PÜNKÖSDVASÁRNAP. Ünnepi mise

2015. május 24. vasárnap - 06:00 Írta: Megyeri Domonkos

SZENTLECKE

vagy: 1 Kor 12,3b-7. 12-13

Gyakran úgy érezzük, hogy a három Isteni személy közül a Fiú, a történelmi Jézus Krisztus áll hozzánk legközelebb, aki valóságos ember, ahogyan maga Szent Pál mondja: „Az ember Jézus Krisztus”. A mai szentleckében ugyanez a Szent Pál azt mondja: „Senki sem mondhatja magától: Jézus az Úr, csak a Szentlélekben”. – Vagyis a bennünk lakó és élő Szentlélek teszi Jézusról ezt a hitvallást. Az Úr Jézus is a Szentlélek által van jelen és él bennünk.

A Szentlélek, aki bennünket Jézusnak, mint Úrnak megvallására késztet, egyesíti az egy test, Krisztus titokzatos teste, az Egyház tagjait, bennünket és a különböző lelki adományokat, szolgálatokat, de még a „csodajeleket” is. Ezért nem szabad fennakadnunk ezek különbözőségein, azokat rangsorolni, vagy azok lehetőségét fürkészni, hanem az egy Lélekre és az egy Úrra kell irányítani figyelmünket. – Így az Egyház, Krisztus titokzatos teste nem valami uniformizált „katonaság”, de nem is valami rendezetlen „tömeg”, amelyben önkény uralkodik, és ne adj Isten mindenki a saját önző érdekét, elképzelését akarná megvalósítani, érvényesíteni, hanem az egy Úr Jézus Krisztus teste, amelyet a Szentlélek egyesít, tart össze, éltet, megszentel, megvilágosít és kormányoz. A különböző ajándékok nem öncélt képviselnek, hanem a hívő közösség (elsősorban lelki) előmenetelét célozzák: azért kaptuk, hogy használjunk vele.

Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepével lezárul a húsvéti idő, amelyben Jézus Krisztus feltámadását ünnepelve keresztségünkre irányítottuk figyelmünket. Keresztségünk által lettünk egy testté, amelyben minden különbség megszűnik. A keresztségben és a bérmálásban ugyanaz a Lélek töltött el bennünket, hogy valóban kimondhassuk: Jézus az Úr és valóban használhassunk az egy test közösségének, az Egyháznak a Lélek ajándékaival.

EVANGÉLIUM: Jn 15,26-27; 16,12-15

A feltámadt Jézus húsvétvasárnap este adja leheletével a szentlelket, a Vigasztalót, akit szenvedése előtt az utolsó vacsorán megígért a szomorkodó tanítványoknak és aki, az Apostolok Cselekedetei beszámolója alapján lángnyelvek és szélvihar formájában szállt le a tanítványokra az első pünkösd ünnepén.

Pünkösddel zárul Krisztus feltámadásának, a húsvétnak különleges megünneplése, amelyet minden hét első napján, vasárnap megünneplünk. A szentlélek befejezi bennünk a megváltás művét, Jézus Krisztus kereszthalálát és feltámadását, amelynek a Szentlélek által a keresztség szentségében részesei lettünk, s amelyet ugyanazon Szentlélek a bérmálásban megerősít bennünk.

Jézus Krisztus a Szentlélekkel megerősítve küldi a tanítványokat – akiket küldötteknek, apostoloknak nevezett és nevezünk. A keresztség szentségében mi is küldetést kaptunk, hogy hiteles keresztény életünkkel, a Szentlélektől megerősítve tanúságot tegyünk a köztünk élő, feltámadt Jézus Krisztusról. Ám a tanítványok különleges hatalmat és megbízatást is kapnak: a bűnök megbocsátására. Jézus Krisztus annyira azonosítja magát a tanítványokkal, annyira megbízik bennük ezt a szolgálatot illetőleg, hogy attól teszi függővé a megbocsátást és a bűnök megtartását, hogy a tanítványok megbocsátják – vagy megtartják. Ezért az Egyháznak rendkívül lelkiismeretesnek kell lennie ebben a szolgálatban, nekünk, pedig nem szabad kételkednünk abban, hogy Jézus Krisztus ezt a hatalmat valóban megadta a tanítványoknak, a tanítványok gyenge ember voltától függetlenül.

EVANGÉLIUM: Jn 20,19-23

Lehet, hogy számunkra szokatlan azt hallani, hogy az Igazság Lelke fog bennünket elvezetni a teljes igazságra, mert úgy tűnhet, mintha Jézus Krisztus ezek szerint nem közölte volna a teljes igazságot a tanítványokkal és velünk. Ám ha jobban odafigyelünk, azt hallhatjuk, hogy az Igazság Lelkét, a Szentlelket, aki bennünket a teljes igazságra elvezet, Jézus küldi az Atyától. Nem magától beszél, hanem Jézus Krisztuséból kapja, amit hirdet. Ami pedig Jézus Krisztusé, az az Atyáé is. Így megváltásunkat, üdvösségünket a teljes Szentháromság, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek munkálja és hajtja végre. Jézus ugyan, ahogyan maga is mondja, mindent közölt tanítványaival, ezért nevezi őket barátainak, nem pedig szolgáknak. De a Szentlélek megerősítése nélkül a tanítványok, mi gyengék, elégtelenek vagyunk annak megértésére, amit Jézus közöl velünk. – Tudjuk, hogy ezek a szavak Jézus búcsúbeszédében hangzottak el, az utolsó vacsorán, amikor elhagyni készül a világot, amikor a kereszthalálra készül – és erre készíti tanítványait: nem lehet a tanítvány különb mesterénél. Ezt az igazságot, ennek gondolatát a tanítványok a Szentlélek éltető ereje nélkül nem képesek elviselni. Nem vagyunk rá képesek mi sem. Ezért kell, hogy az a Szentlélek, akinek erejéből a Fiú, Jézus Krisztus megtestesült, bennünket is megerősítsen a bérmálás szentségében, mint a Mennyei Atya gyermekeit, akik a Fiúval, Jézus Krisztussal együtt meghaltunk, eltemetkeztünk és feltámadtunk a keresztség szentségében, akik az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében keresztelkedtünk meg.

Kategória: Szentbeszéd, Szentírási útmutató, Zoltán atya


(hozzászólás letiltva).