2010. április 11. vasárnap - 08:00 Írta: Megyeri Domonkos
OLVASMÁNY: Ap Csel 5,12-16
Amikor az Apostolok Cselekedetei arról beszélnek, milyen és mennyi
csodát tettek az apostolok, azt akarja mondani: az Egyház, Krisztus megdicsőülése
(feltámadása és mennybemenetele) után folytatja, amit Krisztus az
Ő földi életében megkezdett: hirdeti a bűnök bocsánatát. – A testi gyógyulás
pedig – ahogyan azt maga Jézus Krisztus is értelmezte – a lelki gyógyulás,
bűnök bocsánatának látható jele.
Habár az Egyház a továbbiakban sem vonja kétségbe a csodás gyógyulások
lehetőségét, a gyógyítást az orvostudományra bízza, de ugyanakkor
emlékezteti híveit arra, hogy a betegek ápolásával, gondozásával tesznek
tanúságot Krisztus csodáiba vetett hitükről: arról, hogy a feltámadt Jézus
Krisztus ma is közöttünk jár és az Egyházra bízott bűnbánattal gyógyítja lelkünk
betegségét, a bűnt. Ezért szólítja fel Egyházát a betegek szentségekkel
való ellátására is.
Ennek a magatartásnak köszönhették az apostolok, hogy a nép becsülte
őket. Ha az Egyház ma is igényt tart a „népszerűségre”, ki kell tartania ebben
a gyógyítói hivatásában, küldetésében: a bűnök bocsánatának hirdetésében.
Egyre inkább megbizonyosodhatunk felőle, milyen helytelen az a feltevés,
hogy a gyónás (amely a lelki gyógyulást közvetíti) beszüntetése jót tenne az
Egyház népszerűségének. – A megbocsátással együtt újuljon meg az Egyházban
a gyónás gyakorlata is, mert ez kiváló, mondhatni csodás lehetőséget
nyújt a lelki betegségekből való gyógyulásra.
ZSOLTÁR: 118.
A mai vasárnap liturgiájának, Szentmiséjének alapgondolata: a visszatérő
húsvét, a visszatérő Feltámadt Jézus Krisztus: Húsvét ünnepe után egy héttel
ismét megünnepeljük Jézus Krisztus feltámadását és keresztségünket, abban
a reményben, hogy noha titokzatos módon, a feltámadt Jézus Krisztus valóban
itt van köztünk. – Jézus Krisztus feltámadását és keresztségünket, amely
által ebben részesültünk, amely által új életre támadtunk, minden vasárnap
megünnepeljük. A vasárnap, a feltámadt Úr napja, a hétről hétre visszatérő
húsvét.
Ennek a gondolatnak megfelelően, a mai misében ugyanabból a zsoltárból
imádkoztunk, éneklünk, amely múlt vasárnap felhangzott. A húsvét,
és minden vasárnap az a nap, amelyet az Úr adott. Ezen a napon örvendeznünk
kell, hiszen nemcsak Jézus Krisztus feltámadását ünnepeljük, hanem
keresztségünket is, amely megnyitja számunkra az utat az örök élet
felé. – Az előttünk álló hatnapi munka könnyebb, ha a vasárnapot örömmel
töltjük. – A keresztény, krisztusi élet öröméről van szó, amelyet csak akkor
tapasztalhatunk meg, ha keresztségünket a húsvéti, nagyböjti bűnbánatban
megújítottuk. – A zsoltár azt kéri, hogy Isten üdvözítsen, és célunkhoz vezessen
minket, előmenetelt adjon nekünk. – Nem ismerhetjük fel életünk
célját, és nem tapasztalhatjuk meg az üdvösséget Isten, Jézus Krisztus ismerete
nélkül, amelyet nekünk az Úr napjának, a vasárnapnak húsvéti öröme
biztosít. – Csak akkor lesz életünknek célja, és csak akkor tudunk előrehaladni
életünk útján, ha számunkra keresztségünk ünneplése, a Krisztushoz
való kapcsolódás, örömet jelent.
A zarándokok, akik már eljutottak a jeruzsálemi templomba, ezekkel a
szavakkal köszöntötték az újabb érkezőket: „Áldott, ki az Úr nevében érkezik-
Isten házából, megáldunk titeket!” – Nekünk, akik örömmel ünnepeljük
az Úr napját, életünkkel áldást kell az Úr házából magunkkal vinnünk.
– Végső célunk, pedig az örök élet hajléka, ahol reméljük, minket is ezzel a
köszöntéssel fogadnak majd.
SZENTLECKE: Jel 1,9-11. 12-13. 17-19.
Idén a húsvéti időben a vasárnapi szentleckét a Jelenések Könyvéből olvassuk.
Míg az olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből az Egyház kezdetét
beszéli el, a Jelenések Könyve annak beteljesedéséről jövendöl.
A Jelenések Könyvének központjában Jézus Krisztus, Isten Báránya áll.
Ő vezeti választottait, megváltottait, az Egyházat – minket. – Az ószövetségi
üdvtörténet központi eseménye a kivonulás, „Exodus”, a Vörös Tengeren
való átvonulás; előzőleg a zsidók elfogyasztják a húsvéti bárányt, vérével
megjelölik az ajtófélfát és szemöldökfát. Ezekben a házakban nem halt meg
az elsőszülött fi ú. – Az újszövetségi húsvét, Jézus Krisztus vére által menti
meg választott népét. Ő a mi húsvéti bárányunk. – Így a Jelenések Könyve
kimondottan húsvéti olvasmány.
A húsvéti időben minden évben az Apostolok Cselekedeteiből halljuk a
mise első olvasmányát. –Ez a könyv elbeszéli nekünk az első Egyház életét. A
„C”-évben különös megvilágításba kerülnek az Apostolok Cselekedeteiben
előadott események, mivel utánuk a Jelenések Könyve egy részlete következik.
– Az Apostolok Cselekedetei elbeszélik nekünk, milyen ténylegesen
az Egyház, minden kiválóságával, de problémájával is, a Jelenések Könyve
pedig elmondja, milyennek kell lennie az eszményi Egyháznak, a Bárány
mennyasszonyának. – Az Egyház küzdelmei Krisztus második eljövetelének
fényében nyerik el értelmüket, amelyről a Jelenések Könyve beszél.
János kiléte ismeretlen; a Jelenések Könyve egyes kifejezései, prófétai
gondolkodásmódja eltér a negyedik Evangéliumtól, amelyet János – Evangéliumának
mondunk. Ismét más kifejezései emlékeztetnek rá. Ezért nincs
kizárva, hogy szerzője ahhoz a körhöz tartozott, amely ápolta a negyedik
Evangélium hagyományát.
„Testvéretek a türelmes várakozásban” – Az Egyház egész életének, tevékenységének,
tanításának, életszemléletének alapja, Krisztus eljövetelének
várása, reménye; csak ez teszi érthetővé az Egyház és egyes tagjának, az egyes
keresztényeknek életmódját, viselkedését: „Halálodat hirdetjük Urunk …
amíg el nem jössz.” – A Jelenések Könyve írója, habár prófétai feladata és
látomásai révén kiváltságos, mégis egy a várakozók közül.
Patmosz – sziget KisÁzsia nyugati partján, az ú.n. „Sporadesz”- szórvány
szigetcsoportban van. – Vannak feltevések, amelyek szerint a Domicián féle
keresztényüldözés idején ide deportálták a számkivetetteket, de az olvasmány
eredeti, görög szövege nem mondja, hogy János számkivetésben volt,
hanem, csak hogy Isten igéje miatt volt itt; ez azt is jelentheti, azért, hogy
hirdesse Isten igéjét.
„Társatok az üldöztetésben” – a Domicián féle keresztényüldözésről van
szó, (95/96), amely azért tört ki, mert a keresztények megtagadták az Istennek
kijáró hódolatot a császártól. Ez az üldözés különösen KisÁzsiában
éreztette magát, Ázsia tartományban, amelynek egyházközségeihez a Jelenések
Könyve üzenete („levelei”) szólnak. – Az üldöztetések továbbra is
hozzátartoznak az Egyház életéhez, így a Jelenések Könyve ma is időszerű.
„Az Úr napján”: – a hét első napja, Krisztus feltámadásának hétről hétre
visszatérő ünnepe, a vasárnap. Ez a nap már az első Egyházban felváltot–
ta az ószövetségi szombatot. – Az Ap.Csel. (20,7) és 1Kor 16,2 is tanúskodik
ennek a napnak kiváltságos helyéről az első Egyházban. – A vasárnapi
szentmisében mi is hétről hétre különösképpen részesülünk Isten kinyilatkoztatásában.
„Elragadtatás”: minden vallás ismeri ezt a jelenséget. Az Isten és emberek
közötti közvetítő rendkívüli állapota ez, amelyben talán fogékonyabb az
isteni üzenet iránt, mert kiemeli, kiragadja, elragadja őt a mindennapi élet
zajából. – A Szentírás nem elemzi, így mi sem tudhatjuk, miből állt ez az
elragadtatás. – Az Újszövetség, mint egyébként is, itt is a lényegre irányítja
a fi gyelmet: nem az elragadtatás maga a fontos, hanem az elragadtatottnak
adott üzenet, amelynek mindennapi életünkben kell valósággá válnia.
„Harsona” – az Ószövetségben a Szövetségláda jelentette Isten jelenlétét
(ebben voltak a tíz parancsolat kőtáblái); harsonákkal kisérték, hogy felhívják
jelenlétére az emberek fi gyelmét; böjtre és imádságra, áldozatbemutatásra
is harsonákkal és kürtökkel szólítottak fel; – Az Újszövetség Krisztus
második eljövetelét szintén harsonaszóval vezeti be. (Mt 24,31; lKor 15,52;
1 Tessz 4,16) – Tehát valami fontos esemény következik, Isten eljövetele áll
a küszöbön.
„Írd le egy könyvtekercsbe”:– a látomás fontos, ezért fel kell jegyezni,
hogy utána legyen bizonyíték, hogy a jövendölés előre meghirdette az eljövendő
eseményeket. – Így Jeremiás is lediktálta tanítványának, Báruknak, a
jövendöléseket, amelyeket azután felolvastak a királynak; de a király szakaszonként
elégette a tekercset; majd Jeremiás újabbat diktált le. Így jövendölései,
mint fi gyelmeztetés fennmaradtak. (Jer 36)
„Hófehér ruha”: – a mennyei lények öltözete (Jézus feltámadásakor,
mennybemenetelekor az angyalok – „ifj ak” – hófehér ruhában jelennek
meg; Jézus színeváltozásakor ruhája ragyog, mint a hó.) – Tehát a feltámadt
Krisztus eljutott a mennyei dicsőségbe; „Ne félj!”: – A Biblia gyakori felszólítása.
(Ker. János születésének hírüladása, angyali üdvözlet, angyal a pásztoroknak,
angyalok a kenetvivő asszonyokhoz, Jézus a tanítványokhoz) „Ne
félj!”
7 aranygyertyatartó: – a hetes szám a teljességet, tökéletességet jelenti,
Isten a teljes, tökéletes világosság; a hét gyertyatartó megfelel a hét egyháznak
(Efezus, Szmirna, Pergamon, Tiatira, Szárdesz, Filadelfi a, Laodikaja),
amelyekhez a Jelenések Könyve üzenetei, levelei szólnak: – tehát a teljes Egyházat,
minden kor Egyházát jelentik.
„Az első és az utolsó”: – Iz 44,6-ra támaszkodó idézet: „Én vagyok az első
és az utolsó, rajtam kívül nincs más Isten.”. – Isten kizárólagos: sem előtte,
sem utána, sem időben, sem térben nincs más Isten. – Én vagyok az élő –
Isten élő valóság; Mózesnek így mutatkozik be az égő csipkebokorban: „Én
vagyok, aki vagyok”, (héberül: ehje aser ehje – talán innen a Jahve-név) – Jézus
Krisztus tényleg meghalt (ezt bizonyítja, hogy oldalából vér és víz folyt
ki), de éppen halála által még inkább részese Isten örökkévaló természetének.
– Nála van az alvilág kulcsa: legyőzte az ember ellenségét; az alvilágnak
sincs korlátlan hatalma az ember felett – ez máris megment bennünket a
rettegéstől. Mert ha az alvilág hatalma sokáig is tart, nem tart örökké.
A jelen és a jövő eseményei: a jelen eseményei: a Domicián féle keresztényüldözés
megpróbáltatásai és szorongattatásai, amelyek azonban mindig
megismétlődhetnek az Egyház és az egyes hívő életében; a jövő eseményei:
a Jelenések Könyvé-ben leírt szorongattatások, csapások, üldözések egyrészt
vonatkoztathatók a további történelem bármely, hasonló eseményeire, másrészt
egyikre sem vonatkoztathatók fenntartás nélkül. – A történelem végső
eseménye Krisztus második eljövetele lesz, amelynek időpontját azonban a
Jelenések Könyve pont úgy nem közli, mint Jézus Krisztus. – Mégis ennek a
második eljövetelnek kell megadnia az Egyház egész életének, és ugyanígy
a mi életünknek értelmét is. – A keresztény életnek csak akkor van értelme,
és csak úgy tudjuk élni, ha Krisztus második eljövetelének reménye éltet,
erősít, biztat és vigasztal minket.
EVANGÉLIUM: Jn 20, 19-31
Az Egyház nem csak az évről évre, hanem a hétről hétre visszatérő húsvétot
ünnepli. – A vasárnap nem csak Jézus Krisztus feltámadásának napja;
Jézus ezt a napot választja, hogy tanítványaival újra találkozzon.
Amikor a hét első napját ünnepeljük, kifejezzük kívánságunkat és készségünket,
hogy találkozzunk a feltámadt Jézus Krisztussal.
Tamás apostol, aki távol tartja magát az apostolok közösségétől, nem találkozhat
Vele és nem hisz feltámadásában.
Itt szemben találjuk magunkat azzal a nem túl ritka jelenséggel, hogy
egyének, akik távol tartják magukat a hívek közösségétől, az Egyháztól, hangosan
hirdetik, hogy ők mennyire nem hisznek a feltámadásban és, hogy az
milyen képtelenség.
A feltámadás hitigazságának csak a hívő közösségen belül van értelme és
jelentése. – Ha attól eltávolodunk, attól elszigeteljük magunkat, számunkra
értelmét és jelentését veszíti. Ám azzal is tisztában kell lennünk, hogy ilyen
körülmények között milyen értéke van annak, ha kételkedünk a feltámadásban,
vagy kétségbe vonjuk azt. – Mit is jelentene ilyen körülmények között
számomra a feltámadás igazsága? Ha nincs átalakító hatása életemre nézve,
értelmetlenné és elfogadhatatlanná válik számomra, és azokon is mosolyogni
fogok, akik továbbra is azt állítják, hogy hiszik.
Tamással együtt vissza kell térnünk az apostolok hívő közösségébe, itt
győződhetünk meg a feltámadt Jézus Krisztus köztünk létéről, itt nyer értelmet
a feltámadásba vetett hit.
