Szentírási útmutató Rokay Zoltán atyától: Mindenszentek ünnepe

2011. október 31. hétfő - 22:11 Írta: Kálmán atya

NOVEMBER 1. MINDENSZENTEK
OLVASMÁNY: Jel 7,2-4. 9-14

A szentek közösségét, „egyességét” ünnepeljük ma. Halálunk után lehetünk ennek részesei, de életünkkel kell megvalósítanunk. Krisztus második eljövetelekor válik nyilvánvalóvá, mennyire kapcsolódtunk igazán ehhez a közösséghez, mennyire voltunk igazán szentek.

A megjelöltek minden népfajból, minden nemzetből, minden nyelvcsaládból és népből származnak. Tehát egyetemes, katolikus közösséget alkotnak. – A Katolikus Egyház tiszteletben tartja mindenkinek az anyanyelvét, minden nép kultúráját, nemzeti hagyományait, de nemzeti hovatartozását a kereszteltek anyakönyvében nem tartja nyilván. – A Katolikus Egyház számára egyedül fontos: hogy meg legyünk jelölve a Bárány vérével a keresztségben, és, hogy életünkkel is kapcsolódjunk a megjelöltek közösségéhez, amely részt vállal Jézus Krisztus megpróbáltatásaiból. – Ezek a megpróbáltatások megtanítanak bennünket arra, hogy értékelni tudjuk keresztségünket. Általában csak azt tudjuk igazán értékelni, amiért meg kell küzdenünk, meg kell szenvednünk. Ne rettenjünk vissza a keresztséggel, keresztény élettel járó megpróbáltatásoktól! Ez szentel meg bennünket, ez tesz bennünket szentté. Ebből láthatjuk, mennyit kellett Jézus Krisztusnak szenvednie, hogya keresztség által az örök életre vezessen minket!

Ez a mai ünnep olvasmányának mondanivalója, amelyet a Jelenések Könyvéből hallunk. – A Bibliának erre az utolsó könyvére különösen vonatkozik: ne a képekre, kifejezésmódra, számokra irányuljon figyelmünk, hanem mindennek üdvösségtörténeti mondanivalójára, arra az üzenetre, amely életünk megváltoztatására irányul.

ZSOLTÁR: 24.

Jézus hegyi beszédéből halljuk a nyolc boldogságról szóló tanítást a mai Evangéliumban.
– Jézus egy magaslaton foglal helyet, ahonnan tanít, mert így jobban látják, és jobban hallják.
– A kiemelkedő hely – hegy – a tanítás fontosságára utal. – Ez a hegy, annak a hegynek előképe, amely az örök életet, az Istennel való találkozás helyét jelöli, jelenti. A tanítás, pedig annak a feltétele, hogy oda eljussunk. – A zsoltár is erről a hegyről beszél, amelynek előképe az Ószövetségben Sion hegye, a jeruzsálemi templom volt.

A zsoltár kérdés-felelet alakjában adja elő az erről szóló tanítást, azért, hogy a hallgatóság és az imádkozó figyelmét felhívja, és, hogy ilyen formában könnyebben meg lehessen tanulni, magunkévá lehessen tenni. – A tanító kérdezi: „Ki juthat fel az Isten hegyére?” – a tanítvány válaszol: „aki ártatlan kezű és tiszta szívű!” –egészen a nyolc boldogság értelmében, amelyben Jézus szintén azt ígéri, hogy a tiszta szívűek fogják meglátni Istent. – A szív tisztaságának a beszédben és a cselekedetekben kell megmutatkoznia, megvalósulnia.
– Az ilyen élet valóra váltása mindenkor meredek utat és szűk kaput jelentett. Ám, hogy ez a meredek út, amely az Úr szent hegyére, a mennyei Jeruzsálembe vezet, mégis járható, azt azok a tisztaszívűek és ártatlan kezűek mutatták meg, akiket ma ünneplünk, és akiket szenteknek hívunk, mert Istennek és embertársaik szolgálatának szentelték, adták életüket.

Az ő példaképük bátorít, az ő közbenjárásuk támogat, hogy a hegyi beszéd tanítása szerint élve haladjunk felfelé az Úr hegyére, az örök élet szent városába, nem félve a tiszta szív és ártatlan kéz, az áldozatokat követelő keresztény élet meredek útjától.

SZENTLECKE: Jn 3,1-3

A keresztség szentségében, Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása erejéből Isten gyermekei lettünk. Megszentelt, Istennek szentelt bennünket a keresztség és benne az életszentségre kaptunk meghívást. Ám, ahogyan Isten láthatatlan, úgy a mi meghívásunk is láthatatlan: különösen az olyanvilágban, amely nem ismeri Istent. Mi a láthatatlan, örök élet elérésében reménykedünk, és az által szentté leszünk, ahogyan Isten is szent. Ennek a szentségnek, szent voltunknak tapasztalható jele a mi hiteles keresztény, krisztusi életünk. Maga a szentség láthatatlan. Akkor lesz nyilvánvaló, amikor Isten is megjelenik – Jézus Krisztus második eljövetelekor.

Az Egyházat szentek közösségének, szentek egységének nevezzük. Maga Szent Pál apostol is szenteknek nevezi az egyes Egyházközségek tagjait.

– Ma azokat ünnepli az Egyház, akik életszentségüket igyekeztek teljes mértékben megvalósítani, és így Jézus Krisztus mennyei dicsőségének részesei lettek.

A mi hivatásunk és küldetésünk, akiket megszentelt az egy keresztség, hogy az ő példájukat követve és közbenjárásukra támaszkodva minél tökéletesebben megvalósítjuk ezt az életszentséget, akkor is, ha istengyermeki hivatásunk láthatatlan, reményünk beteljesedését várjuk és erről hiteles keresztény életünkkel meggyőző tanúságot tegyünk.

EVANGÉLIUM: Mt 5,1-12

Mindannyiunk számára ismerős Jézus tanítása a nyolc boldogságról a hegyi beszédben. „Nemzetközi igazság”, hogy minden ember boldogságra vágyakozik, törekszik. Ám már Seneca, a római bölcselő, Szent Pál kortársa, Néró császár tanítója leszögezte, hogy amennyire ebben egyetértenek az emberek, annyira eltér a véleményük azt illetőleg, miben áll ez a boldogság és hogyan érhető el?

A hegyi beszédben Jézus megmutatja az igazi boldogság, a mennyek országának megvalósítására vezető utat. Tanításában éppen azokat nevezi boldogoknak, akiket általában boldogtalanoknak szoktunk tartani. A világ azért nem ismeri, azért neveti ki a boldogságnak ezt az útját, és azokat, akik ennek megvalósítása körül fáradoznak, mert – ahogyan a szentlecke mondja: Istent sem ismeri. – Az a világ, amely mindent a teljesítmény és a fogyasztás mércéjével mér, nem is ismerheti. Ha mi ezzel mérjük, mi sem ismerhetjük, mi is kinevetjük és eltaszítjuk magunktól a nyolc boldogság tanítását és a mennyek országát, mert mindig csak a kis, szűk „magánboldogságra” gondolunk.

Ma a szenteket ünnepeljük, azokat, akik a boldogságot, a mennyek országát azon az úton keresték, amelyet Jézus mutat nekünk: a szegénység, a lemondás, a tisztaság, a türelem, a szelídség, a békességszerzés útján, és így el is jutottak az örök boldogságra, a mennyek országába. Az ő példájukat kell követnünk és közbenjárásukat kérnünk. – Ám tudjuk, az emberi gyarlóság következtében nem mindig ott keressük a boldogságot, ahol Jézus tanítása szerint van. Ezért már ma este kezd imádkozni az Egyház az elhunyt hívekért, hogy, ha más boldogságot kerestek életükben, Isten rövidítse meg várakozásuk idejét a tisztítótűzben és vezesse el őket országába.

Kategória: Szentbeszéd, Szentírási útmutató, Zoltán atya


(hozzászólás letiltva).