OLVASMÁNY: Mtörv. 4,32-34 39-40

A mai ünnep feltárja nekünk Isten bensőséges, rejtett életét. Ezt az életet, mint egy szeretet közösséget, az Isteni szeretet közösségének életét mutatja be. A keresztség és keresztény életünk által kapcsolódunk ehhez az isteni közösséghez. De ugyanakkor az ő választott népe is leszünk, az Újszövetség választott népének, az Egyháznak tagjai. – Az ószövetségi választott néphez hasonlóan (amint ezt az első olvasmány elmondja) Isten bennünket is vezet:

az élet megpróbáltatásain és küzdelmein át. Ahogyan a választott néppel, úgy velünk is szövetséget köt: ezáltal minket is bevon isteni életébe. Ez az isteni közösséghez való tartozás nem azt jelenti, hogy kivételek vagyunk az élet megpróbáltatásai alól, hanem, hogy a megpróbáltatások, a küzdelmek közt is velünk van Isten. – Ennek az isteni közösséghez tartozásnak egész kézzelfogható dolgokban kell megnyilvánulnia, az egyházközösséggel szemben: a vasárnapi szentmisén való részvétel, az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlása, vallási ismereteim bővítése, az Egyházközség anyagi támogatása.

ZSOLTÁR: 33.

Az Ószövetség még nem tud a Szentháromság hitigazságáról olyan alakban, ahogyan azt a hiszekegyben megvalljuk: egy Istenben három személy, az Atya, a Fiú és a Szentlélek. De Isten már az Ószövetségben kinyilatkozatja alaptulajdonságait, amelyeknek az Isteni Személyek a hordózói. Ezekről hallunk, éneklünk a mai zsoltárban.

Isten alaptulajdonságai: az igazság, a hűség, az igazságosság, és a jóság. – Jézus Krisztus eljövetele előtt a hívő ebből a választott nép története és a próféták tanítása által tapasztalt meg valamit. Ha azonban elfogadjuk, hogy Jézus Krisztus Isten Fia, a második isteni személy, akkor mondhatjuk, hogy tanításával, működésével és megváltói halálával egyértelműen megismertette velünk Isten igazságát, hűségét, igazságosságát és mindenek előtt jóságát.

Isten teremtő, aki saját szavával teremt, ajka leheletével, lélegzetével, Lelkével élteti az egész teremtett világot. – Isten megtestesült Igéje, szava Jézus Krisztus, aki feltámadásával újjáteremt, a lehelet, pedig az Újszövetség felismerése szerint az éltető és megszentelő Szentlélek.

Ám Isten nem csak alkotó, teremtő, hanem irgalmas, gondviselő, megmentő, megváltó. – Ezek a tulajdonságok nem csak a Mennyei Atyára illenek, hanem kiváltképpen a Fiúra, Jézus Krisztusra, a mi irgalmas megmentőnkre, megváltónkra, aki nem csak a csodálatos kenyérszaporításkor mutatta meg, hogy az ínség idején táplál bennünket, hanem testének és tanításának táplálékával viseli gondját az Istenfélőknek, az Egyháznak – nekünk. – Nemcsak a földi életet adta vissza annak a három halottnak, akiket az Újszövetség említ, és, akik azután ismét meghaltak, hanem halálával és feltámadásával az örök haláltól, kárhozattól ment meg bennünket.

Isten megvédi választott népét, szeme rajtunk nyugszik és segít bennünket. Ezt viszont a Szentlélek teszi. Általa van jelen bennünk és közöttünk, az Egyházban, azokban, akik benne bíznak, az Atya gondviselése és a Fiú védelme. A Szentlélek a mi védelmezőnk, megtartónk, vigasztalónk.

A zsoltár ezek szerint választ ad a kérdésre: Milyen a mi Istenünk? Nekünk, pedig az imádkozóval együtt kell mondanunk: boldog a nemzet, melyet az Úr örökbe fogadott. Boldog az Egyház, amely a Szentháromság egy Istent a maga Istenének vallhatja.

SZENTLECKE: Róm 8,14-17

A „népek apostola”, szent Pál, legimpozánsabb levelével mutatkozik be a birodalom fővárosában, Rómában élő keresztényeknek. Ebben a levélben megtalálhatjuk az Egyház teljes tanítását a Szentháromságról, hiszen az apostol azzal kezdi, hogy akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Itt tehát a Szentlélekről hallunk, ám ha valakinek fiai vagyunk, úgy az nekünk Atyánk. Ezért csakis ebben a Lélekben nevezhetjük Istent Atyánknak.

Tudjuk, hogy a keresztség szentségében Isten gyermekei és a mennyország örökösei lettünk. Jézus Krisztusnak, mint a Fiúnak, Isten Fiának társörökösei – amint erre bennünket a Galatákhoz írt levél is tanít. – Önmagunktól nem nevezhetjük Istent Atyánknak, és önmagunktól nem lehetünk Jézus Krisztus társörökösei. Ezt a Szentlélek műveli bennünk, ez Isten ajándéka. Érthető, ha mindent Isten nélkül, a Szentlélek nélkül akarunk megvalósítani, Istentől függetlenül akarjuk berendezni és élni életünket, nem fogjuk tudni Istent atyánknak nevezni, ahogyan erre bennünket Jézus tanít.

Ennek az örökségnek azonban feltétele is van. És itt következik ismét Szent Pálnak egy kedvenc gondolata és tanításának alapja: előbb azonban szenvednünk kell Jézus Krisztussal, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. A keresztségben – amelyben gyermekek és örökösök lettünk – Jézus Krisztussal együtt meghaltunk és feltámadtunk. Ez ment meg a félelemtől és szolgaságtól, ez tesz bennünket szabaddá Isten gyermekeinek életére.

Így valósulhat meg bennünk a Szentháromság élete: a Szentlélekben nevezzük Istent Atyánknak, Krisztus kereszthalála által leszünk Isten gyermekei és Krisztus társörökösei, szabadok a bűntől és félelemtől.

EVANGÉLIUM

Mt 28,16-20

Jézus tanítása alapján hiszünk a három isteni személyben. Jézus többször beszél az Atyáról és arról, hogy ő és az Atya egy. A Szentlélekről is tanít Jézus : megígéri az apostoloknak, mint vigasztalót, és mint az Igazság Lelkét.

Az a hely, amelyen az Evangélium egyszerre említi a három isteni személyt, a Szentháromságot, ahogyan mi megszoktuk, az, amikor Jézus elrendeli az apostoloknak, hogy tanítsanak minden népet, kereszteljék meg őket az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.

A Szentháromságról szóló tanítás és keresztségünk szorosan összefüggnek.

A keresztség által két közösség tagjai leszünk: a Szentháromság isteni közösségének és az Egyháznak.

Isten élete közösségi élet, mert Isten a szeretet, és a szeretet csak közösségben valósulhat meg, csak a közösségben lehetséges.

Ugyanígy keresztségünk és keresztény életünk is csak közösségben bontakozhat ki: a Szentháromság egy Istennel való közösségben és az Egyházközösségben – tekintet nélkül arra, milyen ez a közösség. (Ez a közösség mindig olyan lesz, amilyen én vagyok).

Nem lehetek tagja a Szentháromság isteni közösségének, ha nem vagyok tagja a látható közösségnek, az Egyháznak. Ugyanakkor a Szentháromság isteni közössége, az isteni szeretet közössége kell, hogy az Egyház követendő példaképe legyen.

A keresztség – a keresztvíz és a szertartás mellett – a keresztény életet is jelenti. Mindkettő együttesen eredményezi az isteni életközösségbe, és az Egyházhoz való kapcsolódásunkat, csatlakozásunkat. – A szentségeket titkoknak is nevezzük: számunkra titok marad, hogyan kapcsol bennünket a keresztvíz a Szentháromság közösségéhez. Ám bizonyos, hogy ez a titok nem értelmetlenség, ha keresztény életünkkel kamatoztatjuk a keresztségben elnyert Istengyermekség kegyelmét.