NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

OLVASMÁNY: Ter 9,8-15)

A nagyböjt „negyven napja”, amelyet hamvazószerdán megkezdtünk, Jé-zus negyvennapi böjtölését idézi emlékezetünkbe. A választott nép negy-venévi pusztai vándorlásának emlékezetére, Jézus negyven napot töltött

a pusztában. – Az ősegyházban ez volt a katekumenek – keresztelendők

előkészületi ideje, akik húsvét éjszakáján a keresztségben eltemetkeztek

és új életre támadtak Krisztussal. – Az Egyház újabban szorgalmazza a

katekumenátus felújítását. Ezt szükségessé teszi az, hogy egyre gyakrabban

fordul elő, hogy valaki felnőtt korában ismeri meg Krisztus tanítását, és meg

akar keresztelkedni; ezek számára a nagyböjt előkészületi idő. Azokat pedig,

akik már megkeresztelkedtek, a nagyböjt emlékezteti a keresztségre, az itt

nyert kegyelemre és ebből származó kötelezettségekre. Innen érthető, hogy

a nagyböjti olvasmányokat úgy válogatta össze az Egyház, hogy azokban a

keresztség gondolata ismételten kifejezésre jusson.

– 44 –

A bibliai hagyomány szerint a vízözön is negyven napig tartott. A vízözön

mintegy eltörölte, lemosta a bűnt, a gonoszságot a föld színéről: ezért lett a

keresztség, a keresztvíz előképe, amely eltörli az eredeti bűnt és minden más

bűnt. A vízözön után Isten szövetséget köt Noéval. A szivárvány hasonlít az

íjhoz. Amikor megjelenik az égbolton, azt jelenti, hogy Isten „leteszi a fegy-vert”, békét köt az emberrel. (Ismerni kell a természetben élő ember világ-szemléletét; jó képzelőtehetségével mindenben képet, jelet vél felfedezni).

– A keresztségben Isten  velünk is szövetséget köt. Amikor a bűnök, bajok

felhői tornyosulnak életünk egén, feltűnik Isten szövetségének, kegyelmé-nek szivárványa.

Azt is tudjuk, hogy a keresztségben az Egyház tagjai leszünk. Már Péter

apostol levele úgy értelmezi a bárkát, mint az Egyházat. Az Egyház bárkája

ebben a világban ennek a kornak, életnek hullámcsapásai között folytatja

útját, de akik benne vannak, megmenekülnek, üdvözülnek.

ZSOLTÁR: 25

Az évközi 3. vasárnapon már volt alkalmunk megismerkedni ezzel a zsol-tárral. Az imádkozó az által akarja megnyerni Isten  irgalmát, jóságát maga

számára, hogy Őt az üdvtörténetben tanúsított könyörületére emlékezteti:

„Ősidők óta jóságos voltál hozzánk!” – A bibliai őstörténethez tartoznak

azok az események, amelyek a történelem előtti időben játszódtak le: nem

lehet tudni mikor és hol. – Ezek közé tartozik a vízözön, ahol Isten szintén

megmutatta jóságát, könyörületességét választottai – Noé és családja iránt.

Isten ma is hűséges népéhez, és ahogyan Noénak megmutatta, hogyan

menekülhet meg a vízözöntől, úgy Egyházában, Jézus Krisztus tanítása által

minket is megtanít arra, hogyan menekülünk meg az örök kárhozattól, a

pokoltól.

Az üdvösség útját – a zsoltár szerint – Isten a bűnösöknek, alázatosaknak,

szelídeknek mutatja meg: nekünk, ha  alázatosak vagyunk, magunkat bű-nösnek valljuk, és nem ellenkezünk, hanem szelíden engedjük, hogy Isten

megmentsen bennünket. – Akik kinevették Noét, mind elvesztek. Ő azon-ban megmenekült, mert szelíd volt és alázatos, és kész volt a bűnbánatra.

Minket Isten a keresztség szentsége által – amelynek megújítására nagy-böjtben készülünk, és amelynek előképe a világ bűnét lemosó vízözön –

megmentett az örök kárhozattól, az örök haláltól. De keresztény életünk

folyamán is az ő ismeretére tanít bennünket. Különösen nagyböjtben: a

nagyböjti szentbeszédek, elmélkedések által, az irgalmasság cselekedeteinek

gyakorlásával, az önfegyelmezéssel, a bűnbánat szentségével (szentgyónás-sal).

– 45 –

Ha alázatosak és szelídek vagyunk, bűnösnek valljuk magunkat, akkor

megtaláljuk az örök életre vezető utat, megtapasztaljuk Isten jóságát, ame-lyet Noé is megtapasztalt az ősidőkben.

SZENTLECKE:  1.Pt  3,18-22.

(A nagyböjti idő nemcsak a Jézus Krisztus kínszenvedéséről való elmél-kedés és a húsvét ünnepére való előkészület ideje, hanem a keresztségre és a

keresztségi ígéretek megújítására való előkészület ideje is.)

Ahogyan az ószövetségi olvasmány a vízözönről és a Noéval kötött szö-vetségről (mint a keresztség előképéről) beszél, úgy Szent Péter levele a

szentleckében utal erre az eseményre és értelmezi az ószövetségi üdvrend

eseményét, mint az Újszövetség, a keresztség előképét.

Az Apostol előbb részletesen elbeszéli Krisztus megváltói halálának hatá-sát: Krisztus, az igaz egyszer meghalt a bűnökért, a bűnösökért. Ezzel kife-jezi, hogy nekünk kellett volna elszenvednünk azt a kereszthalált, amelyet ő

elszenvedett: mi vagyunk a bűnösök, Ő az igaz. A bűnökért halt meg – tehát

áldozatként. Majd elment a börtönben sínylődő lelkekhez – ez az, amit a

hitvallásban így fogalmazunk meg: „alászállt a poklokra – a holtak orszá-gába.” Szent Péter ezeken azokat érti, akik engedetlenek voltak, amikor Noé

korában Isten türelmesen várt. Jézus utal Noéra, amikor a végső dolgokról

beszél: „Úgy lesz, mint Noé napjaiban volt.” Isten most is türelmesen vár.

Megengedte, hogy megérjük az idei nagyböjtöt is. Ne legyünk engedetlenek,

amikor azt látjuk, hogy Noé a szárazföldön bárkát épít és az égen egyetlen

felhőt sem látunk. Ez Isten türelmének a jele, aki a keresztvízzel, mint egy-kor a vízözönnel lemossa bűneinket. – Ezt az Apostol úgy értelmezi, mint

könyörgést Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltá-madása által. A tiszta lelkiismeret  Isten ajándéka, amelyet csak akkor ka-punk meg, ha a bűnbánatban Krisztus feltámadásának erejéből engedjük

Istennek, hogy a bűnbánat szentségében, a nagyböjti szentgyónásban meg-tisztítsa lelkünket, mint ahogyan a vízözönnel lemosta a világ bűneit. Ez

valóban Isten ajándéka, amelyért könyörögnünk, imádkoznunk kell. – Jézus

Krisztus, aki uralma alá rendelte az angyalokat, hatalmasságokat és erőssé-geket az Isten jobbján foglalt helyet. Ő közbenjár értünk az Atyánál, hogy

ugyanaz a víz, amely megtisztította a világot és lelkünket a bűn szennyétől,

szabadulásunkra is szolgáljon, mint Noé családjának, hogy mi is menedéket

találjunk a bárkában, amely az Egyházat jelképezi.

EVANGÉLIUM: Mk 1,12-15

Megszoktuk a Máté-és Lukács evangélium részletes beszámolóját Jézus

háromszoros megkísértésről: a kenyérrel, a templom párkányával és a világ

gazdagságával. A Márk-evangélium csak röviden érinti az eseményt: a Lé-lek – minden bizonnyal a Szentlélek, aki a keresztelkedésnél leszállt Jézusra,

kivitte – szó szerint: kihajította Őt a pusztába, ahol negyven napig tartóz-kodott. A negyvenes szám nyilván utalás az Ószövetségre: a pusztai ván-dorlásra, Mózesre, Illésre. A Márk-evangélium ebben megegyezik Mátéval

és Lukáccsal, noha tőlük eltérően böjtről nem beszél. Abban is megegyezik

velük, hogy megkísértette a sátán. Ám, amit a továbbiakban mond: vadállat-okkal volt együtt, Ádámra, az első emberre emlékeztet a paradicsomban, aki

azonban engedett a kísértésnek. Végül: „angyalok szolgáltak neki”. Ezt ismét

megtaláljuk a Máté evangéliumban a megkísértések elbeszélése végén. Itt,

Márknál már eleve nyilvánvaló Jézus győzelme a gonosz fölött, noha Jézus a

későbbiekben elhallgattatja a gonosz lelkeket.

Ezt követi Jézus nyilvános működésének kezdete Galileában, amikor Ke-resztelő Jánost elfogták – tehát ő már nem működhetett nyilvánosan. Jézus

fellépésének kezdetén egész megváltói küldetésének lényegét foglalja össze:

„Betelt az idő, közel van az Isten országa”. Isten országa Jézus Krisztusban

jött el, tanítása erről szól, kereszthalálával számunkra is lehetővé tette, hogy

országához tartozzunk, amelybe bennünket meghívott. „Térjetek meg, és

higgyetek az evangéliumban”. – A megtérés Jézus  Krisztus tanításának és

a mi keresztény életünknek lényege: szakítani a rosszal, elfordulni a bűntől

és odafordulni Istenhez, Jézus  Krisztushoz. Erre kaptunk meghívást nem-csak a nagyböjti időben, hanem egész életünkben. „Higgyetek az Evangéli-umban!” – e szavakkal fejezi be Jézus felszólítását. Az „Evangélium” jó hír,

örömhír kifejezést, Krisztus országának, megváltói művének jelölésére, fel-tehetőleg szent Márk őrizte meg számunkra és ő adta nekünk tovább. – E

nélkül az Evangélium nélkül, az ebbe vetett hit nélkül épp úgy nem lehetünk

tagjai Isten országának, de még meg sem sejthetünk belőle semmit, mint a

megtérés nélkül. De még a megtérésre is csak az által leszünk készségesek,

ha hiszünk az Evangéliumban.

Ellene mondani a sátánnak és hinni az Evangéliumban. Ez áll mindjárt

a nagyböjti idő kezdetén, amely előkészít bennünket keresztségi ígéretünk

megújítására a húsvéti vigília keretében: hogy minél hitelesebben tudjam

kimondani: Ellene mondok! Hiszek!