AUGUSZTUS 15. NAGYBOLDOGASSZONY
ÜNNEPI MISE

OLVASMÁNY: Jel. 11,19a. 12,1-6a. 10ab

Nagyboldogasszony és mindenszentek ünnepén a Jelenések könyvéből halljuk az ünnepi szentmise első olvasmányát. – Már volt alkalmunk megismerkedni az Újszövetségnek és így az egész Bibliának ezzel az utolsó könyvével. – Kifejezésmódja, képei, jelképei, jelképes számai és évszámai a korabeli olvasónak, hallgatónak érthetők voltak magyarázat nélkül is, és sokat mondtak. Ma azonban a szentíráskutatóknak és lelkipásztoroknak sok fejtörést okoznak abban a fáradozásukban, hogy megfejtsék és megmagyarázzák a híveknek, mit akar mindez a mai embernek, nekünk, énnekem mondani? Ezért ez a könyv sok félreértésnek a forrása lehet, másvallásúak részéről nem egyszer katolikus ellenes hitviták „főfegyvere”.
Ez a könyv a római keresztényüldözések, mégpedig a Domicián császár féle keresztényüldözések idején keletkezett. Célja és szándéka, vigasztalni az üldözést szenvedő Egyházat azzal a dicsőséggel, amelyre az üldözések, megpróbáltatások árán kell eljutnia.
A megdicsőült asszonyban az Egyház kezdettől fogva önmagára ismer, de Máriát, az Egyház első és legkiválóbb tagját és eszményképét, a „kegyelemmel teljeset” is tiszteli.
Ez a dicsőség tehát, amelyre a Boldogságos Szűz Mária, aki földi életében hite és magatartása által legközelebb állt Krisztushoz, már eljutott, osztályrésze lesz az egész Egyháznak: mindannyiunknak, akik a keresztség és keresztény életünk által Jézus Krisztushoz kapcsolódunk a földi életben. Erre a dicsőségre kaptunk meghívást. Tudatában vagyunk-e ennek a hivatásnak?
Igyekszem-e ehhez alakítani életemet? Hiszem-e, hogy ez az Egyház, amelyet csak evilági, emberi valóságában látok, és emberi valóságomban alkotok, azonos azzal a megdicsőült Egyházzal, azzal a napba öltözött csillagkoronás asszonnyal? – Ahogyan az az egyszerű Názáreti Szűz, dolgos és gondos asszony, édesanya, azonos vele?
ZSOLTÁR: 45.
A jobb kéz, jobb oldal, mindig az erőt, hatalmat és a kitüntetést jelenti. Ezért, valakinek a jobbjára kerülni, annyit jelent, mint kitüntetésben részesülni; azt jelenti, hogy- aki jobbjára állít bennünket, megosztja velünk méltóságát, erejét. Ezért mondjuk Jézus Krisztusról, hogy az Atya jobbján foglal helyet, mert Isten megdicsőítette, megosztotta vele hatalmát és dicsőségét, Isten erejében részesítette őt.Mi, amikor királynőről, vagy királynéről hallunk, olvasunk, a katolikus hagyomány alapján azt Szűz Máriára vonatkoztatjuk. – A király jobbján álló, arany ruhába öltözött királynő teljesebb értelmezést nyer, ha benne az Egyházat ismerjük fel: „Azokat, akik Krisztushoz tartoznak”, ahogyan Pál apostol mondja a mai szentleckében. – Krisztus jobbján állni, és királyi, arannyal átszőtt ruhába öltözni, annyit jelent, mint Jézus Krisztushoz tartozni. – Ez a keresztségben valósul meg: Jézus Krisztus, az Ő húsvéti misztériuma (kereszthalála és feltámadása) által részesít bennünket királyi és főpapi hatalmában. – A Jézus Krisztushoz tartozók közül, az Egyház tagjai közül, – közülünk, természetesen Mária volt az első, – nemcsak időrendi sorrendben és nemcsak test szerint, hanem hite és élete alapján, aki legtökéletesebben megvalósította a Jézus Krisztushoz tartozást. Vele együtt mi is meghívást kaptunk arra, hogy életünkkel, egész létünkkel Jézus Krisztus mellé álljunk: gondolatainkkal, szavainkkal és cselekedeteinkkel. – Amilyen mértékben igyekszünk ezt megvalósítani földi életünkben és életünkkel, olyan mértékben lehet rá reményünk, hogy Máriával együtt a mennyei dicsőségben is Jézus Krisztus jobbjára állhatunk.
SZENTLECKE: 1 Kor 15,20-27

Az első korintusi levél és Szent Pál egész teológiájának központi témája: Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása és a mi halálunk és feltámadásunk közötti összefüggés. Egy ember által jött a halál, és egy ember, a „második Ádám”, Jézus Krisztus által jön a holtak feltámadása. Ezt emberi tapasztalatunk is alátámasztja: elég egy ember ahhoz, hogy egy világháborút előidézzen; hiába uralkodna a családban béke és rend, ha egy alkoholistapokollá teszi a család életét. – Így egy ember, az első ember bűne elegendő volt ahhoz, hogy romlásba döntse az emberiséget. – Ám ugyanúgy az ellenkezője is igaz: egy ember nagyon sok jót tehet – ahogyan Jézus Krisztus kereszthalála mindannyiunk üdvösségét, feltámadását meghozta. Ahogyan egy ember egy család, egy közösség – egy hívő közösség életét, arculatát pozitív irányban meghatározhatja. Ezek közé kell nekünk is tartoznunk a Boldogságos Szűz Máriával együtt, aki alázatosságával, szolgáló szeretetével megmutatta, hogyan kell együttműködnünk a megváltás megvalósításában, Jézus Krisztussal, az Emberfiával, Isten alázatos és engedelmes szolgájával.
– Ebben az üdvösség tervében, üdvösség művében mindannyiunk egyformán fontos: egy ember által jöhet a halál, de egy ember által jön a holtak feltámadása is.
Szent Pál azt mondja: mindenki akkor támad fel, amikor sorra kerül. Először Krisztus, majd azok, akik Krisztushoz tartoznak. Alázatosságával, szolgáló szeretetével a Boldogságos Szűz Máriáról mondhatjuk el, hogy Jézus Krisztushoz tartozott elsősorban. Ezért hisszük, hogy testével, lelkével máris részese lett feltámadása és mennybemenetele dicsőségének. Erre kaptunk mi is meghívást a keresztségben: hogy Krisztushoz tartozzunk.
EVANGÉLIUM: Lk 1,39-56

Szűz Mária látogatásának elbeszélését Erzsébetnél, és az Ő dicsérő énekét, a „Magnificat”-ot már ismerjük az ádventi idő szentírási szövegeiből. Nem alaptalan, hogy a Boldogságos Szűz Máriát valóban „Boldogasszonynak nevezzük”, hiszen Erzsébet mondja neki: „Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik, amit mondtak neked”. Maga Mária, pedig így szól: „Lám ezen túl boldognak hirdet minden nemzedék”. Jézus Krisztus is azt mondja Tamás apostolnak: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek”. – Az igazi, maradandó boldogság tehát a láthatatlan, de örökkévaló „értékekben”, Istenben, az örök életben, az örök boldogságban van. Szűz Mária önmagát az Úr alázatos szolgáló leányának nevezi, ahogyan Jézus Krisztus sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon másoknak. Ugyanakkor énekével elővételezi Fia tanítását a hegyi beszédben a nyolc boldogságról, illetve négy boldogságról és négy jajról: Isten a hatalmasokat ledönti trónjukról – de fölemeli az alázatosokat; az éhezőket jóllakatja, de üres kézzel küldi el a gazdagokat. – Figyelmünket az igazi boldogságra irányítja. Ezért mondhatja: ezen túl, már most boldognak hirdet minden nemzedék. Már most eljutott arra a boldogságra, amelyre Jézus Krisztus mindannyiunkat meghívott, és ahová a Nagyboldogasszony példáját követve és közbenjárására támaszkodva eljuthatunk.