – hasonlóan, mint Jézus keresztelkedésénél, a Mennyei Atya Jézus szeretett Fiának nyilvánítja. – A keresztségben bennünket is gyermekeivé fogadott. Ez azt jelenti, hogy közösséget vállalunk Jézus Krisztussal: nem csak a dicsőségben, hanem a szenvedésben is. Jézus, Péter ajánlatára sem maradt a színeváltozás hegyén. Lejött, hogy folytassa útját, ami a keresztút. – A vasárnapi szentmise teszi lehetővé számunkra, hogy a megígért dicsőségből valamit megtapasztaljunk. Ám nem maradhatunk itt: a hétköznapok elfoglaltságának útján kell haladnunk az örök élet magaslatai felé. m i át; de egyszülött Fiát, akiben kedve telik,

Kategória: Szentbeszéd, Szentírási útmutató, Zoltán atya


(hozzászólás letiltva).