Hétfő

Olvasmány • Szám 24,2-7, 15-17a
Jézus hatalma felől kérdezik Őt a főpapok és a nép vénei.
Jézus kérdéssel válaszol, amelyre azonban ők nem tudnak felelni;
egyértelmű tanítás: csak akkor kérdezzek, ha magam is kész vagyok felelni
– és, aki nem kész felelni, annak én sem vagyok köteles válaszolni.
Jézus Krisztus hatalmáról jövendöl Biléam (Bálám) a „mélyreható tekintetű ember”aki nem tartozik a Választott Néphez.
– A Számok könyvéből halljuk az olvasmányt amely talán a benne foglalt népszámlálásokrólkapta nevét, s amelyből az ároni áldást és a rézkígyó történetét ismerjük.
– Ez a pogány Bileám átok helyett áldást mond a Választott Népre.
Jákob sátrait, hajlékait dicséri, akinek ivadéka, Jézus, az angyal szava szerint uralkodni fog Jákob házában.
Ezek a sátrak, hajlékok, az örök otthonra emlékeztetnek.
– Jákob törzséből csillag támad. Ez vezeti majd el a napkeleti bölcseket az Újszülött
Királyhoz, és ez maga Jézus Krisztus, a szép hajnalcsillag, amely nem lát alkonyt.
– Őt illeti a királyi pálca, a hatalom, amellyel megtisztítja Egyházát és tanít.
24. zsoltár • Ösvényeidre taníts meg engem– én Uram, Istenem
– Ádventben sokat hallunk az Úr útjáról, ösvényeiről; ezek előkészítéséről, egyengetéséről jövendölnek a próféták, erre szólít fel Keresztelő Szent János.
– Ezekre az utakra Isten kell, hogy megtanítson; Ő, az Üdvözítő vezet rajtuk. Elfogadom-e ezt a vezetést?
– Ha elfogadjuk a tanítást, számíthatunk Isten könyörületességére és kérhetjük, hogy
bocsássa meg könnyelműségből elkövetett vétkeinket;
– Az Úr igazságos és jóságos. Ő az egyetlen, aki ezt a két tulajdonságot egyesíteni tudja
magában. Ezért mutat utat nekünk bűnösöknek. –De csak akkor vezet, mutat utat, tanít, ha szelídek vagyunk és alázatosak – mint Ő.
Evangélium • Mt 21,23-27
A főpapok és a nép vénei hatalma felől kérdezik Jézust.
Jézus kérdéssel válaszol: „Honnan volt János keresztsége?”
– Ők persze nem tudtak válaszolni Jézus kérdésére, mert egyrészt féltek a néptől, amely Keresztelő Jánost prófétának tartotta,
másrészt joggal tartottak attól, hogy Jézus megkérdezi: „Miért nem hittetek neki?”
– Ebből megtanulhatjuk, hogy ha valaki bennünket kérdez, de a mi kérdésünkre nem tud – vagy nem akar válaszolni,
mi sem vagyunk kötelesek neki felelni. Nyílván csak „ködösítésről” van szó.
–De mi se zaklassunk senkit kérdéseinkkel, mert könnyen felmerülhet a gyanú,
hogy el akarjuk terelni a fi gyelmet magatartásunkról.
Ezért ádventben előbb magunkban tisztázzuk: készek vagyunk-e válaszolni, ha Isten,
Jézus Krisztus és az Ő nevében az Egyház kérdez bennünket?

Kedd
Olvasmány • Szof 3,1-2; 9-13

Szofoniás vagy Szefanijah nevét úgy szokás értelmezni: Isten, Jahve, aki elrejt.
– A nép megtisztításáról, megtisztulásáról jövendöl: a Választott Népnek nem kell többé szégyenkeznie,
mert Isten eltávolítja köréből a gőgöseket és kérkedőket.– Igaz, így csak egy kis maradék marad meg,
amely az Úr nevében reménykedik,amely többé nem művel gonoszságot.
– Ezeket, ezt a maradékot a próféta a békésen legelő nyájhoz hasonlítja, amelyet senki nem háborgat.
– Ő az a fi ú, aki, noha előbb vonakodott, mégis megtette atyja akaratát.
– Vonatkozhatnak-e rám a próféta szavai: „nem kell majd szégyenkezned tetteid miatt”?– Ez csak akkor valósul meg, ha a bűnbánat szentségében, a szentgyónásban engedem,
hogy Isten eltávolítsa életemből a rosszat.
Akkor egyszersmind az a jövendölés is beteljesedik,
miszerint mindannyian segítségül hívjuk az Úr nevét és senki-semmi: a bűn,
agonosz nem fog bennünket háborgatni, hiszen mint a Mennyei Atya gyermekei áldozatot
fogunk neki hozni, szőlőjében fogunk dolgozni.
33. zsoltár • A szegény az Úrhoz kiáltott és az Úr meghallgatta őt
– Az imádkozó áldást mond, hálát ad Istennek; ezt a dicséretet a szelídeknek meg kell
hallaniuk. – Más erre nem fogékony;
– Ha az Úrra tekintünk megvilágosulunk– vagyis kiterjed ránk fényessége. Nem ér
bennünket szégyen, mert betartjuk törvényeit;
– Az Úr meghallgatta a szegényt és megszabadította. Nem csak anyagi nélkülözésről
van szó, hanem arról, amiről Jézus beszél a hegyi beszédben: ha tudom, hogy egyetlen
gazdagságom Isten, nélküle szegény vagyok.
– Az Úr a töredelmes szívűekhez van közel – akik a bűnbánat szentségében megvallják
bűneiket; ez az a szabadulás, amelyet Jézus Krisztus hoz és ad.
Evangélium • Mt 21,28-32
Jézusnak a két fi úról szóló példabeszédét úgy is szokták értelmezni, hogy az, aki előbb
igent mondott atyjának, de aztán mégsem teljesítette atyja akaratát, az Ószövetségi Választott
Nép – amely visszautasította Jézus Krisztust, aki viszont előbb nemet mondott
atyjának, de azután teljesítette atyja akaratát, a pogány népekből szerveződött Egyházat jelenti, akik előbb nem ismerték az Egy, Igaz Istent, de azután elfogadták Jézus Krisztust.
– Valójában mindkettő vonatkozhat mindannyiunkra, aszerint, hogy csak mondjuk,
hogy megtesszük, vagy meg is tesszük a Mennyei Atya akaratát.
Jézus nagyon erős szavakat használ beszédében: a vámosok és az utcanők, vagyis
akiket Jézus hallgatósága lenézett, hittek Keresztelő Jánosnak. – De Jézus hallgatói még
akkor sem tértek jobb belátásra, amikor ezt látták.
Bennünk is meg van a hajlam, hogy az embereket minősítsük és lenézzük. Vajon,
amikor azt tapasztalom, hogy azok, akiknél jobbnak tartom magam, bűnbánatot tartanak, jobb belátásra térek-e? Ez fogja meghatározni, minősíteni kivoltomat, nem pedig, hogy én kiválóbbnak gondolom magamat másoknál.
Szerda
Olvasmány Iz 45,6-25

Izajás próféta könyvének második része a pogányok közé száműzött népet vigasztaljaIsten igéjével: Isten a világmindenség – a világosság és sötétség alkotója, a történelemirányítója: jó és balsors előidézője.
– Mint a világmindenség alkotója és Ura, fölötte áll a pogány népek isteneinek, s így atörténelem Ura, aki saját népének üdvösségére uralkodik a többi nép felett.– A teremtés és a megváltás, mindkettő hitigazság és mindkettő hitünk titka. A Választott Nép előbb tapasztalta meg a megváltást, szabadulást, ami azt bizonyítja, hogy Isten a világ Ura, Teremtője, Alkotója.– A próféta által ez a Megváltó és Teremtő Isten megtérésre szólítja fel népét a múltban, minket a jelenben, az idei ádventben is.Isten hűséges az Ő ígéretéhez, hűséges hozzánk is. Hozzá kell térnünk, még ha bűnöséletünkkel lázadoztunk is ellene és meg kell vallanunk, hogy csak Ő benne van üdvösség.
84. zsoltár • Hadd halljam, mit mond az én Uram Istenem
– Ezt a zsoltárt már imádkoztuk egy ádventi Szentmisén. Az imádkozó először is
csendet teremt magában és maga körül: Isten, Krisztus és az Egyház senkivel sem fog
versenyt kiabálni. Csak a csendben hallhatom meg békéjének igéjét; csak az istenfélőkhöz van közel.
– Irgalom és hűség, igazság és béke Isten alapvető tulajdonságai; ezek találkozása az
üdvösség lényege: Isten és ember, ég és föld találkozása nem csak Krisztus megtestesülése ünnepének lényege, hanem az üdvösségtörténetnek központja.
– Ám Jézus Krisztus megtestesülésének bennünk meg kell teremnie a bűnbánat és a
hiteles keresztény élet méltó gyümölcsét.
– Ha Isten igazságát követem, nyomomban béke fog járni.
Evangélium • Lk 7,19-23
Keresztelő szent János két tanítványát küldi Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: ő-e az eljövendő,
vagy mást várjanak? – Ádvent Jézus Krisztus eljövetelére irányítja fi gyelmünket:
az első eljövetelére születésekor és a másodikra az ítéletkor.
– Már hallottunk arról, hogy Jézus azért jött el, hogy gyógyításaival megmutassa, hogy
Isten irgalmas hozzánk és, hogy Őneki hatalma van a bűnök megbocsájtására. Jézus kortársai
a próféták jövendölései alapján ilyen Messiást– Fölkentet, Krisztust és Megváltót
vártak. – Ezért hivatkozik Jézus ezekre a gyógyulásokra, mint annak biztos jelére, hogy
Őbenne eljött a megígért Megváltó.
– Ám a gyógyulásokhoz hozzáfűzi: a szegényeknek hirdetik az Evangéliumot. Akik
alázattal bevallják, ráutaltságukat, szegénységüket, ők lesznek képesek befogadni a megváltás
örömhírét. – Ha önmagunkban bízunk, megbotránkozunk, megütközünk Jézus
Krisztus és tanítása egyszerűségén.
Csütörtök
Olvasmány • Iz 54,1-10
A hívő a gyermeket Isten ajándékának, áldásának tekinti. Ezért is nevezik „gyermekáldásnak”.
– Az Ószövetségben ennek ellenkezőjét – ha valakinek nem lehetett gyermeke,
meddő volt, azt Isten büntetésének tekintették. – Ilyen asszonyhoz hasonlítja a mai olvasmány
a számkivetett, elhurcolt Választott Népet.
– Ám Isten, aki Választott Népének Megváltója, minden nép és az egész világ alkotója
és Ura. Ő lesz az Ő Népének hitvese és Ő megteheti, hogy aki meddő volt, sok gyermek
szülője legyen (kibővítse sátrát). – Ez a bőséges gyermekáldás az isteni kegyelem bőségének
jele, amely a keresztség szentségében Isten gyermekévé tett minket.
– Isten az Ő jogos haragjában elhagyott minket és elrejtette előlünk arcát bűneink
miatt. – Ez azonban csak egy pillanatig tartott, hiszen az ádventi bűnbánat, szentgyónás
által visszafogad bennünket, örökre szóló irgalommal megkönyörül rajtunk.
29. zsoltár • Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél
A mai zsoltárban az imádkozó hívő dicséretet mond Istennek, mivel megmentette. Nem
engedte, hogy ellenségei ujjongjanak rajta, örüljenek vesztének. – Mindannyian megta-
pasztalhattuk, már, milyen rossz érzést vált ki bennünk a káröröm, amikor mások örülnek, hogy bajba jutottam! – Az Úr kihozta az imádkozó hívő lelkét a halál országából – ahol nincs Isten dicsérete – s ezért a halált a legnagyobb rossznak, bajnak tartotta a hívő.
Isten megmentette életét. – A feltámadás és örök élet tanítását és magát a feltámadást
Jézus Krisztus hozta meg. Ezért a halált ő előtte teljes megsemmisülésnek, vagy ami azt
követi olyan állapotnak tartották, amely nem érdemli meg, hogy életnek nevezzék; a sírt nem tekintették az örök élet kapujának.
– Ezért szólítja fel az imádkozó a szenteket, hívők közösségét,– bennünket, akiket
megszentelt a keresztség, Isten dicsérete.
– Nem zárja ki Isten haragjának lehetőségét, bűneink miatt, de tudja, hogy ez csak
egy pillanatig tart, különösen ahhoz képest, hogy jósága végig kísér bennünket egész
életünkön.
– Az imádkozó azt a tapasztalatát is megosztja velünk, hogy „ha este meglátogat is a
sírás – reggelre örömre ébredünk.” – Ez a remény éltet bennünket, ez a tudat ad nekünk erőt ahhoz, hogy csalódásaink, sikertelenségeink, a csapások és szenvedések ellenére is folytatni tudjuk, újra tudjuk kezdeni minden nap életünket, és ez rejlik az örök életreményének a mélyén is. Ádvent erre a reményre irányítja fi gyelmünket: a hosszú, sötét esték és éjszakák után felragyog az „Új Nap”, Jézus Krisztus, aki nem ismer alkonyt, aki „sírásunkat örömre fordítja.”
Evangélium • Lk 7,24-30
Keresztelő szent János keménysége és egyszerűsége ellenére magához vonzotta az embereket.
Látszik, hogy az ember lelke mélyén nem széltől lengetett nádat, hanem valami
maradandót kíván: prófétát akar látni és hallani, akit Isten megszólított és aki megszólítja az embert.
– Jézus Keresztelő szent Jánost nagyobbnak nevezi a prófétáknál. Izajás próféta idézetét vonatkoztatja rá:
„Elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat” –amint többször
is hallhatjuk ádventben. – Az Egyháznak is ez a feladata: hogy előkészítse az Úr útját és,
hogy minket felszólítson annak előkészítésére. Ennek készségesen eleget kell tennünk.
Azt halljuk, hogy az egész nép, még a vámosok is felismerték Isten akaratát, csak a farizeusok és törvénytudók zárkóztak el, utasították vissza János keresztségét – a bűnbánatra.
Vajon én kikhez csatlakozom: megtaláltam-e az idén ádventben a bűnbánat útját,
vagy mindeddig elzárkóztam, visszautasítottam a szentgyónást, és így megátalkodottságommal meghiúsítom magamban Isten szándékát, aki Krisztusban azért jön el, hogy üdvözítsen.

Péntek
Olvasmány • Iz 56,1-8
Izajás próféta könyvének harmadik része már a megújuló, vagy megújult, újraépült Jeruzsálem
lakóihoz, a hazatért Választott Néphez szól. Az Úr prófétája által megjövendöli
szabadításának eljövetelét és igazságának megnyilvánulását. Ez Krisztus eljövetelével valósult
meg, amelyre az ádvent, az eljövetel ideje emlékeztet és fi gyelmeztet.
– Isten, Jézus Krisztus eljövetele, megnyilvánulása minden népnek üdvösséget hoz,
amint ez a meggyőződés és Istennek ez az elgondolása, elhatározása már az Ószövetségben is felismerhető, amint már Krisztus előtt kinyilatkoztatta Választott Népének;
– Az egyetemes üdvösség feltétele: az Úr törvényének tiszteletben tartása, amint ez a
szombat betartásával kifejezésre jut. – Ám ez imádságban valósul meg, amelynek háza
a jeruzsálemi templom lesz. – Ezt a jövendölést az Egyházra vonatkoztatjuk, amely a
mennyei Jeruzsálem, az örök élet előképe, ahová minden nép imádságban zarándokol a
földi élet ádventje idején.
66. zsoltár • Isten legyen irgalmas hozzánk, és áldjon meg minket!
A mai szentmise zsoltára Isten áldását kéri. Azért könyörög, hogy az Úr ragyogtassa
fel arcát, épp úgy mint ahogyan ezt az ároni áldásból ismerjük. Isten Jézus Krisztusban,
először is az Ő születésében ragyogtatta ránk arcát, amelynek megünneplésére most, ádventben készülünk.
– Azért kéri az imádkozó Istent, hogy arcát felragyogtassa, hogy a földön megismerjék
az Ő utait: „Ha szentséges arcod ragyog vándorutunk végén, megnyugosznak egymás
mellett a nemzetek békén” – mondja egyik ádventi énekünk. – Csak az Ő arcának, az
Evangéliumnak, Jézus Krisztusnak, a világ világosságának fényében láthatjuk meg, ismerhetjük meg azt az utat, amelyen járnunk kell, hogy boldogok lehessünk, hogy az örök boldogságra eljussunk, amelynek előkészítésére Keresztelő szent János is felszólít.
– Isten igazságosan ítéli a népeket: ádventben Jézus Krisztus második eljövetelére is
gondolunk. Ő igazságban ítél, nem lehet megvesztegetni: szívünk szándékát is ismeri:
ezért kell örvendeznünk. De tegyük fel a kérdést: Engedem-e magamat vezetni Isten,
Jézus Krisztus, az Egyház által, vagy ezt gyámkodásnak, illetéktelen beavatkozásnak tekintem?
– Az imádkozó a föld bő terméséről, gyümölcséről beszél, ami Isten kegyelmi ajándékainak
bőségét jelenti: ezt a bőséget Szűz Mária méhének gyümölcse, Jézus Krisztus
hozta meg, aki arra tanít minket, hogy megteremjük a bűnbánat, a hiteles keresztény élet méltó gyümölcseit.
Evangélium • Jn 5,35-36
Jézus Keresztelő szent János tanúsága mellé állítja az Őt igazoló tanúságot. Keresztelő
János tanúságot tett az igazságról. Jézus őt égő és világító fénynek nevezi, akiben azonban csak ideig-óráig akartak gyönyörködni Jézus kortársai, Keresztelő szent János hallgatósága.
János beszéde ugyan lenyűgöző volt, ezért is mentek ki hozzá a pusztába, de amikor
tanítását tettekre kellett volna váltani, főleg pedig bűnbánatot tartani és hinni Jézus
Krisztusban, Jánost épp úgy elhagyták, mint Jézus Krisztust, sőt mindkettő életére törtek.
Jézus mellett tettei tanúskodnak, ahogyan szent János Evangéliuma Jézus csodáit,
különösen a halott Lázár feltámasztását nevezi. Ezeket Jézus azonosnak nevezi az Atya
tetteivel, amelyeket őrá bízott. Ezek tanúsítják, hogy őt az Atya küldte: hogy gyógyítsa
a töredelmes szívűeket, hogy lehetővé tegye, hogy általa az Atyához jussunk. Erre a
küldetésre, eljövetelre emlékeztet bennünket az ádvent: nem a gyönyörködtetés, hanem megváltásunk a célja, amelyre a hit és a hívő élet által jutunk el.

December 17  péntek
Olvasmány • Ter 49,2. 8-10
Ádvent utolsó szakaszában Jézus Krisztus és Keresztelő Szent János születéséről hallunk az Evangéliumban. Mindezek előképeit, jövendöléseit megtaláljuk az Ószövetség könyveiben.
Jézus családfája kimutatja, hogy nevelőatyja, József, Ábrahám leszármazottja, Júda
törzséből, Dávid házából.
– Tehát Jézus a Felkent, a Krisztus, a megígért Messiás, amire a Máté-evangélium oly
nagy súlyt fektet.
Ennek hátterében áll Jákob áldásának elbeszélése, midőn összehívja gyermekeit, Izrael
fi ait. Ezek közül Júda különös áldásban részesül: egészen addig nem veszik el tőle a vezéri botot, királyi pálcát, amíg el nem jön az Eljövendő, akinek a népek engedelmeskedni fognak. Ez a titokzatos jövendölés sok találgatásra adott alkalmat,
– Ám ha tudjuk, hogy a Jelenések könyvében  Jézus Krisztus úgy mutatkozik be, mint aki volt, aki van és aki eljövendő, a győztes oroszlán Júda törzséből, ez feleslegessé teszi a találgatásokat: előtte meghajolnak testvérei– mi mindannyian, bűnbánatban.
71. zsoltár • Istenem, ítéletedet add át a királynak
– (A tegnapihoz hasonlóan, a mai zsoltárt is hallottuk, imádkoztuk már egy ízben
ádventben.) Az ítéletről van szó a zsoltárban, amelyet Isten a királynak átad: ádvent pedig Jézus második eljövetelére, az ítéletre is emlékeztet bennünket.
– A királyról két kép, vélemény alakult ki a Bibliában: az első negatív, hiszen a Választott Nép királya Isten; a másik pozitív: ő képviseli, vagy kell, hogy képviselje Istent népe körében: aki igazságot szolgáltat, különösen a szegénynek;
– Ez a király Dávid Fia. De mint Dávidban úgy utódaiban is csalódott a Választott
Nép.
– Ezért fűződött reménye az eljövendő királyhoz, akinek Isten átadja az ítéletet,
hogy aki tiszteli az Atyát, a Fiút is tisztelje. Ő az igazi Dávid Fia (Amint Őt a vakok, a
kánaáni asszony és virágvasárnap az ünneplő tömeg nevezi).
Ez örök ország (Olyan szilárd mint a Nap és a Hold, amelyeket Isten „erősített” a
mennyboltra) – Tengertől-tengerig. (Végtelen kiterjedést jelent)
– Ez az az ország, amelynek
eljövetelét Jézussal a Miatyánkban kérjük.
Evangélium • Mt 1,1-17
Nyolc nappal Krisztus első eljövetelének ünnepe, karácsony előtt megkezdődik az ádvent utolsó szakasza. Ezekben a napokban Jézus Krisztus származásáról, Keresztelő szent János születéséről és annak, valamint az ő és Jézus Krisztus születésének „előzményeiről” hallunk az evangéliumi szakaszokban.
Szent Máté Evangéliuma, szent József, Dávid fi a családfáját írja le, mivel nem a vérszerinti, hanem a jogi atyaság számított. Ennek a családfának lényege:
– Jézus Ábrahám fi a, Júda törzséből;
– Jézus Dávid fia;
– Jézus Szűz Mária szülöttje, Isten Fia, aki a Szentlélektől fogantatott.
Így Jézusban, a „megmentőben”, „Megváltóban” valóban az a Messiás, Fölkent, Krisztus
jött el, akit Isten megígért, s akit a próféták megjövendöltek.
– A Szentírásban utánajárhatunk a családfában említett személyeknek, de nem sok jót
fogunk róluk találni. Ám Isten a legnagyobb rosszból is ki tudja hozni a legnagyobb jót,
a mi üdvösségünket.
December 18.  szombat
Olvasmány • Jer 23,5-8
Dávid királysága ketté szakadt: az északi birodalmat Izraelnek, a délit Júdának nevezték.
Előbb az északi birodalom veszítette el önállóságát, majd a déli, Kr. e. 587-ben, amikor
a babiloniaiak lerombolták Jeruzsálemet. Jeremiást is ekkor hurcolták fogságba. – Ő
azonban Dávid fi ának országáról jövendöl. Ez a „sarj”– Jessze gyökeréből bölcsen fog
uralkodni: gondja lesz a jogra és az igazságra.
– Az Evangéliumban az angyal Dávid fi ának nevezi szent Józsefet és elmondja, hogy
Mária születendő gyermekét, akiben Izajás jövendölése beteljesedik, ő, József, Jézusnak
fogja nevezni, mert ő váltja meg népét a bűntől: a Jézus annyit jelent: Isten megszabadít,
megvált, kiszabadít: már nem az egyiptomi fogságból, nem is a babiloni– Észak országának
számkivetéséből, hanem a bűn rabságából: eljövetele, kereszthalála, feltámadása, a
keresztség, a bűnbánat, az Ő testének és vérének szentsége által.
71. zsoltár • Napjaiban béke lesz a világ végéig
– A mai zsoltárt már ismerjük; már hallottunk arról, hogy a szegény egyedüli bírája és
ügyvédje Isten; egyedül az Ő ítéletében bízik.
– Isten ezt az ítéletet átadta a királynak – Dávidnak és az ő fi ának Jézus Krisztusnak,
a Felkentnek, a Messiásnak.
– Az Evangélium Józsefet Dávid fi ának nevezi; a Máté Evangélium szerint ő fogja
Mária fi ának a Jézus nevet adni; ez a név annyit jelent, mint: Isten (Megváltó), Megtartó,
Megmentő, Üdvözítő.
– Isten Jézus Krisztusban: a Megváltó Felkentben segít minket, de egyben ítéletet is tart;
nem csak mások fölött, fölöttünk is. Ez által az ítélet által lesz valóban Megváltónk, megmentőnk,
Üdvözítőnk. – Nem: ítél, elítél, hanem megítél; a helyes megítélés: valóban a béke.
Evangélium • Mt 1,18-24
Jézus Krisztus születését szent Lukács és szent Máté evangélista beszéli el nekünk. Az
előbbi az ismertebb: az angyalokkal és pásztorokkal.
– Amíg szent Máténál Józsefet szólítja meg az angyal, mint Dávid fi át és ő fogja Jézusnak
nevezni a születendő gyermeket, addig szent Lukácsnál ez a feladat Szűz Máriának
jut. A lényeges tanításban mindkét Evangélium megegyezik:
– Jézus Krisztus Dávid fi a;
– Jézus Krisztus Szűz Mária fi a, aki a Szentlélektől fogantatott;
– Jézus Krisztus Isten Fia.
Ez utóbbit szent Máté az ő evangéliumára jellemző szavakkal fogalmazza meg:
„Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott,”
– és az Izajás idézet görög változata következik: „Íme a Szűz méhében fogan és fi út szül, és az Emmánuel nevet adja neki, ami azt jelenti: velünk az Isten.”
A Választott Nép szorongatott helyzetében hangzott el ez a jövendölés. Tudnunk kell,
hogy Jézus Krisztusban mindenkor velünk az Isten.