ÉVKÖZI 21. VASÁRNAP
OLVASMÁNY: Iz 22,19-23
A Máté-evangélium címzettei a zsidóságból megkeresztelkedettek. Ezért  ez az Evangélium gyakran hivatkozik az Ószövetségre, annak eseményeire és a benne előforduló nevekre (Ábrahám, Mózes, Dávid, Jeremiás), mert a hallgatóság számára mindez ismeretes. A képek, amelyeket a Máté evangélium alkalmaz, nem egyszer szintén megtalálhatók az Ószövetségben. Ez vonatkozik a mai Evangéliumra is, amelyben Jézus a kulcsról beszél. Ennek előképét is megtaláljuk az Ószövetség egy jövendölésében, amelyet a mai olvasmányban hallunk.Ez a jövendölés abból a korból származik, amikor az asszírok Jeruzsálemet  veszélyeztették és a király egyik intézője hűtlen lett, mert az ellenséggel igyekezett szövetkezni, amivel Istent elvetette, mivel a választott nép egyetlen szövetségese Isten. – Ennek az intézőnek helyébe állítja Elijakimot, és a kulcsot, amelyet a hűtlen intézőtől elvett, átadja neki. – A kulcs-átadás mindig hatalomátadást jelent. A Máté-evangélium tanítása szerint ez az eset megismétlődött Jézus korában. A vérszerinti Választott Nép hivatalos képviselői, a jeruzsálemi papság a pogány rómaiakkal szövetkezett. Ezzel hűtlen lett Istenhez, és többé nem tett eleget eredeti hivatásának: hogy az embereknek kinyissa a mennyország ajtaját. – Ezért Jézus elveszi tőlük a kulcsot, a hatalmat, és Péternek adja, aki Őt megvallotta. Nem véletlenül került bele ez a részlet az Evangéliumba. Komoly figyelmeztetés ez számunkra, hogy, ha hűtlenek leszünk, Krisztus tőlünk is elveheti a „mennyország kulcsait”, az örök élet örökségét, és átadhatja másoknak, akik hűségesebbnek bizonyulnak.ZSOLTÁR: 138.
A hívő ember Isten keze alkotásának vallja magát. – Ez elsősorban nem a kiszolgáltatottság, hanem a bizalom jele. Hiszen mindannyian ragaszkodunk ahhoz, megbecsüljük azt és értékeljük, amit megvalósítottunk, alkottunk.– Így az imádkozó erre az ismert érzésre, tudatra hivatkozik Istennél is: ne vesse meg, ne nézze le saját alkotását, különösen, miután az embert saját képére és hasonlóságára alkotta. Isten meghallgatta a hívő imádságát, aki most eljött a templomba, hogy hálát adjon Istennek. – Az angyalok, akikről a zsoltár beszél, valószínű a kiterjesztett szárnyú kerubok a jeruzsálemi templomban. – Lehetetlen, hogy, ha az ember egyszer megtapasztalja Isten jóságát, mellyel meghallgatja, hogy az imádkozó ne merje háláját újabb kéréssel ó megtoldani. Ez pedig: „gyarapítsd az erőt lelkemben!” – Hiszen tudjuk, az élet állandó küzdelem, és amikor megküzdöttünk az egyik megpróbáltatással, nyomban ott a másik, amelyhez új erőre van szükségünk. De itt is újból érvényre jut a tapasztalat és az igazság: csak az alázatosak érzik meg Isten gondviselését; a gőgösek nem is tartanak rá igényt, elzárkóznak tőle, tehát nem érzik meg, nem is becsülik, és nem méltányolják. – Csak, ha beismerjük, hogy Isten alkotásai vagyunk – habár nem akarja, hogy ki legyünk neki szolgáltatva, mégis rá vagyunk utalva, akkor tapasztaljuk meg segítőjóságát, és hogy gyarapítja lelkünkben az erőt.SZENTLECKE : Róm 11,33-36
Szent Pál egy himnusszal, dicsérő énekkel fejezi be tanítását a zsidók és pogányok üdvösségéről, megváltásáról. Valóban kifürkészhetetlenek Isten szándékai, mélységesen gazdag Isten tudása. Az Ő elhatározása, terve és terve megvalósításának útja, számunkra felfoghatatlan. Nem egyszer nagyoneltérnek, különböznek emberi gondolatainktól. Talán arra is készek lennénk, hogy Istennek tanácsot adjunk, hogyan valósítsa meg az üdvösség tervét, a magunk elképzelésének megfelelően. Ám – ahogyan maga az Úr mondja: az én utaim nem a ti utaitok és az én gondolataim nem a ti gondolataitok. Jézus Krisztus is nem egyszer tudtára adta tanítványainak, hogy tanítása az Isten Országáról mennyire különbözik elgondolásuktól, hogy küldetése, amelyhez nem csak hozzá tartozik, hanem annak lényege a kereszthalál, mennyiremás, mint amit mi várnánk és elvárnánk. Ám ez az igazi bölcsesség, Isten bölcsessége, Isten terve, amely nem pillanatnyi „magánboldogságomat” szolgálja, annak elvárását teljesíti, hanem mindenki üdvösségét, megváltását. – Nem mi kölcsönöztünk Neki, hanem Ő adja nekünk ajándékba az Ő  kegyelmét, az örök életet. Az „őbelőle, őáltala és őérte” szavakat mi Jézus Krisztusra, Isten megtestesült Igéjére vonatkoztatjuk, aki Istennel a Mennyei Atyával egylényegű. Hiszen Isten az Ő szavával, az Ő Igéjével – Őáltala teremtette a világot. Ezért Isten, Jézus Krisztus soha sem lehet eszköz, hanem mindig csak cél. A mi üdvösségünk, megváltásunk is az Ő dicsőségét szolgálja, hiszen a teremtés és üdvösség egyazon Isten bölcsességének kifürkészhetetlen szándékánakműve.
EVANGÉLIUM: Mt 16,13-20
Fülöp Cezareája a Genezáreti tótól északra fekszik. Nevét a Heródes-dinasztia egyik tagjáról kapta, aki feltehetőleg alapította is és a római császár iránti hódolatból Cezareájának, a császár városának nevezte el, mint még sok más várost is így hívtak a birodalomban. Azt illetőleg, hogy a Márk-és a Máté-evangélium miért Fülöp Cezareáját említi, mint az esemény színterét, helyszínét, találgatásokra vagyunk utalva. Ennél sokkal fontosabb maga az esemény. Jézus először is megkérdezi, kinek tartják az emberek az Emberfi át? Ez ma is időszerű, hiszen egyrészt gyakran fontosnak tartjuk az emberek véleményét és mi is, ahhoz igazodunk. Másrészt Jézusról ma is annyi különböző vélemény kap szárnyra, oly sok könyvet írnak róla, amelyek körülbelül az Ő kortársai véleményének szintjén vannak, hogy valóban az is időszerű, hogyJézus tőlünk is megkérdezze, hogy mi kinek tartjuk Őt? Jézus azt akarja, hogy a tizenkettőnek és nekünk, az apostoli Egyház tagjainak önálló „véleményünk”, hitvallásunk legyen. Amit ugyanis Péter mond, akinek a Mátéevangéliumban különösen kiváltságos helye van, az nem vélemény, hanem hitvallás. Ez az apostoli Egyház, a Péter utódjával közösségben lévő Egyház

hitvallása.

Erre a hitvallásra válaszol Jézus az Egyház alapításával. Az egész evangéliumi részletet jól ismerjük szent Péter és Pál apostolfejedelmek ünnepéről. A Péter név is innen származik. Ezt a gyenge embert, ezt az egyszerű halászt választja ki Jézus Krisztus, nevezi kősziklának, és őrá építi az Egyházát. Nincs miért kételkednünk, nincs okunk és jogunk ezt a helyet kihagyni az Evangéliumból, vagy kényünkre-kedvünkre félremagyarázni. A pokol kapui, vagyis a pokol ereje nem vesz erőt ezen az Egyházon. Sok ellenségeskedéssel, külső-belső támadásokkal, tagjainak, vezetőinek gyarlóságával kellfelvennie a küzdelmet, de a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Az ószövetségi olvasmányból megtudhatjuk, mit jelent a kulcsátadás és annak elvesztése. Jézus kortársai közül az írástudókat és a farizeusokat feddi, amiért bezárják a mennyek országát az emberek előtt. Ők maguk sem jutnak be oda és másokat sem engednek be. A mennyek országa Jézus Krisztusban jött el, akit Péter apostol megvall, mint az élő Isten Fiát. Ezzel a hitvallással nyílik meg számunkra a mennyek országa, mert ezt nem a test és a vér, nem az emberi okoskodás vagy ügyeskedés, de még csak nem is valami lelki kiválóság, hanem a Mennyei Atya nyilatkoztatja ki. És ezért Jézus Péternek adja a mennyek országának kulcsát. Végül Jézus Krisztus átadja Péternek, mint később a tizenkettőnek a kötés és oldás hatalmát. Amit az apostoli Egyház, Péter és utódja a földön tesz,az a mennyben is megtörténik. Az Egyház nem puszta evilági szervezet és közvetítői küldetése elkerülhetetlen az üdvösség tervében és történetében. Ezért hitvallásunk tárgya. Ezért mondjuk a hiszekegyben: „Hiszek az Egy, Szent, Katolikus és Apostoli Anyaszentegyházban”.Befejezésül ugyanúgy, mint Márknál, Jézus a tanítványok lelkére köti, hogy senkinek el ne mondják, hogy Ő a Messiás. Ez a húsvét és pünkösd előtti időre volt érvényes. Nekünk hivatásunk és küldetésünk, hogy szent Péter apostollal együtt, az emberek véleményétől függetlenül megvalljuk és hirdessük: Jézus a Messiás, az élő Isten Fia. Ezzel nyitjuk meg másoknak és  magunknak a mennyek országát.