Valahol messze…

Valahol messze, valahol régen,

Hideg istállóban, rongyos faluvégen,

Kicsi kuckójának kerek e világnak

Kisfia született egy édesanyának.

Szalmán jászol volt az első ágya,

Nem volt ingecskéje, tollpihés párnája,

S mégis akkor éjjel megnyíltak az Egek,

Zengve földre szálltak angyali seregek

Messze napkeleten fényes csillag támadt,

Királyok hódoltak Mária Fiának.

Messze volt, régen volt,

És mégis minden évben,

Ezen a szent napon, ünnep van az égben.

Ünnep van föld minden szegletében,

Ünnep minden gyermek boldog kis szívében

Kis házban, nagy házban csak Róla beszélnek,

Érte van az ünnep, Róla szól az ének.

Békét Tőle kérnek, csodát Tőle várnak,

Dicsőség, dicsőség Isten Szent Fiának

Népköltészet nyomán (?)

ÁDVENT 4. VASÁRNAPJA
OLVASMÁNY: Iz 7, 10-14
Az ószövetségi jövendölésekről tudnunk kell, hogy elsősorban arra a
helyzetre vonatkoztak, amelyben elhangzottak. De minden ószövetségi jövendölésnek,
ígéretnek van valami örökérvényű üzenete, mondanivalója,
amely minden korra, minden helyzetre vonatkozik. – Ezt felhasználták az
újszövetségi szentírók, és az újszövetségi üdvtörténet eseményeiben az ószövetségi
jövendölések, ígéretek beteljesedését, megvalósulását ismerték fel.
– Különösen szükséges ezt tudnunk a jelenlegi liturgikus évben („A”-év),
amelyben leginkább a Máté evangéliumból hallunk részleteket. Ez az Evan–
gélium ugyanis, gyakran idézi az ószövetségi Szentírást. Így a mai Evangéliumban
is megtaláljuk az ószövetségi olvasmány idézetét az Emánuelről.
Milyen körülmények között hangzott el Izajás próféta üzenete az Emánuel
születéséről?
Ákház, a kettészakadt birodalom déli részének, Júdának királya nem csatlakozott
az északi rész, Izrael és Damaszkusz szövetségéhez, melyet ezek az
asszírok ellen kötöttek. – Amikor ezek Ákház ellen fordultak, a király Asszíriát
hívja segítségül, vele szövetkezik, megfeledkezve arról, hogy a Választott
Nép egyetlen szövetségese – Isten. – Ekkor hangzott el Izajás jövendölése:
„Íme a szűz (zsidóul fi atalasszonyt is jelenthet) méhében fogan, és fi at szül!”
– Egyesek szerint Ákház feleségéről, vagy a zsidó asszonyokról általában
szól ez a jövendölés. – Az Evangéliummal együtt mi is Máriára és Jézusra
vonatkoztatjuk a jövendölést, hiszen Őbenne jött el az Emánuel, Ő általa
van velünk az Isten.
Ákházhoz hasonlóan, olykor mi is szorongatott helyzetben vagyunk: a
két rossz közül melyiket válasszuk? Kivel szövetkezzünk? Ezekben a helyzetekben
mi is elfeledjük, hogy egyedüli szövetségesünk Isten. Őt válasszuk,
rá hagyatkozzunk, Ővele szövetkezzünk. – Krisztus születésében Isten megmutatta,
hogy tényleg velünk van, hogy valóban szövetségesünk. – Életünk
szorongattatásaiban, tanácstalan, kilátástalan helyzeteiben, nekünk is szól
Izajás üzenete: Emánuel, velünk az Isten.
ZSOLTÁR: 23
A mai zsoltárt már ismerjük mindenszentek ünnepéről. Emlékezünk a
kérdésre: „Ki mehet fel az Úr hegyére, ki állhat meg az Ő szent helyén?” –
Isten törvényének könnyebb tanulása, elsajátítása érdekében, ilyen találós
kérdés, kérdés-felelet formájába foglalták a Szentírás tanítását. Mindjárt a
választ is halljuk: „Aki ártatlan kezű és tiszta szívű, akinek az esze nem jár
csaláson.”
Ádventben nemcsak a hozzánk jövő Istenre, a születése által közénk jövő
Jézus Krisztusra emeljük tekintetünket, hanem magunkkal is szembe kell
néznünk, és fel kell tennünk a kérdést, hogyan juthatok el én Istenhez, hogyan
juthatok el én az örök életre? – Ennek feltétele a tiszta kéz és az ártatlan
szív. Nem elegendő tehát, hogy cselekedeteim igazak, tiszták legyenek, ennek
a tisztaságnak, igazlelkűségnek, szívemben, lelkemben kell kezdődnie.
Ez Jézus Krisztus tanításának lényege is. A zsoltár meg is magyarázza, mi az
a tiszta szív: akinek esze nem jár csaláson, vagyis, aki tényleg azt mondja,
amit gondol; azt gondolja, amit mond; aki azt teszi, amit gondol és mond.
Akinek gondolatai, szavai és cselekedetei között nincs ellentmondás, eltérés, hanem mindez összhangban van egymással és Isten törvényével. Ha ehhez
tartjuk magunkat, áldást nyerünk Istentől és az Istenkeresők népéhez, az
Egyházhoz csatlakozunk.
Az ádvent kiváló alkalom arra, hogy a közeledő karácsony fényében, az
üdvösség hajnalhasadtának pirosló világosságánál, felülvizsgáljuk gondolatainkat,
szándékainkat, szavainkat és cselekedeteinket. De ne érjük be csak
a felülvizsgálással és az eredmény megállapításával. Lássunk hozzá a gyógyításhoz,
hozzuk összhangba őket. – Így fogunk áldást nyerni az Úrtól,
megigazulást Istentől, aki Jézus Krisztus születése által jött hozzánk.
SZENTLECKE: Róm 1,1-7
A Rómaiakhoz írt levélből már hallhattunk ádvent első és második vasárnapján.
Most ennek a levélnek bevezető sorait hallhattuk. – Isten az Apostolt
az Isten Evangéliumának hirdetésére hívta meg, amelyet a próféták által
a szent iratokban előre megígért. Az ígéret és az ádventi időszak összefüggéséről
már volt alkalmunk hallani. Ennek az ígéretnek a „tárgya” Isten Fia,
Jézus Krisztus, a mi Urunk. Ezt az ígéretet Dávid háza és családja kapta,
amint ezt éppen a Szentírásból jól tudjuk, de magunk is énekeljük: „Dávidnak
véréből”, Betlehemben, Dávid városában születik, mert Dávid fi a a
Felkent, a Messiás, Krisztus. Mint minden kegyelmet, az apostoli szolgálat, a
„küldetés” kegyelmét is Jézus Krisztus által adja Isten. – Mivel Jézus Krisztus
a szentség Lelke szerint a halálból való feltámadásával Isten hatalmas Fiának
bizonyult – tehát nem csak Dávid fi a, hanem Isten Fia, ezért kaphatta szent
Pál minden néphez az ő küldetését, nem csak azokhoz, akik Dávid családjából
várták a Felkentet, Krisztust. Ezért lehetünk mi is Isten meghívottai.
Helytelen lenne arra következtetni, hogy Jézus Krisztus az Ő feltámadásával
lett Isten Fia. Ő az idők kezdete előtt már az. Feltámadása, és megváltói
műve már a megtestesüléskor benne van Isten tervében.
Az Apostol köszönti azokat, akiket Isten szeret és a szentségre hívott. Isten
szeretete e nélkül a szentség nélkül nem valósulhat meg. Szeretetének lényege,
hogy szentségre hívott meg minket, és Isten iránti szeretetünket csak
azzal tudjuk megmutatni, ha az életszentségre törekszünk, ha ez megvalósul
bennünk, életünkben, közösségünkben.
Különösen az ádventi és karácsonyi időszakban, gyakran hallunk és beszélünk
a békéről. Ez a béke Isten kegyelmi ajándéka, amelyet csak a kegyelem
állapota, a bűnbánatban, szentgyónásban megtisztult szív, lélek, az életszentség
tesz lehetővé, amire bennünket Isten Jézus Krisztusban, szeretete
jeléül meghívott.
EVANGÉLIUM: Mt 1,18-24.
Amikor Jézus születéséről hallunk, szent Lukács Evangéliuma jut eszünkbe
az angyalokkal, pásztorokkal, pólyával, jászollal, ahogyan azt az éjféli
miséről gyermekkorunk óta jól ismerjük, szinte fejből tudjuk. – Azonban
szent Máté is megörökítette Jézus születésének történetét, az „első evangélista”,
akinek könyvéből az idei liturgikus évben vasárnaponként leginkább
hallunk.
Jézus Krisztus anyjáról van szó, aki jegyese Józsefnek, és akiről még mielőtt
egybekeltek volna kitűnt, hogy gyermeket fogant méhében a Szentlélektől.
– Mi már tudjuk az Evangéliumból, hogy a gyermek Jézus Krisztus
és, hogy a Szentlélektől fogantatott. József ezt nem tudhatta. Érthető, hogy
Máriát el akarja bocsátani, hiszen ez elegendő ok a jegyesség felbontására.
Mivel azonban igaz ember, igaz férfi , nem akarja Máriát megszégyeníteni,
és ezért titokban akarja végrehajtani elhatározását. – A Szentírásban szent
Józsefről csak nagyon keveset hallunk. De ez elegendő számunkra: igaz ember,
igaz férfi volt. Az igaz ember nem csak Isten törvénye szerint él és jár
el mindenben, hanem mindenben a legjobbat akarja. Még csak megszégyeníteni,
rossz hírbe se akar hozni senkit. Az ilyen emberek Isten kiváltságos
kedveltjei, akikhez angyalai által szól. Így jelenik meg Józsefnek az Úr angyala
álmában, hasonlóan, mint az egyiptomi menekülés történetében, és a
napkeleti bölcseknek.
Az angyal Dávid fi ának szólítja Józsefet, amint éppen szent Máté hangsúlyozza
Jézus családfájában, hogy szent József Dávid leszármazottja. Noha
vér szerint nem atyja Jézusnak, aki a Mennyei Atya Fia, a jogi leszármazás
fontos. Dávid fi ához fűződött a Választott Nép minden várakozása a Messiással,
Felkenttel, Krisztussal kapcsolatban. – Szent Máté az ő zsidó hallgatóságának,
olvasóinak tudtára akarja adni, hogy ez a Názáreti Jézus a Felkent,
a Messiás a Krisztus, Dávid fi a, ahogyan Őt a jerikói vak és a virágvasárnapi
tömeg is ünnepelte. Nem kell mást várni! (ezért hangsúlyozza mind szent
Lukács, mind Máté Evangéliuma, hogy Jézus Betlehemben, Dávid városában
született, mivel ez, mint a János-evangéliumból tudjuk vita tárgyát képezte).
A Máriában fogant élet a Szentlélektől van. Ez a Máté-evangélium hitvallása
és a mi hitvallásunk is: Mária fi a, Jézus Krisztus az Isten fi a. – De Ő nem
csak Krisztus, a fölkent, a Messiás, hanem Jézus is: a megszabadító. Nem
a római megszállóktól, hanem a bűntől. – Amíg a Lukács-evangéliumban
Szűz Mária adja a Gyermeknek ezt a nevet, addig itt, szent Máténál, József,
Dávid fi a. A lényeg a Jézus névben van, amint ezt ádventben gyakran énekeljük:
– 19 –
„Fiad Jézus néven hívod,
Ő váltja meg a világot,
melyet oly rég tart a sátán,
fogságban a bűnnek láncán”.
Ezt követi az egész Máté-evangéliumra jellemző és az általa írt gyermekségtörténetben
is többször megismétlődő megállapítás: „ Mindez azért történt,
hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott” – és következik
egy idézet Izajás-prófétától, amelyet szent Máté hallgatósága már ismerhetett
és mi is hallhattunk a mai szentmise ószövetségi olvasmányában:
„Íme, a szűz fogan és fi út szül,
és az Emmanuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten!”
Szent Máté Evangéliuma az Ószövetség görög fordítását idézi, amely kimondottan
szűzről beszél. Az Evangélista ezzel támasztja alá, hogy Jézus
Isten fi a, aki Szentlélektől fogantatott, tehát szűztől születik. Így már Jézus
gyermekségtörténete magában foglalja a Jézus Krisztusról szóló tanítás lényegét:
A születendő gyermek a Krisztus, Messiás, Felkent – Dávid fi a;
Jézus, a Megváltó;
Emmanuel – velünk az Isten, Isten Fia.
Jézus Krisztus megtestesülésétől kezdve velünk van Isten az Ő Fia személyében,
Fiának, Jézus Krisztusnak Evangéliumában és Teste s vére által az
Eukarisztiában, Oltáriszentségben velünk marad, ami bennünket arra kötelez,
hogy erről hiteles keresztény életünkkel tanúságot tegyünk.

Hétfő

Olvasmány • Szám 24,2-7, 15-17a
Jézus hatalma felől kérdezik Őt a főpapok és a nép vénei.
Jézus kérdéssel válaszol, amelyre azonban ők nem tudnak felelni;
egyértelmű tanítás: csak akkor kérdezzek, ha magam is kész vagyok felelni
– és, aki nem kész felelni, annak én sem vagyok köteles válaszolni.
Jézus Krisztus hatalmáról jövendöl Biléam (Bálám) a „mélyreható tekintetű ember”aki nem tartozik a Választott Néphez.
– A Számok könyvéből halljuk az olvasmányt amely talán a benne foglalt népszámlálásokrólkapta nevét, s amelyből az ároni áldást és a rézkígyó történetét ismerjük.
– Ez a pogány Bileám átok helyett áldást mond a Választott Népre.
Jákob sátrait, hajlékait dicséri, akinek ivadéka, Jézus, az angyal szava szerint uralkodni fog Jákob házában.
Ezek a sátrak, hajlékok, az örök otthonra emlékeztetnek.
– Jákob törzséből csillag támad. Ez vezeti majd el a napkeleti bölcseket az Újszülött
Királyhoz, és ez maga Jézus Krisztus, a szép hajnalcsillag, amely nem lát alkonyt.
– Őt illeti a királyi pálca, a hatalom, amellyel megtisztítja Egyházát és tanít.
24. zsoltár • Ösvényeidre taníts meg engem– én Uram, Istenem
– Ádventben sokat hallunk az Úr útjáról, ösvényeiről; ezek előkészítéséről, egyengetéséről jövendölnek a próféták, erre szólít fel Keresztelő Szent János.
– Ezekre az utakra Isten kell, hogy megtanítson; Ő, az Üdvözítő vezet rajtuk. Elfogadom-e ezt a vezetést?
– Ha elfogadjuk a tanítást, számíthatunk Isten könyörületességére és kérhetjük, hogy
bocsássa meg könnyelműségből elkövetett vétkeinket;
– Az Úr igazságos és jóságos. Ő az egyetlen, aki ezt a két tulajdonságot egyesíteni tudja
magában. Ezért mutat utat nekünk bűnösöknek. –De csak akkor vezet, mutat utat, tanít, ha szelídek vagyunk és alázatosak – mint Ő.
Evangélium • Mt 21,23-27
A főpapok és a nép vénei hatalma felől kérdezik Jézust.
Jézus kérdéssel válaszol: „Honnan volt János keresztsége?”
– Ők persze nem tudtak válaszolni Jézus kérdésére, mert egyrészt féltek a néptől, amely Keresztelő Jánost prófétának tartotta,
másrészt joggal tartottak attól, hogy Jézus megkérdezi: „Miért nem hittetek neki?”
– Ebből megtanulhatjuk, hogy ha valaki bennünket kérdez, de a mi kérdésünkre nem tud – vagy nem akar válaszolni,
mi sem vagyunk kötelesek neki felelni. Nyílván csak „ködösítésről” van szó.
–De mi se zaklassunk senkit kérdéseinkkel, mert könnyen felmerülhet a gyanú,
hogy el akarjuk terelni a fi gyelmet magatartásunkról.
Ezért ádventben előbb magunkban tisztázzuk: készek vagyunk-e válaszolni, ha Isten,
Jézus Krisztus és az Ő nevében az Egyház kérdez bennünket?

Kedd
Olvasmány • Szof 3,1-2; 9-13

Szofoniás vagy Szefanijah nevét úgy szokás értelmezni: Isten, Jahve, aki elrejt.
– A nép megtisztításáról, megtisztulásáról jövendöl: a Választott Népnek nem kell többé szégyenkeznie,
mert Isten eltávolítja köréből a gőgöseket és kérkedőket.– Igaz, így csak egy kis maradék marad meg,
amely az Úr nevében reménykedik,amely többé nem művel gonoszságot.
– Ezeket, ezt a maradékot a próféta a békésen legelő nyájhoz hasonlítja, amelyet senki nem háborgat.
– Ő az a fi ú, aki, noha előbb vonakodott, mégis megtette atyja akaratát.
– Vonatkozhatnak-e rám a próféta szavai: „nem kell majd szégyenkezned tetteid miatt”?– Ez csak akkor valósul meg, ha a bűnbánat szentségében, a szentgyónásban engedem,
hogy Isten eltávolítsa életemből a rosszat.
Akkor egyszersmind az a jövendölés is beteljesedik,
miszerint mindannyian segítségül hívjuk az Úr nevét és senki-semmi: a bűn,
agonosz nem fog bennünket háborgatni, hiszen mint a Mennyei Atya gyermekei áldozatot
fogunk neki hozni, szőlőjében fogunk dolgozni.
33. zsoltár • A szegény az Úrhoz kiáltott és az Úr meghallgatta őt
– Az imádkozó áldást mond, hálát ad Istennek; ezt a dicséretet a szelídeknek meg kell
hallaniuk. – Más erre nem fogékony;
– Ha az Úrra tekintünk megvilágosulunk– vagyis kiterjed ránk fényessége. Nem ér
bennünket szégyen, mert betartjuk törvényeit;
– Az Úr meghallgatta a szegényt és megszabadította. Nem csak anyagi nélkülözésről
van szó, hanem arról, amiről Jézus beszél a hegyi beszédben: ha tudom, hogy egyetlen
gazdagságom Isten, nélküle szegény vagyok.
– Az Úr a töredelmes szívűekhez van közel – akik a bűnbánat szentségében megvallják
bűneiket; ez az a szabadulás, amelyet Jézus Krisztus hoz és ad.
Evangélium • Mt 21,28-32
Jézusnak a két fi úról szóló példabeszédét úgy is szokták értelmezni, hogy az, aki előbb
igent mondott atyjának, de aztán mégsem teljesítette atyja akaratát, az Ószövetségi Választott
Nép – amely visszautasította Jézus Krisztust, aki viszont előbb nemet mondott
atyjának, de azután teljesítette atyja akaratát, a pogány népekből szerveződött Egyházat jelenti, akik előbb nem ismerték az Egy, Igaz Istent, de azután elfogadták Jézus Krisztust.
– Valójában mindkettő vonatkozhat mindannyiunkra, aszerint, hogy csak mondjuk,
hogy megtesszük, vagy meg is tesszük a Mennyei Atya akaratát.
Jézus nagyon erős szavakat használ beszédében: a vámosok és az utcanők, vagyis
akiket Jézus hallgatósága lenézett, hittek Keresztelő Jánosnak. – De Jézus hallgatói még
akkor sem tértek jobb belátásra, amikor ezt látták.
Bennünk is meg van a hajlam, hogy az embereket minősítsük és lenézzük. Vajon,
amikor azt tapasztalom, hogy azok, akiknél jobbnak tartom magam, bűnbánatot tartanak, jobb belátásra térek-e? Ez fogja meghatározni, minősíteni kivoltomat, nem pedig, hogy én kiválóbbnak gondolom magamat másoknál.
Szerda
Olvasmány Iz 45,6-25

Izajás próféta könyvének második része a pogányok közé száműzött népet vigasztaljaIsten igéjével: Isten a világmindenség – a világosság és sötétség alkotója, a történelemirányítója: jó és balsors előidézője.
– Mint a világmindenség alkotója és Ura, fölötte áll a pogány népek isteneinek, s így atörténelem Ura, aki saját népének üdvösségére uralkodik a többi nép felett.– A teremtés és a megváltás, mindkettő hitigazság és mindkettő hitünk titka. A Választott Nép előbb tapasztalta meg a megváltást, szabadulást, ami azt bizonyítja, hogy Isten a világ Ura, Teremtője, Alkotója.– A próféta által ez a Megváltó és Teremtő Isten megtérésre szólítja fel népét a múltban, minket a jelenben, az idei ádventben is.Isten hűséges az Ő ígéretéhez, hűséges hozzánk is. Hozzá kell térnünk, még ha bűnöséletünkkel lázadoztunk is ellene és meg kell vallanunk, hogy csak Ő benne van üdvösség.
84. zsoltár • Hadd halljam, mit mond az én Uram Istenem
– Ezt a zsoltárt már imádkoztuk egy ádventi Szentmisén. Az imádkozó először is
csendet teremt magában és maga körül: Isten, Krisztus és az Egyház senkivel sem fog
versenyt kiabálni. Csak a csendben hallhatom meg békéjének igéjét; csak az istenfélőkhöz van közel.
– Irgalom és hűség, igazság és béke Isten alapvető tulajdonságai; ezek találkozása az
üdvösség lényege: Isten és ember, ég és föld találkozása nem csak Krisztus megtestesülése ünnepének lényege, hanem az üdvösségtörténetnek központja.
– Ám Jézus Krisztus megtestesülésének bennünk meg kell teremnie a bűnbánat és a
hiteles keresztény élet méltó gyümölcsét.
– Ha Isten igazságát követem, nyomomban béke fog járni.
Evangélium • Lk 7,19-23
Keresztelő szent János két tanítványát küldi Jézushoz, hogy megkérdezzék tőle: ő-e az eljövendő,
vagy mást várjanak? – Ádvent Jézus Krisztus eljövetelére irányítja fi gyelmünket:
az első eljövetelére születésekor és a másodikra az ítéletkor.
– Már hallottunk arról, hogy Jézus azért jött el, hogy gyógyításaival megmutassa, hogy
Isten irgalmas hozzánk és, hogy Őneki hatalma van a bűnök megbocsájtására. Jézus kortársai
a próféták jövendölései alapján ilyen Messiást– Fölkentet, Krisztust és Megváltót
vártak. – Ezért hivatkozik Jézus ezekre a gyógyulásokra, mint annak biztos jelére, hogy
Őbenne eljött a megígért Megváltó.
– Ám a gyógyulásokhoz hozzáfűzi: a szegényeknek hirdetik az Evangéliumot. Akik
alázattal bevallják, ráutaltságukat, szegénységüket, ők lesznek képesek befogadni a megváltás
örömhírét. – Ha önmagunkban bízunk, megbotránkozunk, megütközünk Jézus
Krisztus és tanítása egyszerűségén.
Csütörtök
Olvasmány • Iz 54,1-10
A hívő a gyermeket Isten ajándékának, áldásának tekinti. Ezért is nevezik „gyermekáldásnak”.
– Az Ószövetségben ennek ellenkezőjét – ha valakinek nem lehetett gyermeke,
meddő volt, azt Isten büntetésének tekintették. – Ilyen asszonyhoz hasonlítja a mai olvasmány
a számkivetett, elhurcolt Választott Népet.
– Ám Isten, aki Választott Népének Megváltója, minden nép és az egész világ alkotója
és Ura. Ő lesz az Ő Népének hitvese és Ő megteheti, hogy aki meddő volt, sok gyermek
szülője legyen (kibővítse sátrát). – Ez a bőséges gyermekáldás az isteni kegyelem bőségének
jele, amely a keresztség szentségében Isten gyermekévé tett minket.
– Isten az Ő jogos haragjában elhagyott minket és elrejtette előlünk arcát bűneink
miatt. – Ez azonban csak egy pillanatig tartott, hiszen az ádventi bűnbánat, szentgyónás
által visszafogad bennünket, örökre szóló irgalommal megkönyörül rajtunk.
29. zsoltár • Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél
A mai zsoltárban az imádkozó hívő dicséretet mond Istennek, mivel megmentette. Nem
engedte, hogy ellenségei ujjongjanak rajta, örüljenek vesztének. – Mindannyian megta-
pasztalhattuk, már, milyen rossz érzést vált ki bennünk a káröröm, amikor mások örülnek, hogy bajba jutottam! – Az Úr kihozta az imádkozó hívő lelkét a halál országából – ahol nincs Isten dicsérete – s ezért a halált a legnagyobb rossznak, bajnak tartotta a hívő.
Isten megmentette életét. – A feltámadás és örök élet tanítását és magát a feltámadást
Jézus Krisztus hozta meg. Ezért a halált ő előtte teljes megsemmisülésnek, vagy ami azt
követi olyan állapotnak tartották, amely nem érdemli meg, hogy életnek nevezzék; a sírt nem tekintették az örök élet kapujának.
– Ezért szólítja fel az imádkozó a szenteket, hívők közösségét,– bennünket, akiket
megszentelt a keresztség, Isten dicsérete.
– Nem zárja ki Isten haragjának lehetőségét, bűneink miatt, de tudja, hogy ez csak
egy pillanatig tart, különösen ahhoz képest, hogy jósága végig kísér bennünket egész
életünkön.
– Az imádkozó azt a tapasztalatát is megosztja velünk, hogy „ha este meglátogat is a
sírás – reggelre örömre ébredünk.” – Ez a remény éltet bennünket, ez a tudat ad nekünk erőt ahhoz, hogy csalódásaink, sikertelenségeink, a csapások és szenvedések ellenére is folytatni tudjuk, újra tudjuk kezdeni minden nap életünket, és ez rejlik az örök életreményének a mélyén is. Ádvent erre a reményre irányítja fi gyelmünket: a hosszú, sötét esték és éjszakák után felragyog az „Új Nap”, Jézus Krisztus, aki nem ismer alkonyt, aki „sírásunkat örömre fordítja.”
Evangélium • Lk 7,24-30
Keresztelő szent János keménysége és egyszerűsége ellenére magához vonzotta az embereket.
Látszik, hogy az ember lelke mélyén nem széltől lengetett nádat, hanem valami
maradandót kíván: prófétát akar látni és hallani, akit Isten megszólított és aki megszólítja az embert.
– Jézus Keresztelő szent Jánost nagyobbnak nevezi a prófétáknál. Izajás próféta idézetét vonatkoztatja rá:
„Elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse előtted az utat” –amint többször
is hallhatjuk ádventben. – Az Egyháznak is ez a feladata: hogy előkészítse az Úr útját és,
hogy minket felszólítson annak előkészítésére. Ennek készségesen eleget kell tennünk.
Azt halljuk, hogy az egész nép, még a vámosok is felismerték Isten akaratát, csak a farizeusok és törvénytudók zárkóztak el, utasították vissza János keresztségét – a bűnbánatra.
Vajon én kikhez csatlakozom: megtaláltam-e az idén ádventben a bűnbánat útját,
vagy mindeddig elzárkóztam, visszautasítottam a szentgyónást, és így megátalkodottságommal meghiúsítom magamban Isten szándékát, aki Krisztusban azért jön el, hogy üdvözítsen.

Péntek
Olvasmány • Iz 56,1-8
Izajás próféta könyvének harmadik része már a megújuló, vagy megújult, újraépült Jeruzsálem
lakóihoz, a hazatért Választott Néphez szól. Az Úr prófétája által megjövendöli
szabadításának eljövetelét és igazságának megnyilvánulását. Ez Krisztus eljövetelével valósult
meg, amelyre az ádvent, az eljövetel ideje emlékeztet és fi gyelmeztet.
– Isten, Jézus Krisztus eljövetele, megnyilvánulása minden népnek üdvösséget hoz,
amint ez a meggyőződés és Istennek ez az elgondolása, elhatározása már az Ószövetségben is felismerhető, amint már Krisztus előtt kinyilatkoztatta Választott Népének;
– Az egyetemes üdvösség feltétele: az Úr törvényének tiszteletben tartása, amint ez a
szombat betartásával kifejezésre jut. – Ám ez imádságban valósul meg, amelynek háza
a jeruzsálemi templom lesz. – Ezt a jövendölést az Egyházra vonatkoztatjuk, amely a
mennyei Jeruzsálem, az örök élet előképe, ahová minden nép imádságban zarándokol a
földi élet ádventje idején.
66. zsoltár • Isten legyen irgalmas hozzánk, és áldjon meg minket!
A mai szentmise zsoltára Isten áldását kéri. Azért könyörög, hogy az Úr ragyogtassa
fel arcát, épp úgy mint ahogyan ezt az ároni áldásból ismerjük. Isten Jézus Krisztusban,
először is az Ő születésében ragyogtatta ránk arcát, amelynek megünneplésére most, ádventben készülünk.
– Azért kéri az imádkozó Istent, hogy arcát felragyogtassa, hogy a földön megismerjék
az Ő utait: „Ha szentséges arcod ragyog vándorutunk végén, megnyugosznak egymás
mellett a nemzetek békén” – mondja egyik ádventi énekünk. – Csak az Ő arcának, az
Evangéliumnak, Jézus Krisztusnak, a világ világosságának fényében láthatjuk meg, ismerhetjük meg azt az utat, amelyen járnunk kell, hogy boldogok lehessünk, hogy az örök boldogságra eljussunk, amelynek előkészítésére Keresztelő szent János is felszólít.
– Isten igazságosan ítéli a népeket: ádventben Jézus Krisztus második eljövetelére is
gondolunk. Ő igazságban ítél, nem lehet megvesztegetni: szívünk szándékát is ismeri:
ezért kell örvendeznünk. De tegyük fel a kérdést: Engedem-e magamat vezetni Isten,
Jézus Krisztus, az Egyház által, vagy ezt gyámkodásnak, illetéktelen beavatkozásnak tekintem?
– Az imádkozó a föld bő terméséről, gyümölcséről beszél, ami Isten kegyelmi ajándékainak
bőségét jelenti: ezt a bőséget Szűz Mária méhének gyümölcse, Jézus Krisztus
hozta meg, aki arra tanít minket, hogy megteremjük a bűnbánat, a hiteles keresztény élet méltó gyümölcseit.
Evangélium • Jn 5,35-36
Jézus Keresztelő szent János tanúsága mellé állítja az Őt igazoló tanúságot. Keresztelő
János tanúságot tett az igazságról. Jézus őt égő és világító fénynek nevezi, akiben azonban csak ideig-óráig akartak gyönyörködni Jézus kortársai, Keresztelő szent János hallgatósága.
János beszéde ugyan lenyűgöző volt, ezért is mentek ki hozzá a pusztába, de amikor
tanítását tettekre kellett volna váltani, főleg pedig bűnbánatot tartani és hinni Jézus
Krisztusban, Jánost épp úgy elhagyták, mint Jézus Krisztust, sőt mindkettő életére törtek.
Jézus mellett tettei tanúskodnak, ahogyan szent János Evangéliuma Jézus csodáit,
különösen a halott Lázár feltámasztását nevezi. Ezeket Jézus azonosnak nevezi az Atya
tetteivel, amelyeket őrá bízott. Ezek tanúsítják, hogy őt az Atya küldte: hogy gyógyítsa
a töredelmes szívűeket, hogy lehetővé tegye, hogy általa az Atyához jussunk. Erre a
küldetésre, eljövetelre emlékeztet bennünket az ádvent: nem a gyönyörködtetés, hanem megváltásunk a célja, amelyre a hit és a hívő élet által jutunk el.

December 17  péntek
Olvasmány • Ter 49,2. 8-10
Ádvent utolsó szakaszában Jézus Krisztus és Keresztelő Szent János születéséről hallunk az Evangéliumban. Mindezek előképeit, jövendöléseit megtaláljuk az Ószövetség könyveiben.
Jézus családfája kimutatja, hogy nevelőatyja, József, Ábrahám leszármazottja, Júda
törzséből, Dávid házából.
– Tehát Jézus a Felkent, a Krisztus, a megígért Messiás, amire a Máté-evangélium oly
nagy súlyt fektet.
Ennek hátterében áll Jákob áldásának elbeszélése, midőn összehívja gyermekeit, Izrael
fi ait. Ezek közül Júda különös áldásban részesül: egészen addig nem veszik el tőle a vezéri botot, királyi pálcát, amíg el nem jön az Eljövendő, akinek a népek engedelmeskedni fognak. Ez a titokzatos jövendölés sok találgatásra adott alkalmat,
– Ám ha tudjuk, hogy a Jelenések könyvében  Jézus Krisztus úgy mutatkozik be, mint aki volt, aki van és aki eljövendő, a győztes oroszlán Júda törzséből, ez feleslegessé teszi a találgatásokat: előtte meghajolnak testvérei– mi mindannyian, bűnbánatban.
71. zsoltár • Istenem, ítéletedet add át a királynak
– (A tegnapihoz hasonlóan, a mai zsoltárt is hallottuk, imádkoztuk már egy ízben
ádventben.) Az ítéletről van szó a zsoltárban, amelyet Isten a királynak átad: ádvent pedig Jézus második eljövetelére, az ítéletre is emlékeztet bennünket.
– A királyról két kép, vélemény alakult ki a Bibliában: az első negatív, hiszen a Választott Nép királya Isten; a másik pozitív: ő képviseli, vagy kell, hogy képviselje Istent népe körében: aki igazságot szolgáltat, különösen a szegénynek;
– Ez a király Dávid Fia. De mint Dávidban úgy utódaiban is csalódott a Választott
Nép.
– Ezért fűződött reménye az eljövendő királyhoz, akinek Isten átadja az ítéletet,
hogy aki tiszteli az Atyát, a Fiút is tisztelje. Ő az igazi Dávid Fia (Amint Őt a vakok, a
kánaáni asszony és virágvasárnap az ünneplő tömeg nevezi).
Ez örök ország (Olyan szilárd mint a Nap és a Hold, amelyeket Isten „erősített” a
mennyboltra) – Tengertől-tengerig. (Végtelen kiterjedést jelent)
– Ez az az ország, amelynek
eljövetelét Jézussal a Miatyánkban kérjük.
Evangélium • Mt 1,1-17
Nyolc nappal Krisztus első eljövetelének ünnepe, karácsony előtt megkezdődik az ádvent utolsó szakasza. Ezekben a napokban Jézus Krisztus származásáról, Keresztelő szent János születéséről és annak, valamint az ő és Jézus Krisztus születésének „előzményeiről” hallunk az evangéliumi szakaszokban.
Szent Máté Evangéliuma, szent József, Dávid fi a családfáját írja le, mivel nem a vérszerinti, hanem a jogi atyaság számított. Ennek a családfának lényege:
– Jézus Ábrahám fi a, Júda törzséből;
– Jézus Dávid fia;
– Jézus Szűz Mária szülöttje, Isten Fia, aki a Szentlélektől fogantatott.
Így Jézusban, a „megmentőben”, „Megváltóban” valóban az a Messiás, Fölkent, Krisztus
jött el, akit Isten megígért, s akit a próféták megjövendöltek.
– A Szentírásban utánajárhatunk a családfában említett személyeknek, de nem sok jót
fogunk róluk találni. Ám Isten a legnagyobb rosszból is ki tudja hozni a legnagyobb jót,
a mi üdvösségünket.
December 18.  szombat
Olvasmány • Jer 23,5-8
Dávid királysága ketté szakadt: az északi birodalmat Izraelnek, a délit Júdának nevezték.
Előbb az északi birodalom veszítette el önállóságát, majd a déli, Kr. e. 587-ben, amikor
a babiloniaiak lerombolták Jeruzsálemet. Jeremiást is ekkor hurcolták fogságba. – Ő
azonban Dávid fi ának országáról jövendöl. Ez a „sarj”– Jessze gyökeréből bölcsen fog
uralkodni: gondja lesz a jogra és az igazságra.
– Az Evangéliumban az angyal Dávid fi ának nevezi szent Józsefet és elmondja, hogy
Mária születendő gyermekét, akiben Izajás jövendölése beteljesedik, ő, József, Jézusnak
fogja nevezni, mert ő váltja meg népét a bűntől: a Jézus annyit jelent: Isten megszabadít,
megvált, kiszabadít: már nem az egyiptomi fogságból, nem is a babiloni– Észak országának
számkivetéséből, hanem a bűn rabságából: eljövetele, kereszthalála, feltámadása, a
keresztség, a bűnbánat, az Ő testének és vérének szentsége által.
71. zsoltár • Napjaiban béke lesz a világ végéig
– A mai zsoltárt már ismerjük; már hallottunk arról, hogy a szegény egyedüli bírája és
ügyvédje Isten; egyedül az Ő ítéletében bízik.
– Isten ezt az ítéletet átadta a királynak – Dávidnak és az ő fi ának Jézus Krisztusnak,
a Felkentnek, a Messiásnak.
– Az Evangélium Józsefet Dávid fi ának nevezi; a Máté Evangélium szerint ő fogja
Mária fi ának a Jézus nevet adni; ez a név annyit jelent, mint: Isten (Megváltó), Megtartó,
Megmentő, Üdvözítő.
– Isten Jézus Krisztusban: a Megváltó Felkentben segít minket, de egyben ítéletet is tart;
nem csak mások fölött, fölöttünk is. Ez által az ítélet által lesz valóban Megváltónk, megmentőnk,
Üdvözítőnk. – Nem: ítél, elítél, hanem megítél; a helyes megítélés: valóban a béke.
Evangélium • Mt 1,18-24
Jézus Krisztus születését szent Lukács és szent Máté evangélista beszéli el nekünk. Az
előbbi az ismertebb: az angyalokkal és pásztorokkal.
– Amíg szent Máténál Józsefet szólítja meg az angyal, mint Dávid fi át és ő fogja Jézusnak
nevezni a születendő gyermeket, addig szent Lukácsnál ez a feladat Szűz Máriának
jut. A lényeges tanításban mindkét Evangélium megegyezik:
– Jézus Krisztus Dávid fi a;
– Jézus Krisztus Szűz Mária fi a, aki a Szentlélektől fogantatott;
– Jézus Krisztus Isten Fia.
Ez utóbbit szent Máté az ő evangéliumára jellemző szavakkal fogalmazza meg:
„Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott,”
– és az Izajás idézet görög változata következik: „Íme a Szűz méhében fogan és fi út szül, és az Emmánuel nevet adja neki, ami azt jelenti: velünk az Isten.”
A Választott Nép szorongatott helyzetében hangzott el ez a jövendölés. Tudnunk kell,
hogy Jézus Krisztusban mindenkor velünk az Isten.

Délután 3-tól lelkinapot tartunk a Templomban

Vezeti:

Dr Török Csaba krisztinavárosi káplán

Szombat
Olvasmány • Sir 48,1-4. 9-11
Sirák fi a könyve az Ószövetség kései írásai közé tartozik.
– Az ősatyák dicsérete e könyvben Hénokkal kezdődik és Simon főpappal zárul. Itt
találjuk Illés próféta dicséretét is. Jézus korában – mint ezt az Evangélium is mutatja– a
hívők körében elterjedt a meggyőződés, hogy a Messiás előtt el kell jönnie Illésnek.
– Színeváltozása után, ahol megjelenik Mózes és Illés – a törvény és a próféták képviselője,
Jézus Keresztelő Jánost azonosítja Illéssel. Hiszen Keresztelő János, akiről ádvent
második időszakában fogunk hallani, az a próféta, aki nem csak jövendölt a Messiásról,
hanem rá is mutatott.
– Amikor Gábor arkangyal hírül adja Zakariásnak Keresztelő Szent János születését,
Sírák fi a könyvét idézi: Illés szellemében és erejével fog az Úr színe előtt járni, hogy az
atyák szívét a fi ak felé fordítsa.
– Ez nem annyira a korosztályok közötti véleménykülönbséget jelenti, mint inkább
azt, hogy a régivel, az eddigivel, tudjunk szakítani és az újat magunkévá tudjuk tenni:
tudjunk lélekben megújulni; szentgyónásban, szentáldozásban.
A próféta nem csak – és elsősorban nem jövendő mondó, hanem a szó embere: akit
Isten megszólít és aki minket megszólít: megalkuvás nélkül. Mint Illés, mint Keresztelő
János, mint Jézus Krisztus, mint az Egyház.
– Akkor is, ha ezért üldözik, lefejezik, keresztre feszítik – vagy esetleg nem lesz népszerű.
79. zsoltár • Hallgass meg, Izraelnek pásztora
A megtérés Jézus Krisztus tanításának első szava: „Térjetek meg, mert elközelgett Isten
országa!” – Hirdeti Keresztelő szent János is működése kezdetén, épp úgy, mint a tizenkét apostol. – Ez a megtérés Isten ajándéka, Tőle kéri a zsoltárban az imádkozó.
Az ádvent ugyanezt üzeni nekünk: éljünk a megtérés lehetőségével az ádventi időben, járuljunk szentgyónáshoz.
– Az imádkozó a Biblia két ismert és kedvelt képét alkalmazza a zsoltárban: Istent
Izrael pásztorának nevezi, a Választott Népet pedig az Ő szőlő– ültetvényének. (Ezeket
a képeket az Újszövetség is magáévá teszi; a pásztor különösen időszerű a karácsonyi
ünnepkörben).
– A zsoltáros kéri Istent: mutassa meg arcát és szabadítsa meg az Ő népét. – Jézus
Krisztusban valóban letekintett Isten az égből, Őbenne valóban eljött a szabadító, amint
Jézus neve is mutatja.
– Isten oltalmát és erősítését kéri az imádkozó, de ugyanakkor ígéretet is tesz, hogy
nem hagyjuk el többé. Ez az ígéret bennünket is kötelez.
Evangélium • Mt 17,10-13
Jézus Krisztus színeváltozásakor megjelenik Mózes (mint a törvény -) és Illés (mint a
próféták képviselője, akiknek szavai, jövendölései, Isten ígéretei Jézus Krisztusban beteljesedtek.)
Jézus kortársai várták Illés visszatérését, eljövetelét –„ádventjét”, mivel Illés
nem halt meg, hanem „elragadtatott”. Az ő eljövetele megelőzi a Messiás, Felkent, a
Krisztus– az Emberfi a eljövetelét.
Jézus Keresztelő szent Jánossal azonosítja Illést, hiszen ő eljövetelével előkészíti Jézus
Krisztus eljövetelét és vértanúhalálával előképe Jézus Krisztus erőszakos kereszthalálának: ahogyan Keresztelő Jánossal kényükre-kedvükre bántak,
ahogyan őt nem ismerték fel,
úgy nem ismerték fel az Emberfi át, Jézus Krisztust sem.
Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, ünneprontók vagyunk, azért mert ádventben
Jézus Krisztus kereszthaláláról beszélünk. Valójában most ádventben is fel kell
tennünk a kérdést: fölismerjük-e Illést: Keresztelő szent Jánost és Jézus Krisztust az Egyházban
és életünkben?

Olvasmány • Iz 48,17-19
Izajás által azt üzeni az Úr, hogy arra tanít, ami javunkra válik. A tanulás mindig alázatosságot feltételez: hogy beismerjem, hogy nem tudok mindent, hogy még sokat kell tanulnom, és hogy más többet tud és jobban tudja, mint én: Pl.: szüleim, tanítóim, az Egyház, Jézus Krisztus, Isten.
– Ehhez az alázatossághoz társulnia kell a bizalomnak: az, amit Isten, Jézus Krisztus és az Egyház tanít javamra válik.
– A prófétai beszéd feltételes módban hangzik: „Ha megtartottad volna…” Én tőlem függ fogékony vagyok-e aziránt, amit az Egyház szolgálata által Jézus Krisztus tőlem kíván vagy azzal próbálom magam igazolni: ördöge van; vagy falánk borissza, a bűnösök és vámosok barátja!
– Elfogadom-e, hogy a szentáldozás, a szentgyónás javamra válik, vagy nem hederítek rá („nem tulajdonítok a dolognak különösebb fontosságot”) mint az utcabeli gyermekek Jézus hasonlatában?

1. zsoltár • Boldog, aki az Úr törvényében leli örömét
– Amikor a zsoltárokat összegyűjtötték, ezt a zsoltárt állították a könyv elejére, amely rámutat, hogy az egész könyv oktatni akar minket (Szent Pál „Mindazt, amit megírtak, okulásunkra írták”)
– Az az ember boldog, aki az élet minden helyzetében (akár jár, akár áll, akár ül) távol tartja magát a gonoszoktól és Isten törvényében leli kedvét: vajon az Úr parancsairól elmélkedem éjjel és nappal, vagy egész más gondolatok, szándékok töltik be szívemet.
– A termő fa és a pelyva ellentétével érzékelteti a zsoltár az igaz és a gonosz közti különbséget.
– Lehet, hogy a felületes tapasztalat mást mutat; de ez csak a felületes szemlélet.

Evangélium • Mt 11,16-19
Jézus arról beszél, hogyan viszonyult a nép Keresztelő szent Jánoshoz és hogyan viszonyul Ő hozzá. Az utcán játszadozó gyermekek példáját hozza fel. A gyermekek szívesen játszanak lakodalmat és temetést: azt, amit látnak, ami megragadja őket. A furulyázásra tánccal, a siránkozásra zokogással kellett volna pajtásaiknak válaszolni. Isten Keresztelő János böjtölésével megszólít bennünket: halljuk-e, értjük-e ezt a megszólítást, válaszolunk-e rá hiteles keresztény életünkkel? Megszólít bennünket az Ő Egyszülött Fia, Jézus Krisztus által is, aki velünk eszik és iszik az eucharisztikus lakomán, a szentáldozásban: elfogadjuk ezt a meghívást az Egyházban, vagy visszautasítjuk, elzárkózunk előle? Ha nem akarjuk meghallani Isten, Jézus Krisztus, az Egyház megszólítását, mindig fogunk kifogást találni: Keresztelő Jánosra azt fogjuk mondani: „ördöge van”; Jézus Krisztusra: „falánk borissza ember!” – Ez a mi bölcsességünk. Isten bölcsességét művei: Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása igazolja.

1. szerda

(Szent Blanka)

Iz 25,6-10a; Zs 22; Mt 15,29-37

Itt van az Úr, benne reménykedtünk: vigadjunk és örüljünk!

2. csütörtök

(Szent Lúciusz, Szent Szilvánusz)

Iz 26,1-6; Zs 117; Mt 7,21.24-27

Bízzatok az Úrban, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökre

3. péntek: XAVÉRI SZENT FERENC

(Szent Szofoniás)

Iz 29,17-24; Zs 26; Mt 9,27-31

Azon a napon a vakok szemei látni fognak

4. szombat

(Damaszkuszi Szent János, Szent Borbála)

Iz 30,18-21.23-26; Zs 146; Mt 9,35 – 10,1.6-8

Megkegyelmez az Úr, ha hozzá kiáltasz

5. vasárnap: ADVENT 2. VASÁRNAPJA

(Szent Szabbas)

Iz 11,1-10; Zs 71; Róm 15,4-9; Mt 3,1-12

Tele lesz a föld az Úr ismeretével

6. hétfő

(Szent Miklós)

Iz 35,1-10; Zs 84; Lk 5,17-26

Maga az Isten jön, és megszabadít minket

7. kedd: SZENT AMBRUS

Iz 40,1-11; Zs 95; Mt 18,12-14

Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van

8. szerda: SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA (főünnep)

Ter 3,9-15.20; Zs 97; Ef 1,3-6.11-12; Lk 1,26-38

Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony közt

9. csütörtök

(Szent Cuauhtlatoatzin Didák)

Iz 41,13-20; Zs 144,1-13; Mt 11,11-15

Én megsegítelek – így szól az Úr, a te megváltód

10. péntek

Iz 48,17-19; Zs 1; Mt 11,16-19

Bárcsak figyeltél volna parancsaimra

11. szombat

(Szent I.Damazusz pápa)

Sir 48,1-4.9-11; Zs 79; Mt 17,10-13

Illés ismét eljön

12. vasárnap: ADVENT 3. VASÁRNAPJA

(Guadalupei Szűz Mária)

Iz 35,1-6a.10; Zs 145; Jak 5,7-10; Mt 11,2-11

Maga az Isten jön, és megszabadít minket

13. hétfő: SZENT LÚCIA

Szám 24,2-7.15-17a; Zs 24; Mt 21,23-27

Csillag jön fel Jákobból, királyi pálca támad Izraelből

14. kedd: KERESZTES SZENT JÁNOS

(Szent Venantius Fortunatus)

Szof 3,1-2.9-13; Zs 33; Mt 21,28-32

A szegény és nincstelen nép az Úr nevében keres oltalmat

15. szerda

Iz 45,6b-8.18.21b-25; Zs 84; Lk 7,18b-23

Harmatozzatok, egek a magasból, hulljon igazság a fellegekből

16. csütörtök

(Szent Adelhaid-Etelka)

Iz 54,1-10; Zs 29; Lk 7,24-30

A hozzád való hűségem nem szűnik meg – mondja könyörülő Urad

17. péntek

Ter 49,2.8-10; Zs 71; Mt 1,1-17

Nem távozott el Júdából a jogar

18. szombat

Jer 23,5-8; Zs 71; Mt 1,18-24

Igaz sarjat támasztok Dávidnak

19. vasárnap: ADVENT 4. VASÁRNAPJA

Iz 7,10-14; Zs 23; Róm 1,1-7; Mt 1,18-24

Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül

20. hétfő

(Szent Teofil)

Iz 7,10-14; Zs 23; Lk 1,26-38

Íme a szűz méhében fogan, és fiút szül

21. kedd

(Kaníziusz Szent Péter)

Én 2,8-14 vagy Szof 3,14-18aZs 32Lk 1,39-45

Szerelmesem hangját hallom: jön már ugrálva a hegyeken

22. szerda

1Sám 1,24-28; 1Sám 2,1.4-8; Lk 1,46-56

Az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle

23. csütörtök

(Kenty Szent János, Szent Viktória)

Mal 3,1-4.23-24; Zs 24; Lk 1,57-66

Elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat

24. péntek

(Szent Ádám és Éva)

2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zs 88; Lk 1,67-79

A te házad és királyságod örökre megmarad

25. szombat: KARÁCSONY: JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE

(Szent Anasztázia)

Iz 52,7-10; Zs 97; Zsid 1,1-6; Jn 1,1-18

Látták a földön mindenütt Istenünk szabadítását

26. vasárnap: SZENT CSALÁD (ünnep)

(SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ)

Sir 3,2-6.12-14; Zs 127; Kol 3,12-21; Mt 2,13-15.19-23

Aki tiszteli atyját, hosszú életű lesz

27. hétfő: SZENT JÁNOS APOSTOL (ünnep)

1Jn 1,1-4; Zs 96; Jn 20,2-8

Az élet igéjét hirdetjük nektek

28. kedd: APRÓSZENTEK (ünnep)

1Jn 1,5 – 2,2; Zs 123; Mt 2,13-18

Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek

29. szerda

(Becket Szent Tamás)

1Jn 2,3-11; Zs 95; Lk 2,22-35

Aki szereti testvérét, az világosságban él

30. csütörtök

1Jn 2,12-17; Zs 95; Lk 2,36-40

Csak aki megteszi Isten akaratát, az él örökké

31. péntek

(Szent I. Szilveszter pápa)

1Jn 2,18-21; Zs 95; Jn 1,1-18

Gyermekeim, itt az utolsó óra!

Forrás: https://www.katolikus.hu/igenaptar/201012.html

1. hétfő: MINDENSZENTEK (főünnep)

(B. Romzsa Tódor)

Jel 7,2-4.9-14; Zs 23; 1Jn 3,1-3; Mt 5,1-12a

Ott állnak a trón és a Bárány színe előtt fehér ruhába öltözve

2. kedd: HALOTTAK NAPJA

(Szent Tóbiás)

Jób 19,1.23-27a vagy Róm 5,5-11Zs 26Jn 6,37-40

Ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent

3. szerda

(Porres Szent Márton, Szent Hubertusz, Szent Szilvia)

Fil 2,12-18; Zs 26; Lk 14,25-33

Isten maga műveli bennetek a szándékot és a végrehajtást is

4. csütörtök: BORROMEO SZENT KÁROLY

Fil 3,3-8a; Zs 104,2-7; Lk 15,1-10

Amit egykor előnyömnek tekintettem, azt Krisztusért akadálynak tartom

5. péntek: SZENT IMRE (ünnep)

(Szent Zakariás és Erzsébet)

Bölcs 4,7-17; Zs 118,1-16; Lk 12,35-40

Elragadta az Úr, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét

6. szombat

(Szent Lénárd, Szent Krisztina)

Fil 4,10-19; Zs 111; Lk 16,9-15

Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad

7. vasárnap: ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP

(Szent Willibrord, Szent Engelbert)

2Mak 7,1-2.9-14; Zs 16; 2Tessz 2,15 – 3,5; Lk 20,27-38

A mindenség királya föltámaszt minket az örök életre

8. hétfő

(Szent Kolos, Szent Godfréd)

Tit 1,1-9; Zs 23; Lk 17,1-6

Isten megbízottjának feddhetetlennek kell lennie

9. kedd: A LATERÁNI BAZILIKA FELSZENTELÉSE (ünnep)

Ez 47,1-2.8-9.12 vagy 1Kor 3,9c-11.16-17Zs 45Jn 2, 13-22Zs 45Jn 2,13-22

Víz fakad a templom küszöbe alól: élni fog benne minden

10. szerda: NAGY SZENT LEÓ PÁPA

(Avellinoi Szent András)

Tit 3,1-7; Zs 22; Lk 17,11-19

Kegyelméből megigazulva reménybeli örökösei vagyunk az örök életnek

11. csütörtök: SZENT MÁRTON

Filem 7-20; Zs 145; Lk 17,20-25

Fogadd el, nem mint rabszolgát, hanem mint szeretett testvért

12. péntek: SZENT JOZAFÁT

(Studita Szent Teodor, Boldog Anasztáz-Asztrik)

2Jn 4-9; Zs 118,1-18; Lk 17,26-37

Abban, aki kitart a tanításban, él az Atya is és a Fiú is

13. szombat

(Magyar szentek és boldogok, Kosztka Szent Szaniszló)

3Jn 5-8; Zs 111; Lk 18,1-8

Fogadjuk be a testvéreket, hogy munkatársai legyünk az igazságnak

14. vasárnap: ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP

(Szent Hypatiusz-Huba)

Mal 3,19-20a; Zs 97; 2 Tessz 3,7-12; Lk 21,5-19

Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence

15. hétfő

(Nagy Szent Albert, Szent Lipót)

Jel 1,1-4; 2,1-5a; Zs 1; Lk 18,35-43

Az a kifogásom ellened, hogy elhagytad az első szeretetedet

16. kedd

(Skóciai Szent Margit, Szent Otmár)

Jel 3,1-6.14-22; Zs 14; Lk 19,1-10

Aki meghallja szavamat, és kinyitja az ajtót, azzal étkezem

17. szerda

(Nagy Szent Gertrúd, Tours-i Szent Gergely, Szent Ányos, Szent Hilda)

Jel 4,1-11; Zs 150; Lk 19,11-28

Szent az Úr, aki volt és aki van és aki eljövendő!

18. csütörtök

(Szent Péter és Szent Pál bazilikák felszentelése, Szent Noé)

Jel 5,1-10; Zs 149; Lk 19,41-44

Megöltek, Uram, de véreddel népet váltottál meg Istennek

19. péntek: ÁRPÁDHÁZI SZENT ERZSÉBET (ünnep)

(Szent Abdiás, Szent Geláz)

Péld 31,10-13.19-20.30-31 vagy 1Jn 3,14-18Zs 33Lk 6,27-38

Az istenfélő asszony dicséretet érdemel: tettei dicsérjék őt

20. szombat

(Szent Mechtild, Szent Ödön-Edward, Valois Szent Félix)

Jel 11,4-12; Zs 143; Lk 20,27-40

A két próféta holtteste a nagyváros utcáján fog heverni

21. vasárnap: KRISZTUS KIRÁLY (főünnep)

(SZŰZ MÁRIA BEMUTATÁSA)

2Sám 5,1-3; Zs 121; Kol 1,12-20; Lk 23,35-43

Fölkenték Dávidot Izrael királyává

22. hétfő: SZENT CECÍLIA

Jel 14,1-3.4b-5; Zs 23; Lk 21,1-4

Ők a Bárány nyomában járnak, bárhová megy

23. kedd

(Római Szent Kelemen, Szent Kolumbán)

Jel 14,14-19; Zs 95; Lk 21,5-11

Itt az aratás ideje, már érett a vetés a földön

24. szerda: DUNG-LAC SZENT ANDRÁS ÉS VIETNAMI VÉRTANÚTÁRSAI

(Szent Krizogonusz, Szent Flóra)

Jel 15,1-4; Zs 97; Lk 21,12-19

Műveid csodálatosan nagyok, Uram, mindenható Isten!

25. csütörtök

(Alexandriai Szent Katalin)

Jel 18,1-2.21-23; 19,1-3.9a; Zs 99; Lk 21,20-28

Boldogok a Bárány menyegzős lakomájára hivatalosak!

26. péntek

(Szent Szilveszter apát, Szent Konrád)

Jel 20,1-4.11 – 21,2; Zs 83; Lk 21,29-33

Új eget és új földte láttam!

27. szombat

(Szent Virgil)

Jel 22,1-7; Zs 94; Lk 21,34-36

Nem szorulnak lámpafényre, mert az Úristen ragyog rájuk

28. vasárnap: ADVENT 1. VASÁRNAPJA (A)

(Marchiai Szent Jakab)

Iz 2,1-5; Zs 121; Róm 13,11-14; Mt 24,37-44

Eljön a sok nép, és ezt mondják: menjünk föl az Úr hegyére

29. hétfő

Iz 4,2-6; Zs 121; Mt 8,5-11

Eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött

30. kedd: SZENT ANDRÁS APOSTOL (ünnep)

Róm 10,9-18; Zs 18A; Mt 4,18-22

A hit hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéjéből

Forrás: https://www.katolikus.hu/igenaptar/201011.html

Egy nőtől – miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban – egy adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát.
„Arra gondolok,” magyarázta az adategyeztető, „hogy van-e munkája, vagy csak… ?”
„Természetesen van munkám!” csattant fel a nő. „Anya vagyok.”
„Nincs ’anya’ kategóriánk foglalkozásként. A ’háztartásbeli’ fedi le ezt.” mondta az adatfelvevő segítőkészen.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például „Hivatali kikérdező” vagy „Városi adatfelvevő”.
„Mi a foglalkozása?” kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt mondjam? Nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem.
„Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként.”
A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint, aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, kihangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a hivatalos kérdőívre.

„Megkérdezhetem,” mondta a nő érdeklődve, „egész pontosan mit csinál ezen a területen?” Hűvösen, az izgalom legkisebb jele nélkül a hangomban, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok:
„Folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem) laboratóriumban és terepen is. (normálisan azt mondtam volna kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmákban (melyik anya tagadja?) és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más, „átlagos” foglalkozásoknál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz.
Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt és személyesen kísért az ajtóig.
Miközben hazafelé vezettem, fényes új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves labor-asszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja.
Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. „Egy újabb anya”, vagy „Anyaság” már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. Netán ez teszi a nagymamákat „haladó” kutatási munkatárssá a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak ellenőreivé? Szerintem igen! Még azt is gondolom, hogy a nagynénik kutatási munkatárs asszisztenssé léphetnének elő!