Szentírási útmutató Rokay Zoltán atyától: Évközi 24. vasárnap “B” év

2012. szeptember 16. vasárnap - 15:11 Írta: Kálmán atya

ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP

OLVASMÁNY: Iz 50,5-9a

Az Úr szolgájáról szóló egyik éneket halljuk Izajás könyvéből, amelyet virágvasárnapról ismerünk. Mindmáig nem egyértelmű, ki ez a szolga? Vajon egy konkrét történelmi személy, vagy maga Jákob, Izrael, a Válaszott nép?
Valószínű akkor kerülünk legközelebb az igazsághoz, ha az egyik nem zárja ki a másik értel-mezést: a szolga képviselheti a választott népet is. A mi hit-vallásunk szerint a szolgáról szóló jövendölés Jézus Krisztusban teljesedett be, akinek az Egyház, az újszövetségi választott nép a képmása.A szolga megnyitja fülét Isten az Úr szavára. A „szolga”, a „fiú” (a gyermek) az, aki hallgat, aki engedelmeskedik; Isten szolgája, az Ő szeretett i a, engedelmeskedik Istennek.
Ebből az engedelmességből, hallgatásból, szolgálatból szenvedések, bántalmazások követ-keznek, de a szolga nem hátrál meg, sőt, abban a tudatban, hogy az Úr megsegíti, és nem vallhat szégyent, kihívja vitára, perbe az Ő ellenfelét. Biztos abban, hogy megnyeri a pert, senki sem ítélheti el. Jézus megjövendöli szenvedését, amely abból származik, hogy mint a Fiú, mint a szolga megnyitja fülét, engedelmeskedik. De nem hátrál meg, nem torpan meg, kész vitába szállni ellenfelével, mert tudja, hogy bár a szenve-dés és kereszthalál árán, megnyeri a pert, nem fog megszégyenülni. – Vele együtt nekünk is vállalnunk kell a hátrányos elbírálást, olykor talán a szenvedést is, amiért hallgatunk Isten sza vára, amiért engedelmeskedünk és kiállunk mellette.

ZSOLTÁR: 115.

A zsoltárokon kívül a Biblia más könyveiben is számtalan éneket, imádságot, verset találunk. A mai mise első olvasmánya egy az Isten szolgájáról szóló énekeknek, Izajás könyvéből. – A zsoltár, amellyel az olvasmány-ra válaszolunk, nagyon hasonlít erre az énekre. Hála zsoltár ez, ahogyan mindjárt az első szó is elárulja, amelyben az imádkozó elbeszéli, hogyan hallgatta meg őt Isten. – Vallomásszer ű megnyilatkozással kezdődik: „Hálásan szeretlek téged, Istenem.”

– Ezen kívül a zsoltáron kívül még csak egy, a 18. zsoltár kezdődik így, amely a „Szeretni vágylak” kezdetű éneket sugallta. – Az Ószövetségben inkább azt szoktuk meg, hogy engedelmességről, a parancsok betartásáról, hűségről hallunk. De már ott is, Krisztus előtt is, mindennek alapja a szeretet. – Isten segítő jóságával, megmentő irgalmával megmutatta, mennyire szereti a hívőt, és kimentette az életveszélyből, ame-lyet az imádkozó megrázó képekkel tár  szemünk elé: börtön, bilincs, halál, elmúlás, mélység. Azon kívül a védtelen embernek senki sem sietett segítségére. – Erre a szeretetre az imádkozó saját szeretet-megnyilvánulásával válaszol. Az akkori meggyőződés szerint, Isten nincs jelen a holtak orszá-gában, az alvilágban, a halál után. Tehát a holtak nem láthatják őt. – Ezért örvend a zsoltáros, hogy az élők földjén járhat, vagyis, tovább élhet, és így Istent tovább láthatja.
Az Újszövetség számunkra egy új felismerést tartalmaz: a halál, a bilincs, a börtön, a mélység-alvilág nem a testi elmúlás, hanem a bűn rabsága és ennek következménye, az örök kárhozat. – Ettől szabadít meg bennünket Jézus Krisztus, halálával és feltámadásával. – Nem a puszta, múlandó földi életet adja nekünk vissza, szenvedéseivel, gyötrelmeivel, amelyekből az örömök mellett bőségesen kijut mindannyiunknak, hanem örök életet ad. Halálunk után láthatjuk meg igazán Istent, és járhatunk az élők országában. – Mind-ezt szenvedésével és halálával hozta meg Jézus Krisztus. Ezt a szeretetet csak szeretettel viszonozhatjuk. Olyannal, amilyennel Ő szeretett minket: hogy készek legyünk áldozatot is hozni másokért.

SZENTLECKE: Jak 2,14-18

A jelen részletről elmondhatjuk, hogy szent Jakab levelének szíve, közép-pontja, amelyből az egész levél tanítását meg tudjuk érteni: „Mit használ, ha valaki azt állítja, hogy van hite, belőle fakadó tettei azonban nincsenek? Üdvözítheti-e a hite?” – Ha a hitből nem származnak tettek, „magában véve holt dolog”. Ám nagyon oda kell figyelnünk a mondottakra: tettekről van szó, de olyanokról, amelyek hitből fakadnak, a hitből származnak. És hitről van szó, élő hitről, vagyis olyanról, amelyből tettek származnak. Érthető, hogy ha a kettő közül az egyik elkerüli figyel-münket, nem fogjuk megérteni szent Jakab levelének tanítását és azt Lutherrel „szalmázó levélnek” (stroherne Epistel) fogjuk minősíteni.

Szent Jakab – amint az előző részben a gazdagokról és előkelőkről szólt, most a nélkülöző, ruhátlan, éhező testvérről beszél. Ez emlékezetünkbe idézi Jézus példabeszédét a dúsgazdagról és a szegény Lázárról, de éppúgy Jézus beszédét is az utolsó ítéletről, amely végső követ-kezményeiben tárja fel az olyan hit holt voltát, amelyből nem származnak az irgalmasság cselekedetei s ezért nem is nevezhető hitnek. Az egyetlen hiteles bizonyságtétel hitünk mellett a belőle származó cselekedetei. Nem lehetséges az olyan „szerepmegosztás”, miszerint az egyiknek hite van a másiknak cselekedetei. – Ezt érzékelteti a befejező mondat: „Ha tettek nélkül megmutatod nekem hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked hitemet”.

EVANGÉLIUM: Mk 8,27-35

Péter apostol megvallja, hogy Jézus a Messiás, a Felkent-Krisztus. Jézus a tanítványok lelkére köti, hogy erről senkinek ne szóljanak semmit. Majd nyíltan megjövendöli szenvedését, megaláztatását, kereszthalálát. – Péter apostol nem tudja ezt sehogy sem összeegyeztetni a Messiásról alkotott képével, elképzelésével: hiszen a Messiás erővel, dicsőséggel és hatalommal jön, hogy győzedelmeskedjen a választott nép ellenségei felett. Jézus, pedig megaláztatásáról és haláláról beszél. Ezért vonja Őt félre Péter és tesz neki szemrehányást. Ám Jézus kemény szavakkal utasítja vissza: távozz tőlem sátán, mert emberi módon gondolkodol, nem pedig Isten tervei szerint. – Jézus megkísértésének elbeszéléséből ismerjük ezeket a kemény szavakat: távozz sátán! Így utasítja vissza Jézus  a gonosz lelket, aki megkísérli rávenni, hogy messiási küldetését csodatevéssel, látványossággal, világ feletti hatalommal valósítsa meg: a köveket változtassa kenyérré, ugorjon le a templom párkányáról, leborulva, imádva tegyen szert a világ feletti hatalomra. Jézus ezzel szemben szenvedésével, mega láztatásával és kereszthalálával akar minket megváltani. Kemény szavai: „Távozz sátán!” hozzánk is szólnak, ha az örök életre lemondás, áldozat, szenvedés nélkül akarunk eljutni. Ezért föl is szólít bennünket, hogy vegyük magunkra keresztünket, és úgy kövessük. Ez a követés nem lehetséges kockázatok nélkül. Ha minden áron biztosítani akarjuk földi életünket, ha mindig azt nézzük, mit veszítünk a keresztény élettel, és mindig félünk attól, hogy valamit elveszítünk, mert ragaszkodunk hozzá – akkor ezzel máris elveszítettük örök életünket, de földi életünk értelmét, tartalmát is, mert állandó rettegésben fogunk élni. – Ha viszont vállaljuk annak kockázatát, hogy valamit látszólag el is veszítünk, ez felszabadít bennünket és így ez által megmentjük életünket.

Kategória: Szentbeszéd, Szentírási útmutató, Zoltán atya


(hozzászólás letiltva).

Kattintson a nagyításhozKapcsolat Szent Kereszt Templomigazgatóság

Cím:1123 Budapest, Táltos utca 16. Tel.: 375- 0732; 06 30 436-2448
Hypo Bank: 10918001-00000423-15300000