Szombat
Olvasmány • Sir 48,1-4. 9-11
Sirák fi a könyve az Ószövetség kései írásai közé tartozik.
– Az ősatyák dicsérete e könyvben Hénokkal kezdődik és Simon főpappal zárul. Itt
találjuk Illés próféta dicséretét is. Jézus korában – mint ezt az Evangélium is mutatja– a
hívők körében elterjedt a meggyőződés, hogy a Messiás előtt el kell jönnie Illésnek.
– Színeváltozása után, ahol megjelenik Mózes és Illés – a törvény és a próféták képviselője,
Jézus Keresztelő Jánost azonosítja Illéssel. Hiszen Keresztelő János, akiről ádvent
második időszakában fogunk hallani, az a próféta, aki nem csak jövendölt a Messiásról,
hanem rá is mutatott.
– Amikor Gábor arkangyal hírül adja Zakariásnak Keresztelő Szent János születését,
Sírák fi a könyvét idézi: Illés szellemében és erejével fog az Úr színe előtt járni, hogy az
atyák szívét a fi ak felé fordítsa.
– Ez nem annyira a korosztályok közötti véleménykülönbséget jelenti, mint inkább
azt, hogy a régivel, az eddigivel, tudjunk szakítani és az újat magunkévá tudjuk tenni:
tudjunk lélekben megújulni; szentgyónásban, szentáldozásban.
A próféta nem csak – és elsősorban nem jövendő mondó, hanem a szó embere: akit
Isten megszólít és aki minket megszólít: megalkuvás nélkül. Mint Illés, mint Keresztelő
János, mint Jézus Krisztus, mint az Egyház.
– Akkor is, ha ezért üldözik, lefejezik, keresztre feszítik – vagy esetleg nem lesz népszerű.
79. zsoltár • Hallgass meg, Izraelnek pásztora
A megtérés Jézus Krisztus tanításának első szava: „Térjetek meg, mert elközelgett Isten
országa!” – Hirdeti Keresztelő szent János is működése kezdetén, épp úgy, mint a tizenkét apostol. – Ez a megtérés Isten ajándéka, Tőle kéri a zsoltárban az imádkozó.
Az ádvent ugyanezt üzeni nekünk: éljünk a megtérés lehetőségével az ádventi időben, járuljunk szentgyónáshoz.
– Az imádkozó a Biblia két ismert és kedvelt képét alkalmazza a zsoltárban: Istent
Izrael pásztorának nevezi, a Választott Népet pedig az Ő szőlő– ültetvényének. (Ezeket
a képeket az Újszövetség is magáévá teszi; a pásztor különösen időszerű a karácsonyi
ünnepkörben).
– A zsoltáros kéri Istent: mutassa meg arcát és szabadítsa meg az Ő népét. – Jézus
Krisztusban valóban letekintett Isten az égből, Őbenne valóban eljött a szabadító, amint
Jézus neve is mutatja.
– Isten oltalmát és erősítését kéri az imádkozó, de ugyanakkor ígéretet is tesz, hogy
nem hagyjuk el többé. Ez az ígéret bennünket is kötelez.
Evangélium • Mt 17,10-13
Jézus Krisztus színeváltozásakor megjelenik Mózes (mint a törvény -) és Illés (mint a
próféták képviselője, akiknek szavai, jövendölései, Isten ígéretei Jézus Krisztusban beteljesedtek.)
Jézus kortársai várták Illés visszatérését, eljövetelét –„ádventjét”, mivel Illés
nem halt meg, hanem „elragadtatott”. Az ő eljövetele megelőzi a Messiás, Felkent, a
Krisztus– az Emberfi a eljövetelét.
Jézus Keresztelő szent Jánossal azonosítja Illést, hiszen ő eljövetelével előkészíti Jézus
Krisztus eljövetelét és vértanúhalálával előképe Jézus Krisztus erőszakos kereszthalálának: ahogyan Keresztelő Jánossal kényükre-kedvükre bántak,
ahogyan őt nem ismerték fel,
úgy nem ismerték fel az Emberfi át, Jézus Krisztust sem.
Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, ünneprontók vagyunk, azért mert ádventben
Jézus Krisztus kereszthaláláról beszélünk. Valójában most ádventben is fel kell
tennünk a kérdést: fölismerjük-e Illést: Keresztelő szent Jánost és Jézus Krisztust az Egyházban
és életünkben?