NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

OLVASMÁNY: Ter 2,7-9 3,1-7

Többízben értesültünk arról, hogy az ősegyházban, az első Krisztus utáni századokban csak felnőtteket kereszteltek. – A keresztséget húsvét éjszakáján, a negyven napos nagyböjti előkészület után szolgáltatták ki. Ennek élénk emlékezetét mind a mai napig megőrizte az Egyház, hiszen ma is húsvét éjszakáján áldja meg a keresztvizet, a keresztségi fogadalom megújítása a húsvéti virrasztás keretében a liturgikus év tetőfokát jelenti, és a keresztséget is legszívesebben a vasárnapról vasárnapra megismétlődő húsvét megünneplése keretében, a szentmise alatt szolgáltatjuk ki.

A keresztelendők, katekumenek számára a nagyböjt a közvetlen előkészület ideje, amikor megismerkednek a keresztény hit, tanítás fő igazságaival.

Elsősorban azokkal, amelyek a keresztség szentségével függnek össze.

– Mivel, pedig a keresztség a bűnök bocsánatát közvetíti, eltörli az ősbűnt, és ismét Isten gyermekeivé tesz, az oktatás a bűn eredetéről szóló elbeszéléssel (az „eredeti” bűn történetével) kezdődik. Ezáltal ugyanis mindannyian elveszítettük a megszentelő kegyelmet, amelyet a keresztségben visszanyerünk.

– De, ha fi gyelmesen olvassuk, hallgatjuk az ószövetségi olvasmánytés az evangéliumi elbeszélést, észrevehetjük, hogy mindkettőben a kísértésről van szó. – Az ószövetségi olvasmány a gonosz lelket nem említi, csak kígyóról beszél. – Az Evangélium leleplezi a kísértőt, és egész világosan az ördögről beszél. – Mindkét szentírási szövegből kitűnik a kísértés lényege:

saját erőnkből Istenné lenni. – A keresztelendők és a mi számunkra is világosnak kell lenni: Jézus Krisztus egy Ádám leszármazottai közül, közülünk.

Tehát mint mi, – és mint Ádám – kísértést szenvedett. Ennek a felismerésnek bátorítania kell bennünket a kísértések idején. –Az oktatás lényege azonban a következő: Krisztussal együtt visszautasítani azt a kísértést, hogy a gazdagság, jóllakottság, hírnév által akarjunk Istenhez hasonlók lenni. – Istenhez, Krisztus által, csak a kegyelemmel való közreműködés, a keresztség, a Krisztussal való meghalás és szenvedés révén válhatunk hasonlóvá. – Ezzel a kísértéssel, hogy magunk erejéből olyanok legyünk, mint Isten, nemcsak az egyes hívőnek, hanem az egész Egyháznak meg kell küzdenie: rádöbbeni és rádöbbenteni, hogy az Egyház sem jómódot, sem hírnevet, sem társadalmi előmenetelt nem biztosít. Az egyetlen, amit közvetíthet: a kegyelem – mindenek előtt a keresztség és a belőle származó keresztény élet által.

ZSOLTÁR: 51.

A nagyböjt a bűnbánat ideje. Mindjárt nagyböjt első vasárnapján a legismertebb bűnbánati zsoltárt imádkozzuk, amelyet a hagyomány szerint akkor imádkozott Dávid király, amikor őt Nátán próféta megfedte bűnéért. A nagyböjt a keresztségi előkészület ideje a keresztelendők számára, és a keresztségi ígéretek megújítására való előkészület azoknak, akik már részesültek a keresztség szentségében. Mindkettő a húsvéti virrasztás keretében történik, és mindkettőre bűnbánattal kell készülni. – A keresztség és a bűnbánat megtisztít bennünket a bűntől: ahogyan a víz megtisztít a szennytől, úgy tisztít meg a keresztség és a bűnbánat szentsége a vétektől. Ezt a bűntől való szabadulást a zsoltár fokozatosan juttatja kifejezésre:

töröld el gonoszságomat;

mosd le bűnömet;

tisztíts meg vétkeimtől

A bűntől való szabadulás feltétele, hogy beismerjük és megvalljuk bűneinket,

– Azokkal a vétkekkel is, amelyekkel embertársainkat sértjük, Isten ellen vétkezünk. Ezért kell megvallani bűneinket egymásnak és Istennek. Ezt a célt szolgálja a bűnbánati cselekmény a mise kezdetén és az egyéni bűnvallomás a gyóntatószékben.

A zsoltár a továbbiakban óv a felületességtől. – Nem elég a tisztálkodás, szívünket kell kicserélnünk. Ezt pedig csak Isten teheti meg. Ezért a hívő Istentől kéri: tiszta szívet teremts bennem: – Jézus Krisztus feltámadása és a mi feltámadásunk, a keresztség, nem a régi helyreállítását jelenti, hanem újjáteremtést jelent. – A szívet kicserélni, annyit jelent, mint megtérni, gondolkodásmódunkat, szándékainkat, hozzáállásunkat meg-változtatni. –Ezt a Szentlélek teszi bennünk, akit a bérmálás szentségében, a kereszt-ség megerősítésében nyerünk el. Ez a tisztulás, teljes megújhodás, örömet jelent. Csak akkor fogunk rá törekedni, ha örülni tudunk a tiszta szívnek, a megújult léleknek, ha nem sajnálkozunk a régi felett. – Ugyanakkor tanúságtételt is jelent, és a zsoltárral együtt kérjük Istent, nyissa meg szájunkat az ő dicséretére, ami azt jelenti: beszéljük el másoknak is a bűnbánatban, húsvéti gyónásban megújult, megtisztult lélek örömét, hátha ezzel másokat is bűnbánatra indítunk, elvezetünk a húsvéti gyónáshoz, a keresztség megújításához.

SZENTLECKE: Róm- 5,12-19

Tapasztalatunk is megerősíti, amit szent Pál a Rómaiakhoz írt levélben mond: egy ember által lépett a világba a bűn és a bűn következményeként a halál. – Hiszen tudjuk, hogy a legeszményibb közösséget is meg tudja rontani egy ember gonoszsága. Nem tudjuk elgondolni, milyen volt, vagy milyen lenne életünk a halál nélkül, különösen, pedig Jézus Krisztus kereszthalála nélkül. A halál mindenkire kiterjedt: azokra is, akik nem vétkeztek, mint Ádám, azokra is, akik a mózesi törvény előtt éltek, tehát nem lehettek törvényszegők, amennyiben a bűn a törvény megszegése.

Ezzel a bűnnel állítja szembe szent Pál a kegyelmet, Ádámmal Jézus Krisztust. A kegyelem felülmúlja a bűnt. A kegyelem nem úgy hat, mint a bűn. Az Isten kegyelme, Jézus Krisztus kereszthalálának hatása még inkább kiárad sokakra. – Ha a halál egy ember bűne által uralomra jutott, mennyivel inkább élünk és uralkodunk mi, akik a kegyelem és megigazulás bőséges ajándékát kaptuk. – A halál ellentéte az élet, Isten gyermekeinek élete, Krisztus élete, amelyre a keresztség szentségében feltámadtunk, amelynek megújítására készülünk; a bűn uralmának ellentéte a mi uralkodásunk, akik Jézus Krisztusban, aki már legyőzte a bűnt és a halált, arra kaptunk meghívást, Küldetést, hogy a bűnt legyőzzük, önmagunkat legyőzzük, és önmagunkon uralkodjunk.

Szent Pál hivatkozik, mint másutt is Jézus Krisztus engedelmességére, amelyet Ádám – és a mi engedetlenségünkkel szembeállít. A mi engedelmességünknek nem a kereszthalálban, mindössze a tízparancsolat betartásában, a Krisztus és Egyháza iránti engedelmességben kell megvalósulnia.

A nagyböjti idő alkalmat ad, hogy Krisztustól és Vele engedelmességet tanuljunk.

EVANGÉLIUM: Mt 4,1-11

Nagyböjt első vasárnapján mindhárom liturgikus évben Jézus megkísértésének elbeszélését olvassuk, halljuk az Evangéliumban. Ez nem csak abból érthető, mert szent Máté és Lukács Evangéliumában Jézus böjtöléséről hallunk, hanem abból is, hogy a keresztelendőknek, akik a húsvéti vigílián részesülnek a beavató szentségekben, és nekünk is, akik már megkeresztelkedtünk, a keresztségi ígéretekben ellene kell mondanunk az ördögnek, aki Jézust is megkísértette, s akinek Jézus is ellene mondott. – Erre készít elő bennünket a nagyböjti idő szent negyven napja.

Szent Máté elbeszélésében ezt a sorrendet találjuk:

– Jézus szóljon a köveknek, hogy kenyérré változzanak;

– Jézus vesse le magát a templom párkányáról;

– Jézus boruljon le a Sátán előtt és imádja őt.

Jézus mindhárom esetben szentírási idézettel válaszol a kísértőnek, aki a második megkísértésben szintén bibliai érvekkel támasztja alá kihívását, próbatételét.

Jézusnak bizonyítania kell isteni mindenhatóságát, valamint, hogy Isten különleges védelmét és gondoskodását élvezi, hiszen Ő Isten szeretett Fia, akiben a Mennyei Atyának kedve telik, amint ezt Jézus megkeresztelkedésének elbeszéléséből tudjuk és jövő vasárnap Urunk színeváltozásának történetében hallani fogjuk.

Az első bibliai idézet, amellyel Jézus visszautasítja a kísértőt a Második Törvénykönyvből származik, amely Mózes nagy beszédeit tartalmazza az Ígéret Földjének határán, amelyekben visszapillant a pusztai vándorlás eseményeire,

melynek során az Úr próbára tette „ megkísértette” Választott Népét, az pedig zúgolódásával Istent kísértette, próbára tette az Úr türelmét.

–Ezek között az események között fontos helyet foglal el a manna, az égből szállott kenyér, amely Isten ajkából származik. – Jézus elutasítja a kísértőt, mert isteni mindenhatóságának nem a maga és mások élelmezése a célja, de a csodás kenyérszaporításnál maga hivatkozik a mannára, és előre jelzi, az Eukarisztiát, azt a kenyeret, amelyet testévé változtat, s amely Igéjével együtt Isten ajkából származik, hiszen Ő a megtestesült Ige. A második kísértésnél, a sátán a 91. zsoltárt idézi, amely Isten választottjának különös oltalmáról szól: az angyalokról, akik Isten parancsára tenyerükön hordozzák Isten Fiát. – Jézus ezt a megkísértést, próbatételt is bibliai

idézettel utasítja vissza: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” ugyancsak a Második

Törvénykönyvből. A lehetetlen próbatétel kiállása, főleg a sátán részéről,

nem szükséges Jézus Isten-voltának igazolására, bizonyítására. Ő nem szorul

rá, hogy önmagát, küldetését bárki előtt, különösen a gonosz lélek előtt

bizonyítsa, különösen nem azzal, hogy ámulatba ejtse, vagy szórakoztassa az

embereket. – Nem függhet megváltói műve egy ilyen „kísérlet” sikerétől.

A harmadik megkísértés (szent Máténál) a legtolakodóbb és legmerészebb.

A kísértő megmutatja a magas hegyről a világ valamennyi országát

és azok gazdagságát – Istent utánozva, aki Mózesnek megmutatta a magas hegyről az Ígéret Földjét (a Második Törvénykönyvben) – és Jézusnak ígéri, ha őt leborulva imádja. Jézus azonban a Szentírásnak ugyanebből a könyvéből utasítja vissza a sátánt, a számunkra jól ismert szavakkal: „Uradat Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”

A sátán (miután hiába próbálkozott, kísérletezett, kísértett) otthagyja Jézust és szent Máté Evangéliuma szerint angyalok jönnek és szolgálnak Jézusnak, mint a hagyomány szerint az első emberpárnak szolgáltak a paradicsomban, a bűnbeesés előtt, mielőtt engedtek volna a kígyó kísértésének, kísérletet tettek volna arra, hogy olyanok legyenek, mint Isten. – Ezt az állapotot hivatott Jézus Krisztus nem csak helyreállítani, hanem kereszthalálával és feltámadásával újra megvalósítani. Jézus Krisztussal együtt nekünk is ellene kell mondanunk a kísértőnek. Isten igéjére és Krisztus testének kenyerére kell éheznünk. Nem szabad hitünket az istenkísértés sikerétől függővé tennünk; ne a gonosz lélektől akarjuk elnyerni azt, amit Isten ajándékba ad nekünk. – Hanem egyedül Istennek szolgáljunk s akkor az Ő angyalai is szolgálni fognak nekünk, ahogyan efelől Ő maga biztosított minket.

Ilyen lelkülettel készüljünk keresztségi ígéreteink megújítására, ilyen lelkülettel újítsuk meg keresztény életünket!