Szentírási útmutató
2012. augusztus 15. szerda - 17:45 Írta: Kálmán atya
AUGUSZTUS 15.
NAGYBOLDOGASSZONY
ÜNNEPI MISE
1. OLVASMÁNY: Jel 11,19a; 12,1-6a 10a.b.
A Jelenések könyve (Apokalipszis=kinyilatkoztatás, feltárás), amely-ből a mai mise első olvasmányát halljuk, sok nehézséget okoz a
szentírásmagyarázóknak az ő titokzatos képeivel, jelképes számaival, rejté-
– 214 –
lyes üzeneteivel, amelynek egy része az Ószövetség képanyagából, gondolat-világából származik.
A szülő asszonyban az Egyházat és ennek mintaképét, Máriát ismerjük
fel: Mária világra szüli Jézus Krisztust, akit a Szentlélektől fogant, az Anya-szentegyház pedig a keresztség szentségében új és örök életre szüli vízből és
Szentlélekből a Mennyei Atya gyermekeit, minket, Krisztus titokzatos tes-tének a tagjait. – A tizenkét csillagbó l álló korona arra emlékeztet, hogy az
Egyház a tizenkét apostol küldetését folytatja, amelyet Krisztustól kapott: az
ő tanításukat hirdeti, az ő alapjukra épült. – A nap-öltözet viszont Krisztus
színeváltozására emlékeztet, az isteni dicsőségre, amely most csak ígéret-ként ragyogja be az Egyházat, Krisztus világosságát, amelynek a II. Vatiká-ni Zsinat tanítása szerint ott kell ragyognia minden hívő arcán (keresztény
életének jó példája által), egykor azonban majd szemmel látható módon
ragyogja be a megdicsőült Egyházat; de jelenti a napöltözet a kegyelmet is,
amely egyaránt betölti Máriát (kegyelemmel teljes) és az Egyházat: mint
a kegyelem közvetítőjét, valamint anna k tagjait: minket, akik a keresztség
szentsége által a kegyelem hordozói lettünk.
A vajúdás, a szülési fájdalmak, amelyekről Jézus szól az Ő búcsúbeszédé-ben, valamint Szt.Pál apostol a rómaiakhoz írt levélben, az Egyház megpró-báltatásait jelentik történelme folyamán, az erőfeszítéseket és igyekezetet,
amellyel örök életre akarja szülni gyermekeit a kedvezőtlen körülmények és
a viszontagságok között és ezek ellenére is.
ZSOLTÁR: 45.
A zsoltárok egy csoportja a Messiást, Fölkentet, a királyt dicséri és érte
imádkozik. A fölkentben a választott nép Isten megszemélyesítőjét ismerte
fel. Feladata, hivatása az volt, hogy megjelenítse, megvalósítsa Isten tulaj-donságait. Nemcsak a hatalmat és dicsőséget, hanem elsősorban az igazsá-got és irgalmasságot. Ezek közé tartozik a mai ünnepi zsoltár is, amelynek
azonban az a sajátossága, hogy a király mellett ott találjuk a királynőt, vagy
királynét is.
Az Ószövetség Isten és a választott nép kapcsolatát gyakran fejezte ki a
vőlegény és a mennyasszony, – vagy éppen a házastársi hűség képével.
Az Egyháznak, az újszövetségi választott népnek jól jött ez a hasonlat,
hogy a közte és Krisztus közötti új szövetséget érzékeltesse vele. Jézus Krisz-tus, a Fölkent, a vőlegény, az Egyház pedig a mennyasszony – ahogy az ének
is mondja: „Jer Jézus arája, jegyesed fogadd!”
Kiváltképpen alkalmazható ez a hasonlat az Egyház legkiválóbb tagjára,
a Boldogságos Szűz Máriára, aki hűsége, hite, alázatossága és tisztasága révén mindig a hívek legkiválóbb példaképe.- Főleg azért alkalmazható ez a
zsoltár Máriára, mert azt énekeljük, mondjuk benne: „Jobbodon áll a király-nő”. – Mária ott állt Jézus Krisztus keresztje mellett, a felkent királyi trónusa
mellett. (Éppen a negyedik evangélium számol erről be, amely nagy rész-letességgel beszéli el, hogy Jézust, mint királyt gúnyolták ki, és Pilátus előtt
magát nyíltan királynak is vallotta.) – Ma azért ünnepelhetjük joggal Szűz
Mária mennybevitelét, mert Krisztus keresztje mellett is ott állt. – Mind-azok, akik a megfeszített Krisztusban felismerik királyukat, az ő dicsőségé-nek is részesei lesznek.
Az egész Egyháznak, és minden egyes tagjának, a mennyasszonynak, hit-vesnek ez a hivatása, hogy hűségesen kitartson Krisztus mellett Máriával
együtt a zaklatások közepette. – Akkor nem alaptalan reményünk, hogy
vele együtt dicsőségének is részesei leszünk. Isten hűséges az Ő népéhez.
Legyünk mi is hűségesek hozzá, embertársainkhoz és önmagunkhoz – lel-kiismeretünkhöz!
Az egész Egyháznak, és minden egyes tagjának, a mennyasszonynak, hit-vesnek ez a hivatása, hogy hűségesen kitartson Krisztus mellett Máriával
együtt a zaklatások közepette. – Akkor nem alaptalan reményünk, hogy
vele együtt dicsőségének is részesei leszünk. Isten hűséges az Ő népéhez.
Legyünk mi is hűségesek hozzá, embertársainkhoz és önmagunkhoz – lel-kiismeretünkhöz!
SZENTLECKE: 1 Kor 15,20-27
Az első korintusi levél és Szent Pál egész teológiájának központi témá-ja: Jézus Krisztus kereszthalála és fe ltámadása és a mi halálunk és feltáma-dásunk közötti összefüggés. Egy ember által jött a halál, és egy ember, a
„második Ádám”, Jézus Krisztus által jön a holtak feltámadása. Ezt emberi
tapasztalatunk is alátámasztja: elég eg y ember ahhoz, hogy egy világháborút
előidézzen; hiába uralkodna a családban béke és rend, ha egy alkoholista
pokollá teszi a család életét. – Így egy ember, az első ember bűne elegendő
volt ahhoz, hogy romlásba döntse az emberiséget. – Ám ugyanúgy az el-lenkezője is igaz: egy ember nagyon sok jót tehet – ahogyan Jézus Krisztus
kereszthalála mindannyiunk üdvösségét, feltámadását meghozta. Ahogyan
egy ember egy család, egy közösség – egy hívő közösség életét, arculatát
pozitív irányban meghatározhatja. Ezek közé kell nekünk is tartoznunk a
Boldogságos Szűz Máriával együtt, aki alázatosságával, szolgáló szeretetével
megmutatta, hogyan kell együttműködnünk a megváltás megvalósításában,
Jézus Krisztussal, az Emberi ával, Isten alázatos és engedelmes szolgájával.
– Ebben az üdvösség tervében, üdvösség művében mindannyiunk egyfor-
– 216 –
mán fontos: egy ember által jöhet a halál, de egy ember által jön a holtak
feltámadása is.
Szent Pál azt mondja: mindenki akkor támad fel, amikor sorra kerül. Elő-ször Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak. Alázatosságával, szol-gáló szeretetével a Boldogságos Szűz Máriáról mondhatjuk el, hogy Jézus
Krisztushoz tartozott elsősorban. Ezért hisszük, hogy testével, lelkével már-is részese lett feltámadása és mennybemenetele dicsőségének. Erre kaptunk
mi is meghívást a keresztségben: hogy Krisztushoz tartozzunk.
EVANGÉLIUM: Lk 1,39-56
Szűz Mária látogatásának elbeszélését Erzsébetnél, és az Ő dicsérő énekét,
a „Magnii cat”-ot már ismerjük az ádventi idő szentírási szövegeiből. Nem
alaptalan, hogy a Boldogságos Szűz Máriát valóban „Boldogasszonynak ne-vezzük”, hiszen Erzsébet mondja neki: „Boldog vagy, mert hitted, hogy be-teljesedik, amit mondtak neked”. Maga Mária, pedig így szól: „Lám ezen túl
boldognak hirdet minden nemzedék”. Jézus Krisztus is azt mondja Tamás
apostolnak: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek”. – Az igazi, mara-dandó boldogság tehát a láthatatlan, de örökkévaló „értékekben”, Istenben,
az örök életben, az örök boldogságban van.
Szűz Mária önmagát az Úr alázatos szolgáló leányának nevezi, ahogyan
Jézus Krisztus sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szol-gáljon másoknak. Ugyanakkor énekével elővételezi Fia tanítását a hegyi
beszédben a nyolc boldogságról, illetve négy boldogságról és négy jajról:
Isten a hatalmasokat ledönti trónjukról – de fölemeli az alázatosokat; az
éhezőket jóllakatja, de üres kézzel küldi el a gazdagokat. – Figyelmünket az
igazi boldogságra irányítja. Ezért mondhatja: ezen túl, már most boldognak
hirdet minden nemzedék. Már most eljutott arra a boldogságra, amelyre
Jézus Krisztus mindannyiunkat meghívott, és ahová a Nagyboldogasszony
példáját követve és közbenjárására támaszkodva eljuthatunk.
Kategória: Szentbeszéd, Szentírási útmutató, Zoltán atya
AUGUSZTUS 15.
NAGYBOLDOGASSZONY
ÜNNEPI MISE
1. OLVASMÁNY: Jel 11,19a; 12,1-6a 10a.b.
A Jelenések könyve (Apokalipszis=kinyilatkoztatás, feltárás), amely-ből a mai mise első olvasmányát halljuk, sok nehézséget okoz a
szentírásmagyarázóknak az ő titokzatos képeivel, jelképes számaival, rejté-
– 214 –
lyes üzeneteivel, amelynek egy része az Ószövetség képanyagából, gondolat-világából származik.
A szülő asszonyban az Egyházat és ennek mintaképét, Máriát ismerjük
fel: Mária világra szüli Jézus Krisztust, akit a Szentlélektől fogant, az Anya-szentegyház pedig a keresztség szentségében új és örök életre szüli vízből és
Szentlélekből a Mennyei Atya gyermekeit, minket, Krisztus titokzatos tes-tének a tagjait. – A tizenkét csillagbó l álló korona arra emlékeztet, hogy az
Egyház a tizenkét apostol küldetését folytatja, amelyet Krisztustól kapott: az
ő tanításukat hirdeti, az ő alapjukra épült. – A nap-öltözet viszont Krisztus
színeváltozására emlékeztet, az isteni dicsőségre, amely most csak ígéret-ként ragyogja be az Egyházat, Krisztus világosságát, amelynek a II. Vatiká-ni Zsinat tanítása szerint ott kell ragyognia minden hívő arcán (keresztény
életének jó példája által), egykor azonban majd szemmel látható módon
ragyogja be a megdicsőült Egyházat; de jelenti a napöltözet a kegyelmet is,
amely egyaránt betölti Máriát (kegyelemmel teljes) és az Egyházat: mint
a kegyelem közvetítőjét, valamint anna k tagjait: minket, akik a keresztség
szentsége által a kegyelem hordozói lettünk.
A vajúdás, a szülési fájdalmak, amelyekről Jézus szól az Ő búcsúbeszédé-ben, valamint Szt.Pál apostol a rómaiakhoz írt levélben, az Egyház megpró-báltatásait jelentik történelme folyamán, az erőfeszítéseket és igyekezetet,
amellyel örök életre akarja szülni gyermekeit a kedvezőtlen körülmények és
a viszontagságok között és ezek ellenére is.
ZSOLTÁR: 45.
A zsoltárok egy csoportja a Messiást, Fölkentet, a királyt dicséri és érte
imádkozik. A fölkentben a választott nép Isten megszemélyesítőjét ismerte
fel. Feladata, hivatása az volt, hogy megjelenítse, megvalósítsa Isten tulaj-donságait. Nemcsak a hatalmat és dicsőséget, hanem elsősorban az igazsá-got és irgalmasságot. Ezek közé tartozik a mai ünnepi zsoltár is, amelynek
azonban az a sajátossága, hogy a király mellett ott találjuk a királynőt, vagy
királynét is.
Az Ószövetség Isten és a választott nép kapcsolatát gyakran fejezte ki a
vőlegény és a mennyasszony, – vagy éppen a házastársi hűség képével.
Az Egyháznak, az újszövetségi választott népnek jól jött ez a hasonlat,
hogy a közte és Krisztus közötti új szövetséget érzékeltesse vele. Jézus Krisz-tus, a Fölkent, a vőlegény, az Egyház pedig a mennyasszony – ahogy az ének
is mondja: „Jer Jézus arája, jegyesed fogadd!”
Kiváltképpen alkalmazható ez a hasonlat az Egyház legkiválóbb tagjára,
a Boldogságos Szűz Máriára, aki hűsége, hite, alázatossága és tisztasága révén mindig a hívek legkiválóbb példaképe.- Főleg azért alkalmazható ez a
zsoltár Máriára, mert azt énekeljük, mondjuk benne: „Jobbodon áll a király-nő”. – Mária ott állt Jézus Krisztus keresztje mellett, a felkent királyi trónusa
mellett. (Éppen a negyedik evangélium számol erről be, amely nagy rész-letességgel beszéli el, hogy Jézust, mint királyt gúnyolták ki, és Pilátus előtt
magát nyíltan királynak is vallotta.) – Ma azért ünnepelhetjük joggal Szűz
Mária mennybevitelét, mert Krisztus keresztje mellett is ott állt. – Mind-azok, akik a megfeszített Krisztusban felismerik királyukat, az ő dicsőségé-nek is részesei lesznek.
Az egész Egyháznak, és minden egyes tagjának, a mennyasszonynak, hit-vesnek ez a hivatása, hogy hűségesen kitartson Krisztus mellett Máriával
együtt a zaklatások közepette. – Akkor nem alaptalan reményünk, hogy
vele együtt dicsőségének is részesei leszünk. Isten hűséges az Ő népéhez.
Legyünk mi is hűségesek hozzá, embertársainkhoz és önmagunkhoz – lel-kiismeretünkhöz!
Az egész Egyháznak, és minden egyes tagjának, a mennyasszonynak, hit-vesnek ez a hivatása, hogy hűségesen kitartson Krisztus mellett Máriával
együtt a zaklatások közepette. – Akkor nem alaptalan reményünk, hogy
vele együtt dicsőségének is részesei leszünk. Isten hűséges az Ő népéhez.
Legyünk mi is hűségesek hozzá, embertársainkhoz és önmagunkhoz – lel-kiismeretünkhöz!
SZENTLECKE: 1 Kor 15,20-27
Az első korintusi levél és Szent Pál egész teológiájának központi témá-ja: Jézus Krisztus kereszthalála és fe ltámadása és a mi halálunk és feltáma-dásunk közötti összefüggés. Egy ember által jött a halál, és egy ember, a
„második Ádám”, Jézus Krisztus által jön a holtak feltámadása. Ezt emberi
tapasztalatunk is alátámasztja: elég eg y ember ahhoz, hogy egy világháborút
előidézzen; hiába uralkodna a családban béke és rend, ha egy alkoholista
pokollá teszi a család életét. – Így egy ember, az első ember bűne elegendő
volt ahhoz, hogy romlásba döntse az emberiséget. – Ám ugyanúgy az el-lenkezője is igaz: egy ember nagyon sok jót tehet – ahogyan Jézus Krisztus
kereszthalála mindannyiunk üdvösségét, feltámadását meghozta. Ahogyan
egy ember egy család, egy közösség – egy hívő közösség életét, arculatát
pozitív irányban meghatározhatja. Ezek közé kell nekünk is tartoznunk a
Boldogságos Szűz Máriával együtt, aki alázatosságával, szolgáló szeretetével
megmutatta, hogyan kell együttműködnünk a megváltás megvalósításában,
Jézus Krisztussal, az Emberi ával, Isten alázatos és engedelmes szolgájával.
– Ebben az üdvösség tervében, üdvösség művében mindannyiunk egyfor-
– 216 –
mán fontos: egy ember által jöhet a halál, de egy ember által jön a holtak
feltámadása is.
Szent Pál azt mondja: mindenki akkor támad fel, amikor sorra kerül. Elő-ször Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak. Alázatosságával, szol-gáló szeretetével a Boldogságos Szűz Máriáról mondhatjuk el, hogy Jézus
Krisztushoz tartozott elsősorban. Ezért hisszük, hogy testével, lelkével már-is részese lett feltámadása és mennybemenetele dicsőségének. Erre kaptunk
mi is meghívást a keresztségben: hogy Krisztushoz tartozzunk.
EVANGÉLIUM: Lk 1,39-56
Szűz Mária látogatásának elbeszélését Erzsébetnél, és az Ő dicsérő énekét,
a „Magnii cat”-ot már ismerjük az ádventi idő szentírási szövegeiből. Nem
alaptalan, hogy a Boldogságos Szűz Máriát valóban „Boldogasszonynak ne-vezzük”, hiszen Erzsébet mondja neki: „Boldog vagy, mert hitted, hogy be-teljesedik, amit mondtak neked”. Maga Mária, pedig így szól: „Lám ezen túl
boldognak hirdet minden nemzedék”. Jézus Krisztus is azt mondja Tamás
apostolnak: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek”. – Az igazi, mara-dandó boldogság tehát a láthatatlan, de örökkévaló „értékekben”, Istenben,
az örök életben, az örök boldogságban van.
Szűz Mária önmagát az Úr alázatos szolgáló leányának nevezi, ahogyan
Jézus Krisztus sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szol-gáljon másoknak. Ugyanakkor énekével elővételezi Fia tanítását a hegyi
beszédben a nyolc boldogságról, illetve négy boldogságról és négy jajról:
Isten a hatalmasokat ledönti trónjukról – de fölemeli az alázatosokat; az
éhezőket jóllakatja, de üres kézzel küldi el a gazdagokat. – Figyelmünket az
igazi boldogságra irányítja. Ezért mondhatja: ezen túl, már most boldognak
hirdet minden nemzedék. Már most eljutott arra a boldogságra, amelyre
Jézus Krisztus mindannyiunkat meghívott, és ahová a Nagyboldogasszony
példáját követve és közbenjárására támaszkodva eljuthatunk.
Kategória: Szentbeszéd, Szentírási útmutató, Zoltán atya
