NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA
OLVASMÁNY: Jer  31,31-34
Jeremiás próféta a babiloni számkivetés idején az új szövetségről jöven-döl. A választott nép megszegte azt az elsőt, amelyet Isten akkor kötött a
Sínai hegyen, amikor népét kivezette az egyiptomi rabságból. Isten most egy
új szövetséget kínál fel, amely azonban különbözik az előzőtől, mivel alapja
és lényege a megbocsátás. – Ez az új szövetség nem a külső cselekedetekben,
hanem a szív tisztaságában fog megvalósulni. Isten nem kőtáblára, hanem
választottai szívébe, lelkébe vési az új szövetséget. A bűnök megbocsátása Is-ten ismeretét eredményezi. Mindenki közvetlenül megismeri Istent, hiszen
Ő a tiszta szívben, az ember legbensejében lakik és él. – Habár a Jeremiásnak
tett ígéret az akkori időre vonatkozik, mivel ugyanazokat a jellemvonásokat
– 57 –
viseli magán, mint az a szövetség, amelyet Krisztusban kötött velünk Isten,
az Egyház bátran vonatkoztatja a jövendölést erre a szövetségre. – Ennek a
szövetségnek is a megbocsátás a lényege. A keresztség szentsége eltörli az
eredeti bűnt és minden más bűnt. Azonban a nagyböjt nem csak a keresz-telendők előkészületének ideje, hanem  bennünk is felidéz egy gondolatot:
rajtunk is megismétlődik a választott nép sorsa: az első szövetséghez, me-lyet a keresztségben kötött velünk Krisztus, a bűnök által hűtlenek lettünk;
most a húsvéti szentségek (bűnbánat-gyónás; oltáriszentség-áldozás) által
fölkínálja nekünk az Újszövetség megkötését. A bűnbánat által megtisztulva
megszabadulunk a bűn homályától, tisztánlátókká leszünk; nem akadályoz
bennünket semmi Isten megismerésében; az eukarisztia által, pedig olyan
közvetlen közelbe kerülünk Istenhez, hogy valóban mondhatjuk, hogy is-merjük Őt; az eukarisztikus közösség, a bűnbánók és megtérők közössége,
annak a közösségnek az előképe itt a földön, amely Istent szemtől szembe
látja a mennyben. Mi más a mennyország, mint Isten ismerete, mint a Krisz-tussal és embertársainkkal való közösség?
ZSOLTÁR: 51.
Az 51. zsoltár, a „Miserere”. – A hagyomány Dávidnak tulajdonítja, aki,
miután őt Nátán próféta megfedte, Úrias feleségével elkövetett bűne és Úrias
meggyilkolása miatt, bűnbánatot tartott.
A testi tisztálkodás a lelki tisztaság külső érzékelhető képe. A legtöbb
vallásban találkozunk szertartásos, rituális tisztálkodással, mellyel a hívő
ki akarja fejezni, mennyire szükségét érzi lelke, szíve tisztaságának. A zsi-dó vallás is ismerte, keresztelő János is hirdette a bűnbánat keresztségét,
a Jordán folyóban való tisztulást, és a szentmisében a felajánlás utáni kéz-mosásnak, amelynek eredetileg gyakorlati célja volt (megmosni a kezet az
adományok átvétele után), ma szintén a lélek tisztulásának jelképes értelmét
adja az Egyház.
Azonban a hívő tudatában van, hogy az igazi tisztuláshoz nem elegendő
a víz. Ennek Istentől kell származnia. Őneki kell elvennie a bűn szennyét, új
szívet teremteni a bűnbánó hívőben és megadni a Szentlelket.
Mindez a keresztség szentségében történik, amelynek felvételére, vagy
megújítására a nagyböjtben készülünk. – Egyedül a Krisztus halálából és
feltámadásából származó keresztség képes bennünket megtisztítani. Mivel
azonban Krisztus tudja, hogy esendő, gyarló emberek vagyunk, a bűnbánat
szentségében újból és újból alkalmat ad lelkünk tisztulására. De a keresztség
és bűnbánat nem csak megtisztít, hanem újjá is alkot. Ebbe az újjáalkotás-ba nekünk is be kell kapcsolódnunk minden erőnkkel. A nagyböjtben, a
– 58 –
húsvétot megelőző időben, kiváló alkalmunk van a megújulásra. Keresztény
életünk újrakezdésére, arra, hogy amit talán elrontottunk, elvétettünk, azt
most helyrehozzuk, abban most újra kezdjünk. – Erre sem vagyunk képesek
magunk erejéből, hanem szükségünk van a Szentlélekre, különösen a lelki
erő ajándékára. Ez tesz bennünket készségessé arra, hogy amit helyesnek
megismertünk, azt legyen erőnk megvalósítani.
Ennek az új életnek, megtisztult életnek, magán kell viselnie az öröm jel-legét. Ezt az örömet észre kell venniük a többieknek: az Istenteleneknek is,
és feltenni magukban a kérdést: hogyan jutottam el én erre az örömre? – És,
ha megtudják, megtapasztalják, hogy a bűnbánat, a lelki tisztulás, – mond-juk ki: a gyónás vezetett ide, ezáltal ők is megismerhetik az Isten és az igazi
boldogság – a tiszta szív boldogsága felé vezető utat.
SZENTLECKE: Zsid  5,7-9
A zsidókhoz írt levél központi gondolata: Jézus Krisztus, az örök főpap:
kiválóbb az angyaloknál, kiválóbb Mózesnél, kiválóbb Áronnál; áldozata ki-válóbb az ószövetségi áldozatoknál és a szentély, amelybe belép, kiválóbb a
szövetség sátránál és az emberkéz alkotta templomnál.
Főpapságának kiválósága, hogy együtt tud érezni velünk, az Ő testvére-ivel. – A hangos kiáltások, imádság és könyörgés, amelyről a levél beszél,
vonatkozhat az Ő könyörgésére a Getszemáni kertben: „Atyám, ha lehet-séges, múljék el tőlem e pohár”, de az Ő kiáltására a kereszten is: „Istenem,
Istenem, miért hagytál el engem?” – Döbbenettel halljuk és olvassuk, hogy
hódolatáért – amelyet Fiú létére az Atyának megadott, meghallgatásra talált,
holott tudjuk, hogy a szenvedés poharát az utolsó cseppig ki kellett innia
és Isten  nem vette le őt a keresztről, nem mentette meg a haláltól. – Ezek
szerint ennek másra kell vonatkoznia. Ez pedig minden bizonnyal Jézus
Krisztus dicsőséges feltámadása, ami nem egyszerűen a múlandó földi élet
visszaadása vagy meghosszabbítása, hanem az örök élet dicsősége. – Ami
még jobban megdöbbent, hogy Ő,  Jézus, aki az Atyának mindhalálig en-gedelmes és önmaga vállalta a kereszthalált, a szenvedésből tanulta meg az
engedelmességet. Ez is csak azt mutatja, mennyire komolyan vette a velünk,
emberekkel való sorsközösséget, hogy tanulnia kellett, tanulnia kellett az
engedelmességet, mégpedig a szenvedésből. – A nagyböjt a tanulás ideje: a
nagyböjti prédikációk, a keresztségi katekézisek, de még a keresztúti ájta-tosság is tanít bennünket az engedelmességre, a hiteles keresztény életre. Mi
Krisztus szenvedéséből tanuljuk az engedelmességet, és őneki engedelmes-kedünk. Ez által szerezte meg nekünk az örök üdvösséget.
– 59 –
Engedelmeskedni nem könnyű. Olykor megalázva, kiskorúsítva érezzük
magunkat. Épp azért kell Krisztustól tanulnunk az engedelmességet és vele
együtt engedelmeskednünk. A bűnbeesés az engedetlenség következménye
volt. Az üdvösségre csak az engedelmesség által juthatunk el.
EVANGÉLIUM: Jn 12.20-33
Jézus a földbehulló és elhaló búzaszemről beszél nekünk. Ahogyan abban
titokzatos módon el van rejtve az élet és a bőséges termés, úgy a mi halá-lunkban is titokzatos módon, de valóságosan el van rejtve feltámadásunk és
örök életünk.
Jézus Krisztus a földbehulló búzaszem, amelyben, – halálában és temeté-sében – nem csak az Ő feltámadása és örök élete van elrejtve, hanem mind-annyiunk – az egész kalászé, amely az egy búzaszemből lesz, hiszen Jézus bő
termésről beszél.
Ahhoz, hogy vele együtt részesedjünk a feltámadásban és örök életben, itt
a földi életben is hozzá kell kapcsolódnunk. A bő termés feltétele az elhalás.
Ez  pedig nemcsak a kényszerű i zikai, biológiai halált jelenti, hanem az ál-dozatkész, keresztény életet. – Jézus Krisztushoz kapcsolódni, hozzá tartoz-ni, annyit jelent, mint késznek lenni elveszíteni életünket, nem ragaszkodni
betegesen ahhoz, amit a közvélemény a legnagyobb és egyedüli értékeknek
tart: a teljesítményt és a fogyasztást, hanem követni Jézust a keresztúton,
abban a meggyőződésben, hogy így még nagyobb értékeket tudunk meg-valósítani.
A nagyböjti idő az előkészület ideje: a keresztségre, vagy a keresztség
megújítására. – Az Apostol szavai szerint ez által meghaltunk a bűnnek és
új életre támadtunk. Ha ettől a meghalástól nem riadunk vissza, akkor testi
halálunkban is a bő termést, az örök élet beérését ismerhetjük fel.