OLVASMÁNY: Ap csel. 3,13-15; 17-19

Ismét Péter apostol pünkösdi beszédéből hallunk az első olvasmányban.
– Előbb a hallgatóság fejére olvassa, hogy az ártatlan halálát és a gonosztevő szabadon bocsátását követelték. Megölték az élet szerzőjét. – Krisztus nem csak a földi élet szerzője, mint a Teremtő Atyával egylényegű, aki által minden lett, hanem feltámadása által az örök élet szerzője azok számára, akik a húsvéti misztérium által az Isteni élet részesei lesznek.
– Az Apostol feddése minket is érint, mert valahányszor a rosszat választottuk a jó helyett, mi is
Barabbás mellett döntöttünk Krisztus ellenében. – Az olvasmányt áthatja a bűnbánat, kiengesztelődés szelleme, hangja. Pont úgy, mint az egész Lukács- evangéliumot; amelyben azt olvassuk, hogy a megfeszített Úr imádkozik hóhéraiért, mert tudatlanságból tették ezt.
A keresztség, amely által a húsvéti misztérium részesei leszünk, Isten megbocsátó irgalmának, a vele való szoros szeretetközösségre való meghívásnak jele és eszköze. Az olvasmányban újból felhangzik a tanúságtétel gondolata. Az első Egyház nem csak az önzetlen szeretetből származó adakozással, hanem a megbocsátással, bűnbánattal, kiengesztelődéssel is tanúságot tett arról, hogy folytatja, amit a feltámadt és megdicsőült Úr földi életében megkezdett. Az Apostol (Szt. Pál) szavai szerint Krisztus miránk bízta a kiengesztelődés szolgálatát. – A Miatyánkban, az Úr imájában, a mindennapi kenyér kérése mellett, ott áll a megbocsátás kérése és ígérete. – Az eucharisztia, az Úrral való asztalközösség szentsége, az oltáriszentség mellett, amely bennünket
az embertársainkkal való szeretetre kötelez, ott áll a bűnbánat, a kiengesztelődés, a megtérés szentsége. Mindkettő egyaránt Egyházunk lényeges ismertetőjele.

ZSOLTÁR: 4.

Isten az imádkozó „ügyvédje”. – Tudni kell, hogy a szegény, gyámoltalan ember könnyen ki lehet szolgáltatva ellenfele kényének, kedvének, aki megvesztegeti a bírót, és a szegény. Akinek nin-csen pénze, hogy ügyvédet fizessen, magától értetődik, hogy elveszíti ügyét. – Ezért Istenhez fordul, aki őt meghallgatja és megszabadítja a szenvedés idején. Ez történt Jézus halálában és feltámadásában is. Jézusnak nem volt lehetősége, hogy igazát érvényre juttassa, hogy védekezzen vádlóival, rágalmazóival, a hamis tanúkkal és a megvesztegetett bírókkal szemben. – De Isten meghallgatta imáit, amelyeket szenvedése idején mondott, és nem ebben az életben, hanem a föltámadásban igazolta Őt. A hasonló helyzetekben sokszor mi is azt mondjuk: „Ki mutatja meg nekünk a helyes, jó utat?” mert a megpróbáltatások idején úgy érezzük, minden
hiábavaló, a vallásosság nem sokat segít. – Ezért kérjük, hogy Jézus Krisztus tárja fel nekünk az írások értelmét, (ahogyan ezt az emmauszi tanítványoknak tette), hogy általa tündököljön fölöttünk Isten arca és világosítsa meg nekünk életünk értelmét is. Hogy a ma uralkodó bizony-talanságban megtaláljuk azt az utat, amely magunk és embertársaink evilági boldogulásához és az örök boldogsághoz vezet. Ez az ismeret hozza meg nekünk az igazi lelki nyugalmat. Az a tudat, hogy, ha Istenben bízom, Ő igazolni fogja mások előtt igazamat, biztosítja a nyugodalmas álmot. – Nem fog bennünket nyugtalanítani: mikor következik ez be? („Már harmadnapja, hogy mindez történt”), mert tudni fogjuk, hogy a szenvedések árán kell erre a nyugalomra eljutnunk, és nem az a fontos, hogy mások látják-e keresztény életem értelmét, hanem, hogy én tudatában vagyok: Isten igazolni fogja mindazt, ami velem történik, mindazt, amit teszek – ha ez olyan összhangban lesz az Atya akaratával, mint Krisztus kereszthalála.

SZENTLECKE: 1 Jn 2,1-5a

A keresztség szentségében, amelyet húsvétkor különösen emlékezetünkbe
idéz az Egyház és amelyet ezekben a napokban különös fi gyelemmel ünneplünk,
ígéretet tettünk, hogy szakítunk a bűnnel. Erre fi gyelmeztet bennünket
Szent János, a szeretett tanítvány is a szentleckében, az ő első levelében.
Ám az Apostol tisztában van gyenge, esendő emberi természetünkkel és
Jézus Krisztus, az Igaz, közbenjáró, szószóló „szolgálatával” és engesztelő áldozatának
végtelen értékével is. Ezért bátorít bennünket, hogy bűneinkben,
botlásainkban ne maradjunk meg, hiszen Jézus Krisztus azok engesztelésére
áldozta fel magát és a mi szószólónk az Atyánál.
Azonban a megbocsátás, engesztelés, közbenjárás nem bűneink jóváhagyását
jelenti, nem ment föl bennünket a parancsok megtartásának kötelezettsége
alól. Ezért valóban csak akkor és olyan mértékben mondhatjuk,
hogy megismertük, hogy ismerjük Jézus Krisztust, amilyen mértékben
megtartjuk parancsait. – Az Apostol rendkívül kemény szavakkal int bennünket:
„aki azt mondja: ismerem, de parancsait nem tartja meg, az hazudik,
és nincs meg benne az igazság.” Valóban megrendítő szavak, amelyek
egyrészt arra fi gyelmeztetnek: mondhatom-e életem alapján: „ismerem Istent, ismerem Jézus Krisztust”? Másrészt arra tanítanak: Isten parancsainak megtartásával juthatok el egyedül erre az ismeretre, megismerésre. Ha azt állítom: ismerem Őt, ez arra kötelez, hogy parancsai megtartásával tegyek erről tanúságot, bizonyságot. A figyelmeztetés kemény szavait ismét biztatás követi: Aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. A parancsok megtartását ezek szerint a bennünk lakozó Isten szeretete eredményezi. Ám éppen ezek megtartásával kell arról tanúskodnunk, hogy Isten szeretete van bennünk. Nem szabad beérnünk a középszerűséggel, hanem tökéletességre kell törekednünk, mint ahogyan Isten, Jézus Krisztus sem a fölöslegéből adott, hanem Egyszülött Fiát, önmagát adta – az egész világ bűneiért.

EVANGÉLIUM: Lk 24, 35-48

A mai evangélium felhívja fi gyelmünket egy körülményre: a feltámadt Jézus, amikor megjelenik a tanítványoknak, leginkább együtt étkezik velük. – Ezzel nem csak valóságos feltámadását akarja bizonyítani, nem csak azt akarja mutatni, hogy testi valóságában él, hanem külön jelentőséget tulajdonít az együttétkezésnek. Tudjuk: az ember számára a táplálék nem csak a testi élet fenntartását szolgálja, hanem közösségbe is kapcsol. – Az egyébként egymástól különböző,
saját munkájával elfoglalt, egymástól távol álló családtagokat is közösségbe kapcsolja az egy asztal.
Amikor az Újszövetség étkezésről beszél, a háttérben mindig ott áll a kenyértörés, az eukarisztia, az Oltáriszentség gondolata. Nem járunk tehát távol az igazságtól, ha úgy következtetünk az első hívő közösség, az első Egyház, amelyben az evangéliumok is elhangzottak és létrejöttek, meg volt felőle győződve, hogy a feltámadt Jézus Krisztussal a kenyérszegés közösségében,
az eukarisztia ünneplésében találkozhat.
Ehhez hozzá tartozik a Szentírás kifejtése – ahogyan ezt a Lukács evangélium az emmauszi tanítványokról szóló elbeszélésben is kihangsúlyozza. Azonban maga a kenyértörés és a Szentírás magyarázás még nem szavatolja a feltámadt Krisztussal való teljes találkozást. Ehhez szükség van a tanúságtételre. Csak amennyiben készek vagyunk keresztény életünkkel tanúságot tenni a feltámadásba vetett hitünkről, juthatunk közelebb a feltámadás igazságához és lehetünk a feltámadt Jézus Krisztus megújult életének részesei.

Dsida Jenő:
Húsvéti ének az üres sziklasír mellett

Sírod szélén szinte félve,
iszonyattal üldögélve,
ó – mekkora vád gyötör,
mardos, majdnem összetör:
mily látás a kétkedőnek,
törvény ellen vétkezőnek,
hogy üres a sírgödör.

Nyitott sírod szája szélén
sóhajok közt üldögélvén
szemlélem bús, elvetélt
életemnek rút felét
s jaj, – most olyan bánat vert át,
mily Jacopo és Szent Bernát
verseiből sír feléd.

Nincs gonoszabb, mint a hitvány
áruló és rossz tanítvány,
ki az ördög ösvenyén
biztos lábbal, tudva mén:
szent kenyéren nőtt apostol,
aki bűnbe később kóstol, –
Krisztus, ilyen voltam én.

Amit csak magamban látok,
csupa csúnya, csupa átok,
csupa mély seb, éktelen,
testem oly mértéktelen
volt ivásban, étkezésben,
mindenfajta vétkezésben
s undokságom végtelen.

Ó, ha tudnám, megbocsátasz,
s országodba bebocsátasz,
mint szúrnám ki két szemem,
mint vágnám le két kezem,
nyelvem húznám kések élén
s minden tagom elmetélném,
amivel csak vétkezem.

Bűneimnek nincsen számok.
Mindent bánok, mindent szánok
és a sajgás, mely gyötör
nem is sajgás, már gyönyör.
Hamuval szórt, nyesett hajjal
ér engem e húsvéthajnal
és az üres sírgödör.

Bámulok a nyirkos, görbe
kősziklába vájt gödörbe,
bénán csügg le a karom,
tehetetlen két karom…
Te kegyelmet mindig oszthatsz,
feltámadtál s feltámaszthatsz,
hogyha én is akarom.

Lábadozó régi hitben
egész nap csak ülök itten.
Lelkemet nagy, jó meleg,
szent fuvallat lepte meg,
lent az odvas, szürke barlang
mélyén muzsikál a halk hang,
ahogy könnyem lecsepeg.

Az én Uram újra él most,
országútján mendegél most,
áprilisban fürdik és
aranyozza napsütés,
ahol lépked, jobbra-balra
ezer madár fakad dalra
s ring, hullámzik a vetés.

Éneklő sok tiszta lánnyal,
liliomos tanítvánnyal
nem követlek, Mesterem.
Majd csak csöndes estelen
indulok, hol vitt a lábad,
földön kúszom könnybe lábadt
szemmel, szinte testtelen.

Fennakadva tüskeágon.
éjsötét nagy pusztaságon
étlen-szomjan vágok át,
nagy hegyeken vágok át,
mint eltévedt eb szimatja,
mely halódva is kutatja
vándor ura lábnyomát.

S közben dalolok az égről,
pálmás, örök dicsőségről,
vonszolván földdel rokon
testemet a homokon
s így ujjongván, nem is érzik,
hogyan sajog, hogyan vérzik
rögbe horzsolt homlokom.

Mert az égi útnak elve:
kúszva, vérzőn, énekelve,
portól, sártól piszkosan
menni mindig, biztosan…
S kopjék térdig bár a lábam,
tudom, az ég kapujában
utolérlek, Krisztusom!

HÚSVÉTI VIGILIA

SZENTLECKE Róm  6,3-11

Elérkeztünk a liturgikus év csúcspontjához, amire egész nagyböjtben készültünk: keresztségi ígéreteink megújításához (ill. a keresztség szentségének kiszolgálta-tásához). Erről ad még egy, végső oktatást az Apostol: a keresztségben eltemet-keztünk Krisztussal a halába, hogy vele együtt mi is új életre támadjunk: Krisztus Jézus halálára keresztelkedtünk meg. Ezt akarta tudatosítani bennünk a nagyböjti idő: a keresztúti ájtatosság, a nagyböjti elmélkedések, önmegtagadás
– amellyel valójában meghalunk önmagunknak.
Mi a bűnnek halunk meg és Krisztussal együtt új életre támadunk, Isten gyermekeinek életére. A régi embert azért feszítették bennünk keresztre, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. A keresztségben, amelyet régen alámerítéssel szolgáltattak ki, ezt az eltemetkezést fejezi ki, amely feltétele annak, hogy Krisztussal együtt feltámadjunk: magában a hitvallásban is elmondjuk, hogy Krisztust eltemették. – Aki így meghalt, megszabadult a bűntől. Ám Jézus Krisztus és az Egyház nagyon jól tudja, hogy gyenge, visszaeső bűnösök vagyunk, és ezért lehetővé teszi, hogy a bűnbánat szentségében, a szentgyónásban újból és újból megszabaduljunk bűneinktől, azoknak meghaljunk, és újra kezdjük Isten gyermekeinek életét. Ezt a célt szolgálta a nagyböjti szent idő negyven napja a sok gyónási alkalommal, lehetőséggel. Ilyenkor újra felkelhetünk, feltámadhatunk bűneinkből, hogy ahogyan a keresztvíz megtisztított, újból megtisztuljunk és Isten  gyermekeihez méltó életet éljünk.
Azonban egészen más megbocsátani vagy jóváhagyni bűneinket. Ezért figyelmeztet bennünket az Apostol: „Úgy tekintsétek tehát magatokat, mint akik meghaltatok a bűnnek és most Istennek éltek, a mi Urunk Jézus Krisztusban”. – Nem a pokoltól, örök kárhozattól való félelem, hanem ez a tudat, ez az életszemlélet tesz képessé bennünket a keresztség szentségében tett ígéret betartására és az a tudat, hogy Istennek élek Jézus Krisztusban. Életem tehát nem értelmetlen és nem is a magam, szűklátókörű „privát” boldogságát szolgálja: Istennek élek, Jézus Krisztusban.

EVANGÉLIUM:  Mk 16,1-7

Húsvét vigíliáján, amikor az Egyház a keresztség kiszolgáltatását, illetve a keresztségi ígéretek megújítását ünnepli, az Úr az Egyház szolgálata által bőven teríti nekünk igéje asztalát. A hét ószövetségi olvasmány, amelyekre zsoltárral válaszoltunk és a szentlecke után felhangzik az Evangélium a kenetvivő asszonyokról és a két fehér ruhás ifjúról, akik hírül adják nekik: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített Názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt!” Az asszonyok a hét első napján kora hajnalban mennek a sírhoz. Ez a nap,a feltámadt Úr napja. Ezért ünnepeljük mi, keresztény katolikusok a hét első napját, a vasárnapot. „Ne féljetek” – szólítják meg az ifjak az asszonyokat. Ez a felszólítás átszövi az egész Újszövetséget. Így szólítja meg Gábor arkangyal Zakariást és Máriát: „Ne félj!”
– Így szólítják meg az angyalok a pásztorokat, így szólítja meg Jézus tanítványait, még búcsúbeszédében is, amikor már a keresztre készült, aminek gondolatán félelmében gyötrődött és vérrel verejtékezett: „Ne féljetek, én legyőztem a világot!”. Ezt mondja nekünk is olykor kilátástalannak tűnő helyzeteinkben, amikor egészen tanácstalannak érezzük magunkat. Ám az asszonyok küldetést is kapnak: „Siessetek, mondjátok meg tanítványainak” – és (név szerint): Péternek – vagyis az Egyháznak: „Előttetek megy Galileába, ott meglátjátok majd Őt, amint megmondta nektek” – Galileában, ahol meghívta tanítványait, elsőként Pétert, ahol megkezdte nyilvános működését, ott találkozhatnak vele ismét a tanítványok. Az asszonyok megbízatása bennünket is érint: hírül kell adnunk hiteles keresztény életünkkel a Názáreti Jézus feltámadását és abba vetett hitünket. – A tanítványokkal – és Péterrel – az Egyházzal – ott kell keresnünk a feltámadt Jézus  Krisztust, ahova Ő rendel bennünket, nem pedig ahova a hangulatom, vagy önkényem vezet.

HÚSVÉT: ÜNNEPI MISE

OLVASMÁNY: Ap.csel  10,34a, 37-43

Szent Péter apostol beszéde tanúságtétel Jézus Krisztus feltámadásáról, amit mi keresztények húsvétkor ünneplünk. Ezt a beszédet Kornéliusz házában tartotta, akit megkeresztelt, de mihozzánk is szól, akik húsvétkor megújítjuk keresztségi ígéreteinket.- Az Apostol beszéde elmondja Jézus egész tevékenységét attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget: hogyan kente fel Őt Isten Szentlélekkel. Jézus a Felkent, a Messiás, a Krisztus. Isten hatalommal ruházta Őt fel. Ezért, ahol megjelent, ahol megjelent benne Is-ten Országa, ott a gonosz hatalma megszűnt, amit az ördögtől megszállottak meggyógyítása bizonyít. Jézus működését ebben az egy mondatban foglalja össze szent Péter: „ahol csak járt jótetteket vitt végbe.”- Az apostolok tanúi ennek is és Jézus Krisztus halálának és feltámadásának is: hiszen ő egyike az előre kijelölt tanúknak, akik Krisztus feltámadása után együtt ettek, és együtt ittak vele. – Valóban, a Jézus Krisztus feltámadásáról szóló evangéliumi beszámolók több esetben arról értesítenek, hogy a feltámadt Úr együtt étkezik a kiválasztott tanúkkal, tanítványokkal. – Amikor az Újszövetségben étkezésről, kenyérről van szó, az az Eukarisztiára, Oltáriszentségre, a szentmise megünneplésére, szentáldozásra utal: itt étkezünk együtt a feltámadt Úrral, mi, a keresztségben előre kijelölt tanúk. – Küldetésünk tehát tanúságtétel arról, hogy Jézus Krisztus az, akit Isten az élők holtak bírájául rendelt. Erről minden próféta tanúságot tesz – mondja szent Péter. A tanúságtétel lényege pedig, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, elnyeri bűnei bocsánatát. – Maga a keresztség is a bűnök, megbocsátását jelenti. De a nagyböjti szentgyónás és a bűnbánat szentsége általában ezt nyújtja nekünk. Ez a Lukács-evangélium és az Apostolok Cselekedeteinek kulcsszava, Jézus Krisztus küldetésének lényege.

ZSOLTÁR: 118.

A 118 zsoltár a legismertebb hálaének. – Az imádkozó felszólítja a templom udvarán összegyűlt híveket, adjanak hálát az Úrnak. – Isten jóságát és irgalmát az egész választott nép megismerte, megtapasztalta a húsvéti ese-ményben, amikor Isten erős kézzel kivezette őt az egyiptomi fogságból. – Az újszövetségi választott nép mi vagyunk, akiket Krisztus az Ő húsvéti titka által, halálával és feltámadásával, mint az igazi húsvéti bárány megszabadított, kimentett a keresztség által a bűn rabságából. – Ezeket az üdvtörténeti eseményeket idézik lelki szemünk elé a húsvéti virrasztás liturgiájának szövegei és cselekményei. Ez az esemény a húsvéti öröm forrása. Isten jósága és örökké tartó irgalma, hálára indítja a választottakat. Nehéz meghatározni, miben mutatkozik meg ez a jóság és irgalom. Ezt mindenkinek egyénileg kell megtapasztalnia, élete nehéz körülményei ellenére is. Az imádkozó meg is tapasztalja: „Az Úr jobb keze hatalmas csodát művelt!”. – A jobb kéz min-dig az erőt, hatalmat jelenti. „Az Úrnak jobbja fölemelt engem!” Ez a kife-jezés lehetővé teszi, hogy a bűnbe esett ember fölemelésére vonatkoztassuk („amikor elestem, fölemeltél”).
– Azoknak az öröme, tapasztalata hangzik ki ezekből a szavakból, akik húsvétra elfogadták az Úr felemelő jobbját, megünnepelték a megtérést, az Istennel való kiengesztelődést: akik a bűnbánat szentséghez járultak, meggyóntak húsvétra. – Szinte kitörésszerűen mondja az imádkozó: „Nem halok meg, hanem élek” – ez nem vonatkozhat a testi életre és halálra. Még Jézus Krisztus sem mondhatta magáról: nem halok meg! Ez csak arra az életre vonatkozhat, amely a halál ellenére, a halálon ke-resztül is megmarad, amelyet a húsvéti misztérium által visszakapunk: az örök életre, amely felett a halálnak már nincs hatalma. Arra az életre, amelyet Krisztus halála és feltámadása  hozott, amelynek keresztségünk és keresztény életünk által leszünk részesei. A „kő”, alapkő, inkább szegletkő: az épületek szegletéhez a legjobb minő-ségű köveket válogatták, mert itt találkoztak a falak: ha az ostromban ezt a pontot eltalálták, az egész épület összedőlhetett. – A hasonlat először az ószövetségi választott népre vonatkozott, amelyet ellenségei elvetettek; majd Jézus  önmagára vonatkoztatta a gonosz szőlőmunkásokról szóló példabe-szédben. – Mivel Isten „házáról” van szó Péter apostol és az efezusi levél az „Egyház” épületére vonatkoztatja, amelynek alapja Jézus Krisztus. Ő tartja össze az egész épületet. A hasonlat mondanivalója pedig: hitünk és keresztény életünk alapja Jézus Krisztus. A közvélemény és a közhangulat gyakran kineveti, elveti ezt az alapkövet, de Isten mégis Őt választja. (Erkölcsi kérdésekben nem dönthet a többség. Egy cselekedetnek önmagában kell hordania értékét, vagy értéktelenségét).

SZENTLECKE: Kol 3,1-4

A húsvét Krisztus feltámadásának, hitünk legnagyobb, de alapvető titkának ünnepe. Ezt az üdvtörténeti eseményt nem szabad a múltba utalnunk és úgy vélnünk, hogy jelen életünkben pusztán a megemlékezés tárgya, hanemtudnunk kell, ahogyan ezt Szent Pál apostol nyomatékkal és oly gyakran hangsúlyozza, hogy Krisztus feltámadása az én krisztusi, keresztény életem-re nézve is „jelent valamit”, mi több annak alapja, amely nélkül az lehetetlen. A feltámadás a fentiekre, az örökkévalókra irányítja figyelmünket: Krisztusra, az Isten jobbján. Ennek a krisztusi életnek lényege, hogy evilági elfoglaltságainkból: akár örömet, akár fájdalmat jelentenek számunkra, fölemeljük tekintetünket Jézus Krisztusra. Ez nem menekülést jelent földi életünk valóságától, hanem éppen ez teszi lehetővé, hogy ez a földi élet is elnyerje az ő igazi értelmét, értékét; hogy az elviselhető legyen embertársaink és ma-gunk számára. Úgy lehet, azt mondjuk, hogy én ebből az életből, ebből a feltámadt Jé-zus Krisztusból semmit sem látok. És valóban: maga az Apostol is mondja, hogy ez az élet Krisztussal Istenben van elrejtve. – Könnyen lehetséges, hogy nem tapasztaljuk, mert nem is keressük ennek az életnek érzékelhető jelét; ám amint nem ilyen életet élünk, amely az odaföntiekre irányul, abból táplálkozik, azt azonnal megtapasztaljuk magunk – és főleg embertársaink, felebarátaink. Ez az élet Krisztussal együtt Istenben van elrejtve. Krisztus, mint valóságos Isten, az Ő megtestesülése és halála, amelyben nemcsak az Ő feltámadása és örök élete van elrejtve, hanem a mienk is, valóban titok. – De ez a titok Jézus Krisztussal együtt meg fog jelenni. Amikor Krisztus újra megjelenik, vele együtt nyilvánvaló lesz a mi krisztusi, keresztény életünk is, amely földi életünkben valóság volt, de csak a hit számára látható és hozzáférhető, érzékelhető.

vagy: 1 Kor 5,6b-8

Az apostol a kovászról, tésztáról beszél és húsvéti bárányról, Jézus Krisztusról. A zsidó nép Krisztus és Szent Pál korában már együtt ülte a kovásztalan kenyerek és a húsvét, az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepét, amikor az elfogyasztott bárány vére megmentette az elsőszülött fiúkat a haláltól. Ezt a húsvéti bárányt kovásztalan kenyérrel fogyasztották. Erre az ünnepre minden kovászt és kovászosat el kellett távolítani a házból. Ezt használja föl az Apostol figyelmeztetésként, hogy távolítsunk el lelkünkből, életünkből mindent, ami régi és Jézus Krisztusban, az új húsvéti Bárányban újuljunk meg. Jézus Krisztusnak az Újszövetség Húsvéti Bárányának keresztáldozata megtisztít, megújít és megvált bennünket a romlottság és gonoszág régi kovászától. Bennünket az Újszövetség kovásztalan kenyerével megtisztít és megújít. – Valahányszor az Újszövetség húsvéti lakomáját, az eukarisztiát, a szentmisét ünnepeljük, Krisztusnak az újszövetségi húsvéti báránynak áldozata újul meg, amely megtisztít, de feltételezi is lelkünk tisztaságát.

EVANGÉLIUM: Jn 20, 1-9

A két tanítvány együtt fut Jézus sírjához. A sírt üresen találják, a halotti leplek ott vannak összehajtva. Ennek láttára hisznek.
Vajon, ha a két tanítvány egy másik üres sírt látott volna, vagy ha nekünk másnak az üres sírját mutatnák, elhinnénk-e, hogy az feltámadt? Nem valószínű. A mi számunkra is csak Jézus Krisztus üres sírja, az Ő halotti leplei bizonyítékok feltámadása mellett. Arra a részletre is fel kell figyelnünk, hogy a feltámadt Úr csak azoknak jelent meg, csak azok találkozhattak vele, akik húsvét előtt is, kereszthalála előtt is hozzá tartoztak, vele tartottak.
Jézus Krisztus feltámadása üdvösségtörténeti esemény. Megváltói jelentősége, ereje csak azok számára van, akik hozzá tartoznak. A keresztség szent-sége által Jézus Krisztushoz kapcsolódtunk. Így húsvétkor nemcsak Krisztus feltámadását ünnepeljük, hanem a magunk keresztségét is. A feltámadás nem csak Jézus Krisztuson valósult meg, hanem azokban is, akik hozzá tartoztak. – Ezért jelenthetett számukra az üres sír, a halotti leplek bizonyítékot. A tanítványokkal együtt mi sem akárkinek, valakinek a sírjához sietünk, valakinek a feltámadásában hiszünk, hanem Jézus Krisztuséban. Azonban számunkra is csak akkor lesz elhihető Jézus Krisztus feltámadá-sa, ha a megújulás, a feltámadás bennünk is megvalósul. Húsvétkor felszít-juk a keresztség kegyelmét, megújítjuk keresztségi ígéretünket és keresztény életünket, hogy a tanítványokkal együtt hinni tudjuk Krisztus feltámadását.

Virágvasárnap

szentmisék: 8; 9:15 (diák); 11 és  18

Nagycsütörtök

18:00 az utolsó vacsora miséje

Nagypéntek

15:00  Keresztút

18:00 Az Úr szenvedésének ünneplése

Húsvét vigíliája (szombat)

17:00  Húsvéti vesperás és körmenet

21:00 Húsvéti vigília szertartás

Húsvétvasárnap

szentmisék: 8; 9:15; 11     és 18

Húsvéthétfőn

szentmisék:   8                     és 18

NAGYBÖJT 5. VASÁRNAPJA
OLVASMÁNY: Jer  31,31-34
Jeremiás próféta a babiloni számkivetés idején az új szövetségről jöven-döl. A választott nép megszegte azt az elsőt, amelyet Isten akkor kötött a
Sínai hegyen, amikor népét kivezette az egyiptomi rabságból. Isten most egy
új szövetséget kínál fel, amely azonban különbözik az előzőtől, mivel alapja
és lényege a megbocsátás. – Ez az új szövetség nem a külső cselekedetekben,
hanem a szív tisztaságában fog megvalósulni. Isten nem kőtáblára, hanem
választottai szívébe, lelkébe vési az új szövetséget. A bűnök megbocsátása Is-ten ismeretét eredményezi. Mindenki közvetlenül megismeri Istent, hiszen
Ő a tiszta szívben, az ember legbensejében lakik és él. – Habár a Jeremiásnak
tett ígéret az akkori időre vonatkozik, mivel ugyanazokat a jellemvonásokat
– 57 –
viseli magán, mint az a szövetség, amelyet Krisztusban kötött velünk Isten,
az Egyház bátran vonatkoztatja a jövendölést erre a szövetségre. – Ennek a
szövetségnek is a megbocsátás a lényege. A keresztség szentsége eltörli az
eredeti bűnt és minden más bűnt. Azonban a nagyböjt nem csak a keresz-telendők előkészületének ideje, hanem  bennünk is felidéz egy gondolatot:
rajtunk is megismétlődik a választott nép sorsa: az első szövetséghez, me-lyet a keresztségben kötött velünk Krisztus, a bűnök által hűtlenek lettünk;
most a húsvéti szentségek (bűnbánat-gyónás; oltáriszentség-áldozás) által
fölkínálja nekünk az Újszövetség megkötését. A bűnbánat által megtisztulva
megszabadulunk a bűn homályától, tisztánlátókká leszünk; nem akadályoz
bennünket semmi Isten megismerésében; az eukarisztia által, pedig olyan
közvetlen közelbe kerülünk Istenhez, hogy valóban mondhatjuk, hogy is-merjük Őt; az eukarisztikus közösség, a bűnbánók és megtérők közössége,
annak a közösségnek az előképe itt a földön, amely Istent szemtől szembe
látja a mennyben. Mi más a mennyország, mint Isten ismerete, mint a Krisz-tussal és embertársainkkal való közösség?
ZSOLTÁR: 51.
Az 51. zsoltár, a „Miserere”. – A hagyomány Dávidnak tulajdonítja, aki,
miután őt Nátán próféta megfedte, Úrias feleségével elkövetett bűne és Úrias
meggyilkolása miatt, bűnbánatot tartott.
A testi tisztálkodás a lelki tisztaság külső érzékelhető képe. A legtöbb
vallásban találkozunk szertartásos, rituális tisztálkodással, mellyel a hívő
ki akarja fejezni, mennyire szükségét érzi lelke, szíve tisztaságának. A zsi-dó vallás is ismerte, keresztelő János is hirdette a bűnbánat keresztségét,
a Jordán folyóban való tisztulást, és a szentmisében a felajánlás utáni kéz-mosásnak, amelynek eredetileg gyakorlati célja volt (megmosni a kezet az
adományok átvétele után), ma szintén a lélek tisztulásának jelképes értelmét
adja az Egyház.
Azonban a hívő tudatában van, hogy az igazi tisztuláshoz nem elegendő
a víz. Ennek Istentől kell származnia. Őneki kell elvennie a bűn szennyét, új
szívet teremteni a bűnbánó hívőben és megadni a Szentlelket.
Mindez a keresztség szentségében történik, amelynek felvételére, vagy
megújítására a nagyböjtben készülünk. – Egyedül a Krisztus halálából és
feltámadásából származó keresztség képes bennünket megtisztítani. Mivel
azonban Krisztus tudja, hogy esendő, gyarló emberek vagyunk, a bűnbánat
szentségében újból és újból alkalmat ad lelkünk tisztulására. De a keresztség
és bűnbánat nem csak megtisztít, hanem újjá is alkot. Ebbe az újjáalkotás-ba nekünk is be kell kapcsolódnunk minden erőnkkel. A nagyböjtben, a
– 58 –
húsvétot megelőző időben, kiváló alkalmunk van a megújulásra. Keresztény
életünk újrakezdésére, arra, hogy amit talán elrontottunk, elvétettünk, azt
most helyrehozzuk, abban most újra kezdjünk. – Erre sem vagyunk képesek
magunk erejéből, hanem szükségünk van a Szentlélekre, különösen a lelki
erő ajándékára. Ez tesz bennünket készségessé arra, hogy amit helyesnek
megismertünk, azt legyen erőnk megvalósítani.
Ennek az új életnek, megtisztult életnek, magán kell viselnie az öröm jel-legét. Ezt az örömet észre kell venniük a többieknek: az Istenteleneknek is,
és feltenni magukban a kérdést: hogyan jutottam el én erre az örömre? – És,
ha megtudják, megtapasztalják, hogy a bűnbánat, a lelki tisztulás, – mond-juk ki: a gyónás vezetett ide, ezáltal ők is megismerhetik az Isten és az igazi
boldogság – a tiszta szív boldogsága felé vezető utat.
SZENTLECKE: Zsid  5,7-9
A zsidókhoz írt levél központi gondolata: Jézus Krisztus, az örök főpap:
kiválóbb az angyaloknál, kiválóbb Mózesnél, kiválóbb Áronnál; áldozata ki-válóbb az ószövetségi áldozatoknál és a szentély, amelybe belép, kiválóbb a
szövetség sátránál és az emberkéz alkotta templomnál.
Főpapságának kiválósága, hogy együtt tud érezni velünk, az Ő testvére-ivel. – A hangos kiáltások, imádság és könyörgés, amelyről a levél beszél,
vonatkozhat az Ő könyörgésére a Getszemáni kertben: „Atyám, ha lehet-séges, múljék el tőlem e pohár”, de az Ő kiáltására a kereszten is: „Istenem,
Istenem, miért hagytál el engem?” – Döbbenettel halljuk és olvassuk, hogy
hódolatáért – amelyet Fiú létére az Atyának megadott, meghallgatásra talált,
holott tudjuk, hogy a szenvedés poharát az utolsó cseppig ki kellett innia
és Isten  nem vette le őt a keresztről, nem mentette meg a haláltól. – Ezek
szerint ennek másra kell vonatkoznia. Ez pedig minden bizonnyal Jézus
Krisztus dicsőséges feltámadása, ami nem egyszerűen a múlandó földi élet
visszaadása vagy meghosszabbítása, hanem az örök élet dicsősége. – Ami
még jobban megdöbbent, hogy Ő,  Jézus, aki az Atyának mindhalálig en-gedelmes és önmaga vállalta a kereszthalált, a szenvedésből tanulta meg az
engedelmességet. Ez is csak azt mutatja, mennyire komolyan vette a velünk,
emberekkel való sorsközösséget, hogy tanulnia kellett, tanulnia kellett az
engedelmességet, mégpedig a szenvedésből. – A nagyböjt a tanulás ideje: a
nagyböjti prédikációk, a keresztségi katekézisek, de még a keresztúti ájta-tosság is tanít bennünket az engedelmességre, a hiteles keresztény életre. Mi
Krisztus szenvedéséből tanuljuk az engedelmességet, és őneki engedelmes-kedünk. Ez által szerezte meg nekünk az örök üdvösséget.
– 59 –
Engedelmeskedni nem könnyű. Olykor megalázva, kiskorúsítva érezzük
magunkat. Épp azért kell Krisztustól tanulnunk az engedelmességet és vele
együtt engedelmeskednünk. A bűnbeesés az engedetlenség következménye
volt. Az üdvösségre csak az engedelmesség által juthatunk el.
EVANGÉLIUM: Jn 12.20-33
Jézus a földbehulló és elhaló búzaszemről beszél nekünk. Ahogyan abban
titokzatos módon el van rejtve az élet és a bőséges termés, úgy a mi halá-lunkban is titokzatos módon, de valóságosan el van rejtve feltámadásunk és
örök életünk.
Jézus Krisztus a földbehulló búzaszem, amelyben, – halálában és temeté-sében – nem csak az Ő feltámadása és örök élete van elrejtve, hanem mind-annyiunk – az egész kalászé, amely az egy búzaszemből lesz, hiszen Jézus bő
termésről beszél.
Ahhoz, hogy vele együtt részesedjünk a feltámadásban és örök életben, itt
a földi életben is hozzá kell kapcsolódnunk. A bő termés feltétele az elhalás.
Ez  pedig nemcsak a kényszerű i zikai, biológiai halált jelenti, hanem az ál-dozatkész, keresztény életet. – Jézus Krisztushoz kapcsolódni, hozzá tartoz-ni, annyit jelent, mint késznek lenni elveszíteni életünket, nem ragaszkodni
betegesen ahhoz, amit a közvélemény a legnagyobb és egyedüli értékeknek
tart: a teljesítményt és a fogyasztást, hanem követni Jézust a keresztúton,
abban a meggyőződésben, hogy így még nagyobb értékeket tudunk meg-valósítani.
A nagyböjti idő az előkészület ideje: a keresztségre, vagy a keresztség
megújítására. – Az Apostol szavai szerint ez által meghaltunk a bűnnek és
új életre támadtunk. Ha ettől a meghalástól nem riadunk vissza, akkor testi
halálunkban is a bő termést, az örök élet beérését ismerhetjük fel.

Dr.  Navracsics  Tibor miniszterelnök-helyettes,  közigazgatási  és  igazságügyi  miniszter
Magyarország  köztársasági  elnöke  megbízásából,  nemzeti  ünnepünk,  március  15-e
alkalmából

a MAGYAR  ÉRDEMREND tisztikeresztje kitüntetést  ad át

az  eredetkutatás  filozófiájának  kimunkálásáért,  több  évtizedes  kutatói,  oktató-nevelő  és
publikációs  munkásságáért,  életútja  elismeréseként
dr.  Boda László
morálteológusnak,  írónak,  filozófiai  eredetkutatónak,  a  Pázmány  Péter  Katolikus  Egyetem
nyugalmazott  tanárának,

az  amerikai  magyarság  identitásának  megőrzése,  valamint  a  rászorulók  és
katasztrófahelyzetbe  kerültek  anyagi  megsegítésének  megszervezése  érdekében  végzett
munkássága  elismeréseként
Csomán  Endrének,
a  William  Penn  Association  (Pittsburgh)  területi  igazgatójának,  az  Amerikai  Egyesült
Államok Nemzeti Testvérsegítő Kongresszus Igazgató Tanácsa tagjának,

a magyar történelem és alkotmányosság középkori forrásainak kutatása, őrzése, gondozása és
közzététele  érdekében  végzett  tevékenysége,  tudományos  munkássága  elismeréseként
dr.  Érszegi  Gézának,
a  Magyar  Tudományos  Akadémia  doktorának,  a  Magyar  Országos  Levéltár  nyugalmazott
főlevéltárosának, címzetes  egyetemi  tanárnak,

a  szlovákiai  magyarság  érdekében  hosszú  időn  át  végzett  tudományos,  oktatói,  pedagógiai,
valamint  közéleti  tevékenysége  elismeréseként
dr.  Harna  István
közgazdász  mérnöknek, volt miniszternek, volt országgyűlési képviselőnek,

a  Magyar  Máltai  Lovagok  Szövetségének  korábban  alelnökeként,  jelenleg  elnökeként  végzett
kimagasló szervező, karitatív és hitéleti  munkája  elismeréseként
Kállay Ubul  Tamásnak,
a Magyar  Máltai  Lovagok  Szövetsége  elnökének,

több  évtizedes  tudományos  közéleti  és  kulturális  munkássága,  közösséget  formáló  oktató-nevelő tevékenysége, életpályája elismeréseként
dr.  Papp  Sándornak,
a kémiai  tudomány  doktorának,  a Pannon  Egyetem  professor  emeritusának,

a  magyar-német  gazdasági  kapcsolatok  fejlesztése  érdekében  végzett  munkája,  beruházó,
fejlesztő és munkahelyteremtő tevékenysége elismeréseként
Wilhelm  Rambold-nak,
2

a sátoraljaújhelyi  PREC-CAST Öntödei Kft. tulajdonosának, ügyvezetőjének,

eredményes  ügyvédi  és  kamarai  vezetői  tevékenysége,  a  jogszabály-előkészítésben  végzett
kiváló  munkája  elismeréseként
dr.  Réti Lászlónak,
a Budapesti  Ügyvédi  Kamara  elnökének,

a  matematikai  módszerek  közgazdasági  alkalmazása,  a  makroökonómia,  a  gazdaságpolitikai
döntések  tudományos  megalapozása  terén  végzett  oktató-nevelő és kutatói munkásságáért, a
magyarországi  demokratikus  átalakulás  érdekében  végzett  tevékenysége  elismeréseként
dr.  Szakolczai  Györgynek,
a  közgazdaságtudomány  kandidátusának,  habilitált  doktornak,  a  Budapesti  Műszaki  és
Gazdaságtudományi  Egyetem  nyugalmazott  egyetemi  tanárának,  az  Általános  Vállalkozási
Főiskola professor emeritusának,

a  baleseti  sebészet  szakterületén  végzett,  nemzetközileg  is  elismert  orvosi,  tudományos  és
oktatói tevékenysége, vezetői munkája elismeréseként
dr.  Szita  Jánosnak,
a  Péterfy  Sándor  utcai  Kórház-Rendelőintézet  és  Baleseti  Központ  szakmai
igazgatóhelyettesének,

a  közjog,  az  európai  közigazgatás-,  közigazgatási  informatika  terén  végzett  kutatói  és  oktatói
munkássága,  a  nemzetközi  tudományos  kapcsolatok  fejlesztésében  játszott  meghatározó
szerepe  elismeréseként
dr.  Torma  Andrásnak,
az  állam-  és  jogtudomány  kandidátusának,  a  Miskolci  Egyetem  Állam-  és  Jogtudományi  Kar
egyetemi  tanárának,  az Államtudományi  Intézet  igazgatójának,

a  korszerű  közigazgatás-szervezési  technológiák  fejlesztésében  és  egyetemi  képzésének
megszervezésében  végzett  munkája,  több  évtizedes  kutatói-oktatói  és  szakmai-közéleti
tevékenysége  elismeréseként
dr.  Tózsa Istvánnak,
a  földtudomány  kandidátusának,  a  Nemzeti  Közszolgálati  Egyetem  tanszékvezető  főiskolai
tanárának,

a MAGYAR  ÉRDEMREND lovagkeresztje  kitüntetést  ad át

több  évtizedes  sokoldalú  gazdasági  munkássága,  sportmenedzseri  és  sportdiplomáciai
tevékenysége  elismeréseként
dr.  Bienerth  Gusztáv
üzletembernek,  az  Amerikai  Kereskedelmi  Kamara  volt  elnökének,  a  FIFA  Jogi  Bizottsága
tagjának,

3

a  népegészségügy  és  a  katasztrófavédelem  területén  végzett  több  mint  három  évtizedes
munkája,  szakmai  pályafutása  elismeréseként
dr.  Debreczeni Sárának,
a  Jász-Nagykun-Szolnok  Megyei  Kormányhivatal  Népegészségügyi  Szakigazgatási  szerv
nyugalmazott osztályvezetőjének,  nyugalmazott  helyettes megyei tiszti főorvosnak,

több  mint  három  évtizedes,  a  magyarországi  görögség  története,  a  magyar-görög  múlt  és
nemzetbarátság  feltárása,  kutatása  és  publikálása  terén  végzett  munkájáért,  a  hazai  görög  civil
szervezetekben  végzett  tevékenysége  elismeréseként
dr.  Diószegi György Antal
jogtanácsosnak,  történésznek,

több  évtizedes  újságírói,  szerkesztői  munkásságáért,  a  fotográfia  és  az  alkalmazott
fényképészet  terén végzett tevékenységéért, igényes portréiért, nagysikerű illusztrációiért
Dormán  László
újságírónak, fotóművésznek,

az  ifjúság  nevelése  érdekében  végzett  állhatatos  munkája,  eredményes  vezetői  tevékenysége
elismeréseként
Fekete László Andrásnak,
a  Szentendrei  Ferences  Gimnázium  biológia  szakos  középiskolai  tanárának,  volt  gimnáziumi
igazgatónak,  a  Sapientia  Szerzetesi  Hittudományi  Főiskola  főiskolai  adjunktusának,
pedagógia szakos előadónak,

négy  és  fél  évtizedes  lelkipásztori,  nevelői,  egyházépítő  tevékenysége,  Szolnok  építészeti
értékeinek  védelme  és  gyarapítása  érdekében  végzett  munkája,  eredményekben  gazdag
életútja  elismeréseként
Hamar  Istvánnak,
a Szolnoki  Református  Gyülekezet  nyugalmazott  lelkipásztorának,

a  hazai  német  kulturális  élet,  a  zenei  hagyományok  és  az  anyanyelv  ápolása  érdekében  végzett
sokoldalú  munkája  elismeréseként
Heilig Ferenc
tanárnak,  művelődésszervezőnek,  a  Magyarországi  Német  Ének-,  Zene-  és  Tánckarok
Országos  Tanácsa  elnökének,  a  Magyarországi  Németek  Országos  Önkormányzata  kulturális
bizottsági tagjának, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus Nemzetiségi
Kulturális Szakértői Tanácsa német tanácsnokának,

a csurgói református egyház, a gimnázium és a település történetének feldolgozásáért, jelentős
hely-,  egyház  és  iskolatörténettel  összefüggő  publikációs,  valamint  több  évtizedes  oktató-nevelő tevékenysége elismeréseként
dr.  Horváth  Józsefnek,
Csurgó  Város  alpolgármesterének,  a  Csokonai  Vitéz  Mihály  Református  Gimnázium
nyugalmazott  tanárának,
4

az  Apátság  és  a  rendi  élet  újjászervezéséért,  a  lelkipásztori  munka  újraindításáért,  a
szombathelyi  gimnázium  megújítása  érdekében  végzett  munkájáért,  oktató-nevelő
tevékenysége, példaértékű életútja elismeréseként
dr.  Horváth  Lóránt  Ödön
csornai  premontrei  apátnak,  prépostnak,  prelátusnak,

a magyarság  érdekében  végzett  munkájáért,  kulturális,  közéleti  tevékenysége  elismeréseként
Hölvényi Györgynek,
az  Európai  Parlament  Néppárti  Képviselőcsoport  tanácsosának,  a  Schuman  Alapítvány
főtitkárának, a Vallások Közötti Párbeszéd program vezetőjének,

Esztergom-Budapest  Főegyházmegye  kórházlelkészi  ellátásának  megszervezéséért,
hivatástudattal  és alázattal  végzett  szolgálata  elismeréseként
Janig Péter Ferencnek,
a Budapesti  Katolikus  Kórházlelkészség  lelkészének,

a  magyar  történelem  fehér  foltjainak  feldolgozásában,  az  összmagyarság  jogaiért  folytatott
harcban,  az  egyetemes  emberi  értékek  hathatós  gyarapításában  végzett  munkásságáért,
életműve elismeréseként
dr.  Kosztin  Árpád
jogásznak,  történésznek,  írónak,

a  református  felsőoktatásért  és  a  szakkollégiumi  rendszer  kialakításáért  végzett  szervezői
munkája,  oktatói  és publikációs  tevékenysége  elismeréseként
dr.  Kovács Levente
közgazdásznak,  a  Miskolci  Egyetem  tanszékvezető  egyetemi  docensének,  a  Magyar Bankszövetség főtitkárának,

négy  évtizedes  ügyvédi  munkája,  kamarai  elnökként  a  Fejér  megyei  ügyvédség önigazgatásában  szerzett  érdemei,  szakmai-közéleti  tevékenysége  elismeréseként
dr.  Mikó Péternek,
a Fejér Megyei  Ügyvédi  Kamara  elnökének,

a  magyar  református  oktatás  ügyének  –  a  diktatúra  alatt  is  vállalt  –  több  évtizedes
szolgálatáért,  tudományos  munkásságáért,  a  fizika  tanítás  megújításában  vállalt  szerepéért,  a
tudománytörténet  területén  végzett  értékmentéséért
dr.  Nagy Mihálynak,
a Debreceni  Református  Kollégium  nyugalmazott  igazgatójának,

a  kommunizmus  bűneinek  feltárásában  fontos  szerepet  játszó  történelmi  ismeretterjesztő
munkája  elismeréseként

Novák Tamás

újságírónak, a Mandiner Kft. ügyvezetőjének, és

Skrabski Fruzsina
újságírónak,

az  ismeretterjesztés  hálózata  fennmaradása  és  megújítása  érdekében  végzett  tevékenységéért,
a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat intézményei nyelvvizsga rendszere működtetéséért
Piróth  Eszternek,
a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Szövetségi Irodája igazgatójának,

a  Ronald  Reagan  centenárium  megszervezésében  vállalt  jelentős  szerepéért,  főiskolai oktatói
és a képzést segítő sokoldalú tevékenysége elismeréseként
Pomezanskiné  Szabó  Eszternek,
a  Budapesti Gazdasági Főiskola címzetes  egyetemi  docensének,  a  General  Electric  Corporate
(Budapest)  közép-  és  kelet-európai  kommunikációs  és  közkapcsolati  igazgatójának,  aki  a  díjat
egy későbbi időpontban veszi át,

a  család  és  az  emberi  méltóság  védelméért,  a  társadalom  peremére  szorultak  megsegítéséért,  a
szociális  válsághelyzetek  megelőzéséért,  az  egyházi  és  civil  szervezetek  rendszerváltozás utáni  újjászervezéséért  végzett  áldozatos  munkássága  elismeréseként
Sztrilich  Ágnesnek,
a  Szociális  Testvérek  Társasága  magyarországi elöljárójának, a Magyarországi Rendfőnöknői
Konferencia  elnökének,

több  évtizedes  közösségépítő  tevékenysége,  oktató-nevelő,  plébániai,  lelkipásztori  munkája, példaértékű életútja elismeréseként
dr.  Tomka  Ferencnek,
a  Káposztásmegyeri  Szentháromság  Plébánia  plébánosának,  a  Pázmány  Péter  Katolikus
Egyetem  Hittudományi  Kar  egyetemi  tanárának,  aki  helyett  a  díjat  Frivaldszky  Márk
a plébánia  képviselőtestületének tagja veszi át,

a  magyar-szentszéki  kapcsolatok  fejlesztésének  előmozdításáért,  egyháztörténeti  tárgyú publikációiért,  tudományos  és oktatói  tevékenysége  elismeréseként
dr.  Tóth  Tamásnak,
a  Pápai  Magyar  Egyházi  Intézet  rektorának,  a  Magyar  Katolikus  Püspöki  Konferencia  római
ágensének,

több  évtizedes  áldozatos  lelkipásztori  szolgálatáért,  egyházközéleti  tevékenységéért  és
Zalaegerszeg  közéletében  betöltött közösségépítő szerepéért
Török  Zoltánnak,
a zalaegerszegi  Református  Egyházközség  lelkészének,

a  határon  túli  magyarság  segítéséért,  társadalmi-kulturális  helyzetének  jobbítása  terén  végzett
munkásságáért, kiemelkedő karitatív tevékenységéért
Ugron  Bélának,
a Magyar  Máltai  Lovagok  Szövetsége  magyarországi  delegátusának,

a MAGYAR  ARANY  ÉRDEMKERESZT   kitüntetést  ad át

a  magyar  református  oktatásügy  újjászervezése  érdekében  végzett  áldozatos  munkájáért,
példaértékű pedagógiai tevékenységéért
Avar  Gábornénak,
a  budapesti  Sylvester  János  Protestáns  Gimnázium  igazgató-helyettesének,  matematika-fizika
tanárnak,

több  évtizedes  odaadó  oktató-nevelő  munkája,  valamint  a muravidéki magyarság érdekében
végzett  sokoldalú  tevékenysége  elismeréseként
Cár  Anna
nyugalmazott  tanárnak,  a Dobronaki  Magyar  Önkormányzati  Nemzeti  Közösség  elnökének,

a  katolikus  egyházban  végzett  állhatatos  munkája,  valamint  a  szociális  segélyezés  területén
végzett  tevékenysége  elismeréseként
Écsy Gábornak,
a  budapesti  XI.  kerületi  Magyar  Szentek  Plébánia  plébánosának,  a  Katolikus  Karitasz
igazgatójának,

az ifjúság  nevelése  érdekében  végzett  állhatatos  munkája  elismeréseként
Gábor  Miklósnak,
a Katolikus  Ifjúsági  Mozgalom  elnökének,

a  magyar  hagyományok  és  kultúra  iránt  elkötelezett  oktató-nevelő  és  iskolavezetői tevékenysége  elismeréseként
Gere Györgynek,

a  Pannonia  Sacra  Katolikus  Általános  Iskola  nyugalmazott  igazgatójának,  a  budapesti  XI. kerületi  Szent  Benedek  Óvoda,  Általános  Iskola  és  Két  Tanítási  Nyelvű  Gimnázium énektanárának, a magyar képzőművészeti élet terén végzett sokoldalú szervező munkája elismeréseként
Horváth  Péter Kornélnénak,
a  budapesti  XI.  ker.  Önkormányzat  Kulturális  Bizottsága  munkatársának,  a  Budai  Klub
Galéria  igazgatójának,

7

több  évtizedes  gyógyító  munkája,  az  elesett,  kiszolgáltatott  emberek  támogatása  érdekében
végzett  sokoldalú  karitatív,  valamint  szakmai-közéleti  tevékenysége  elismeréseként
dr.  Kószó Péter
csecsemő-  és  gyermekgyógyásznak,  Hódmezővásárhely  Megyei  Jogú  Város alpolgármesterének,

ifjúságnevelő  és  közösségszervező,  valamint  lelkipásztori,  oktatói  munkája,  a
cserkészmozgalom  szervezése  és  működtetése  érdekében  végzett  tevékenysége
elismeréseként
dr.  Laurinyecz  Mihálynak,
az orosházi  Római  Katolikus  Plébánia  plébánosának,

több  mint  négy  évtizedes  egyházi  szolgálatáért,  a  Regnum  Marianum  Katolikus  Közösség
Egyesület vezetőjeként végzett ifjúságnevelő munkája elismeréseként
Molnár  Béla Józsefnek,
a  Pestújhelyi Keresztelő Szent János Plébánia plébánosának, a Regnum Marianum Katolikus Közösség  házfőnökének,

a  Veszprémi  Petőfi  Színházban  a  színházi  szakma  iránti  alázattal  végzett  fél  évszázados munkája  elismeréseként, a  Veszprémi  Petőfi  Színház  szcenikusának,  díszlettervezőnek,  a  Pannon  Egyetem Színháztudományi  Szaka óraadó tanárának, négy  évtizedes  lelkészi  szolgálatáért,  egyházszervezői,  oktatói-nevelői,  publikációs  és  közéleti
tevékenysége  elismeréseként
Ribár  János
esperesnek,  az Orosházi  Evangélikus  Egyházközösség  igazgató- lelkészének, négy  évtizedes  sikeres  művészi  pályafutása,  sokoldalú  rendezvényszervezői  tevékenysége
elismeréseként
Sirkó Lászlónak,
a kecskeméti Katona József Színház színművészének,

a MAGYAR  EZÜST  ÉRDEMKERESZT  kitüntetést  ad át

a  gyermek-  és  ifjúságvédelem,  a  szociális  gondoskodás  területén  végzett  több  évtizedes
érdemdús  közszolgálati  tevékenysége  elismeréseként
dr.  Borbás Istvánnak,
a  Jász-Nagykun-Szolnok  Megyei  Kormányhivatal  Szociális  és  Gyámhivatal  nyugalmazott hivatalvezetőjének,

több mint két évtizedes áldozatos nevelői tevékenysége elismeréseként
Fogassy Juditnak,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Országos Hitoktatási Bizottsága főmunkatársának,

az  Actio  Catholica  mozgalom  megújításában  való  tevőleges  részvételéért,  a  hátrányos
helyzetű  gyermekek  oktatása-nevelése  terén  végzett  munkája,  karitatív  tevékenysége
elismeréseként
Kucsora Tamás Rezső
hittan-tanárnak,

a  Don-menti  magyar  honvédsírok  felkutatása,  gondozása  érdekében  végzett  tevékenysége
elismeréseként
Mártha Mihály Tibornak,
Fényeslitke  község  polgármesterének,

eredményes  szakmai  tevékenysége,  valamint  a  Szent  Gellért  Óvoda  létrehozása  érdekében
végzett  áldozatos  munkája  elismeréseként
dr.  Matolcsy Károly
építészmérnöknek,  az  Építésügyi  Minőségellenőrző  Innovációs  Nonprofit  Kft.  tudományos
igazgatójának

több  évtizedes  újságírói  munkásságáért,  emlékezetes  dokumentumfilmjeiért,  a  nemzetért
végzett  állhatatos  munkájáért,  közéleti  szerepvállalásáért
M. Szabó Imre
újságírónak,  operatőrnek,

hét  évtizedes  áldozatos  kántori  szolgálatáért
Tarcza  Lászlónak,
a Rozsályi  Görögkatolikus  Egyházközség  kántorának,

a  székelység  hagyományait,  történelmét  és  mindennapjait  bemutató,  a  nemzeti  összetartozás
érzését elősegítő sokoldalú munkásságáért, oktató-nevelő tevékenységéért
Zentai  Józsefnek,
a balassagyarmati  Balassi  Bálint  Gimnázium  tanárának,

a MAGYAR  BRONZ ÉRDEMKERESZT  kitüntetést  ad át

a  cigány  kisebbség  érdekében  végzett  sokoldalú  munkája,  közéleti  tevékenysége

Egyházi személyeket és egyházi intézményekben dolgozókat tüntettek ki | Magyar Kurír

NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA

OLVASMÁNY:  Kiv 20,1-17

A nagyböjti idő, az újszövetség megkötésére, a keresztségre készít elő.
A nagyböjti időszak tetőpontját a húsvéti virrasztásban éri el: ekkor szolgáltatták ki valamikor (és sok helyen ma is) a keresztség szentségét, és a bűnbánatban, a húsvéti szentgyónásban megtisztulva ekkor újítjuk meg keresztségi fogadalmunkat. Az Újszövetséget az Ószövetség előzte meg; a Noéval kötött szövetség, az Ábrahámnak ígért szövetség – amelyekről az el-múlt vasárnapokon olvastunk – hallottunk; ma a sinai szövetségről hallunk az ószövetségi olvasmányban, melynek szövegét – ha rövidített alakban is, a tízparancsolatból mindannyian ismerjük. – Nem csak Isten féltékenysége jut kifejezésre: megtorolja a gonoszságot az unokákon és dédunokákon; ha-nem éppen irgalmasságát juttatja kifejezésre, hogy a megtorlás csak ezekre vonatkozik, viszont ezredízig irgalmasságot gyakorol. A bibliai és általában keleti gondolkodásmódnak megfelel ez a szigorú egybetartozási tudat: az ősök és a leszármazottak nem függetleníthetik magukat egymástól. Az első három parancs bővebb magyarázatot nyer: az Istenhez való viszonyulás az alapja az embertársainkhoz való helyes viszonyulásnak; aki Istent felcseréli valami más értékkel, az bálványimádó lesz (mi a szentek képmását csak tiszteljük, mivel rájuk emlékeztetnek minket). A bálványimádás lényege: Isten helyett a teremtményeknek szolgálni: gazdagságnak, előmenetelnek, érvényesülésnek. Akinek ez lesz az Istene, az embertársát sem tudja tiszteletben tartani: kikönyököli, eltapossa – (Isten nevének tiszteletben tartása különösen a pogány népek között volt fontos, akik azt hitték, hogy ha Isten nevét ismételgetik, rákényszerítik, hogy akaratuk szerint járjon el. Az ilyen vallásosság helytelen; Sem Isten, sem ember nem lehet eszköz céljaink elérésére: Isten és ember egyaránt csak cél lehet; semmi esetre sem eszköz.A szombat: „sabbat” héberül pihenőnapot jelent. A parancs úgy szól, hogy ezt a pihenőnapot meg kell ünnepelni. Ez a parancs egy még csodálatosabb sorsközösséget juttat kifejezésre: együtt ünneplünk Istennel, akivel együtt fáradoztunk, alkottunk; együtt ünneplünk Krisztussal, aki vasárnapi feltámadásával megkoronázta a teremtés művét.

ZSOLTÁR: 19.

A zsoltárok mint Isten  népének válasza kerültek a liturgiába. Segítségükkel válaszolunk Isten hozzánk szóló Igéjére, amelyet az olvasmányokban hallottunk. – Ma a tízparancsolatot hallottuk az ószövetségi olvasmányban: egy ószövetségi szöveget, amelyet mindannyian, majdnem szóról szóra ismerünk. A zsoltárban dicsérettel válaszolunk erre a törvényre. – A tíz-parancsolat dicséret tárgya, mert tökéletes: megtaláljuk benne az emberi élet és valóság minden területét: az Istenhez való helyes viszonyulás (első 3 parancs), az embertársainkhoz való helyes viszonyulás alapja (szülők, élet, testünk, magántulajdon, becsület, házastárs): tehát nincs az életnek olyan területe, amelyre a tízparancsolat ne térne ki. Ezért joggal mondja a zsoltár és a zsoltárral mi: tökéletes. – Felüdíti a lelket, mert nem jelent számunkra terhet, hanem nyugodt lelkiismeretet és életet biztosít – ha nem azt nézzük, mit veszítünk, hanem, mit nyerünk betartásával. – Bizalmat érdemel, mert, ha betartjuk, nem csalódunk. Csalódást csak a bűn okozhat. – Bölcsességre nevel, mert általa megismerjük az élet igazi értékét, és megtanuljuk, hogy azt Isten törvényének betartásával érjük el. – Egyenes az Úr törvénye, mert megkímél bennünket attól, hogy kerülő úton keressük az élet örömeit. – Világosak Isten parancsai: pl. senkinek sem kell magyarázni, miért nem szabad ölni; – Fényt gyújtanak a szemnek, mert világosságuk mellett találjuk meg az egyenes életutat – addig csak a bűn sötétségében botorkálunk; – Megtisztít az Úr félelme – mert, ha félünk, hogy elveszítjük az Istennel való barátságot, a bűnbánatban készségesen megtisztítjuk, és igyekszünk tisztán megőrizni lelkünk menyegzős köntösét. – Mindennél értékesebb Isten tíz parancsolata, mert ezeknek a törvényeknek betartása szerzi meg számunkra a maradandó értékeket – örök életet –és a mulandó dolgok is csak a tízparancsolat által lesznek értékessé, édessé (drágakő, lépes méz).

SZENTLECKE:  1 Kor  1,22-25

A nagyböjti idő és egész keresztény életünk központjában a megfeszített Krisztus áll, vagy legalább is annak kell állnia. Erről gyakran megfeledkezünk, vagy igyekszünk tudatunkból kiszorítani – különösen, pedig életvitelünkben nem találunk számára megfelelő helyet, hiszen az egész közvélemény, közhangulat az „önmegvalósításról”, „teljesítményről” és „fogyasztásról” szól, a kereszt, a megfeszített Krisztus, pedig az önmegtagadást, áldozatot hirdeti. – Ezért hasonlóan Szent Pál kortársaihoz mi is inkább valamilyen csoda, vagy bölcsesség által szeretnénk üdvözülni, boldogok len-ni. A csodák által, amelyek bennünket semmire sem köteleznek, amelyeken legfeljebb csodálkozunk és a bölcsesség által, amely egyre távolodik az élet valóságától, helyettesíteni szeretnénk a keresztény élet áldozatát, a keresztet, a megfeszített Krisztust.

Senki sem kételkedik közülünk Jézus Krisztus csodáiban és Isten mindenhatóságában; senki sem fogja közülünk kétségbe vonni annak a bölcsességnek nélkülözhetetlen voltát, amely Isten ajándéka, maga Jézus Krisztus.

De ez a bölcsesség merőben különbözik attól, amelyet Szent Pál kortársai elvártak az Apostoltól, az Egyháztól netalán magától Istentől, és amelyet olykor mi is elvárunk a magunk szórakoztatására vagy igazolására: ez a (megfeszített) Krisztus Isten ereje és bölcsessége, amelyet mi oktalanságnak tartunk, és amely bölcsebb az embereknél. – És Isten gyöngesége, amely Jézus Krisztus kereszthalálában lett nyilvánvaló, amikor Isten nem sietett segítségére, hogy csodásan levegye a keresztről, ahogyan ezt Jézus hóhérai elvárták volna és követelték Istentől. Nem a csoda, nem a bölcsesség vált meg, üdvözít, szabadít meg a bajból, hanem az önfeláldozó szeretet, az a szeretet, amely a kereszttől sem retten vissza.

A nagyböjti idő arra tanít, hogy az eszünk ne csodákon és emberi bölcsességen járjon, hanem bevalljuk gyengeségünket annak, Akiben Isten gyengesége, amely erősebb az embereknél, megnyilvánult, beismerjük oktalanságunkat annak, aki a kereszthalál oktalanságát vállalta, és akiben így megnyilvánult Isten bölcsessége.

EVANGÉLIUM: Jn 2.13-25

A János-evangélium mindjárt Jézus nyilvános működésének kezdetén számol be a jeruzsálemi templom megtisztításáról. Ez összefügg Jézus többszöri jeruzsálemi útjával a 4. Evangéliumban. Számunkra, akik a kegyes és irgalmas Jézusról és Istenről más képet alakítottunk ki, szokatlan Jézusnak ez a fellépése korbáccsal a kezében – „tréfát” nem ismerve. – Mégis el kell fogadnunk a valóságot, hogy volt eset, amikor Jézus így lépett fel, mert így kellett fellépnie.

Az egész esemény összefüggésben áll halálával és feltámadásával. Tudjuk, hogy a hamis tanúk Jézus szavára fognak hivatkozni, – természetesen elferdítve, amelyeket a templom lerombolásáról és újraépítéséről mondott; – az Evangélium, amelyet Jézus Krisztus feltámadása után írtak, a húsvéti misztérium fényében, megjegyzi, hogy feltámadása után tanítványainak eszébe jutottak Jézus szavai.

A nagyböjt a tisztulás ideje. A templom mi vagyunk. Nem szabad visszarettennünk attól, hogy Jézus Krisztus a nagyböjti időben a mi lelkünk templomát is megtisztítsa. Ha szükséges, korbácssal a kezében. Mi magunk segítsünk neki ebben. – Jézust nem csak az emberkéz alkotta templomért emészti el a buzgóság, hanem értünk is. – Nem csak a maga testének templomát „építette fel” harmadnapra. Feltámadásának mi is részesei leszünk, ha engedjük, hogy a bűnt, a gonoszságot, a rosszat – ha kell korbáccsal is – kiűzze lelkünk templomából.

NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA
OLVASMÁNY: Ter 22,1-2.9a.   10-13.15-18

Izsák „feláldozásának” történetét jól ismerjük. Isten  azt kéri Ábrahámtól, ami a legkedvesebb, ami Ábrahám egyetlen gazdagsága, jövőjének és egy egész nép jövőjének záloga: i át Izsákot. Vele együtt fel kell áldoznia Istenbe vetett bizalmát, hiszen Isten megígérte, hogy nagy néppé teszi, másik fia viszont nincs, ő a törvényes utód és örökös, rá vonatkozik az ígéret. Mi nyu-godtan olvassuk, hallgatjuk a történetet, mert tudjuk: csak próbatételről van szó. De Ábrahám ezt nem tudta.
Isten megkímélte Ábrahám i át; de egyszülött Fiát, akibe kedve telik, nem kímélte, hanem áldozatul adta értünk. – Isten sem a fölöslegből adott nekünk, hanem azt az egyetlent, azt a legkedvesebbet: az ő egyszülött Fiát. A keresztség szentségében – amelyet a nagyböjti idő újból és újból emlé-kezetünkbe idéz – Isten  gyermekei, Krisztusnak és egymásnak pedig test-vérei lettünk. A legkedvesebbet áldozza föl többi gyermekéért, hogy lássuk, mennyire kedve telik bennünk. Nekünk megkegyelmez Izsákhoz hasonlóan.
Isten nagylelkűsége arra kötelez és ösztönöz bennünket, hogy mi se le-gyünk fukarok, amikor Istenről van szó. Ne a fölöslegünkből akarjunk odalökni valamit Istennek. Önmagunkat áldozzuk föl, adjuk át neki keresztény életünk által. A nagyböjti idő önfegyelmezése ennek a készségnek tapasztalható jele: a lemondás, a böjt, az erénygyakorlatok, a keresztúti ájtatosság, a nagyböjti prédikációkon való részvétel egy lelki hozzáállásnak látható  megnyilvánulásai: Istené vagyok. Isten gazdagon kárpótolja Ábrahámot nagylelkűségéért. Irántunk való nagylelkűségét már megmutatta, amikor Fiát adta értünk; nem Isten tarto-zik nekünk; mi vagyunk adósok őneki. De ha magunkat egészen Istennek adjuk, akkor találjuk meg igazán önmagunkat is; akkor és csak akkor lesz értékessé minden egyéb a mi életünkben.

ZSOLTÁR: 116.

Hálazsoltárt mondunk, éneklünk a mai szentmisében. Ebben az igazi hit és az igazi hívő tapasztalata jut kifejezésre: ez a hit a megpróbáltatások elle-nére is megmarad: „Bár azt kell mondanom, megalázva porba hullok….”- A hívő, „Isten  szentje” sem kivétel a megpróbáltatások alól. – Az Isten szol-ájáról szóló hagyományt Izajás 2. könyvének néhány éneke építette ki, és az Újszövetség a szenvedő Krisztusra vonatkoztatja. (Majd virágvasárnap és nagypénteken lesz alkalmunk hallani ezekből az énekekből az ószövetségi olvasmányban).
– Isten különösen gondját viseli választottainak, szentje-inek – ám a halál alól mégsem kivételek. Ezért haláluk Istent is különös-képpen érinti. – Jézus Krisztussal, az Úr szolgájával, és szolgáló leányának Fiával együtt, mi is Isten választottai, szentjei vagyunk. Mégpedig éppenJézus szenvedése által. Ahogyan Ő megtapasztalta a mi szenvedéseinket, megpróbáltatásainkat, úgy nekünk is vele együtt kell szenvednünk: ha az élet apróságai között is, de megtapasztalni a megaláztatást, a halált – és mi emberek – a bűn kötelékeit is. – De Isten mindettől megszabadít. Ezért a húsvéti misztérium nem merülhet ki Jézus szenvedésében és halálában, lényegéhez hozzátartozik, mi több lényegét alkotja a feltámadás. – Így, habár meg kell ízlelnünk a megaláztatást, a halált, az imádkozó zsoltárossal együtt a szabadulást, a feltámadást is meg fogjuk tapasztalni: kiváltképpen a kiengesztelődés szentségében (gyónás) és a hálaáldozatban (eucharisztia), mert ez a kettő szorosan egybetartozik. – Jézus Krisztusban Istent valóban nevén tudjuk szólítani. Ez a legbensőségesebb kapcsolat jele. Isten nekünk Jézus Krisztusban kinyilatkoztatta nevét. – A megváltás arra kötelez, hogy foga-dalmunkat teljesítsük. Erre különösen alkalmas a nagyböjti idő. – Így jutha-tunk el az Úr házába, amelynek előképe a templom, kezdete az Egyház.

SZENTLECKE: Róm  8,31b-34

Elmúlt vasárnap Szt. Péter apostol első levelében azt hallottuk, hogy a feltámadt Jézus Krisztus Isten jobbján foglalt helyet (miután halálával és fel-támadásával legyőzte a halált és a bűnt). A mai szentlecke Szt. Pál apostol nagy leveléből, amelyet a rómaiakhoz intéz, megerősít bennünket abban a hitben és meggyőződésben, hogy Jézus Krisztus ott közbenjár értünk.

Az Apostol bátorít bennünket, hogy senkitől nem kell félnünk és tartanunk, hiszen az, hogy Isten áldozatul adta az ő Egyszülött Fiát, Őt sem kímélte, bizonyítja, hogy Isten velünk van, pártol bennünket. – De lehet, hogy felmerül bennünk a gyanú, hogy noha az Ő Egyszülött Fiát ideadta, vajon azt a „sok mindent”, amiről úgy gondoljuk, hogy nélkülözhetetlen a„sikeres” élethez vagy legalább is, hogy jól – rosszul végigküzdjük életünket, megadja-e nekünk? Erre a kérdésre is válaszol az apostol: „Hogyne adna vele (Jézus Krisztussal) együtt mindent. – Valójában csak arra van szüksé-günk, ami Isten ajándéka, amit Jézus Krisztussal együtt ajándékoz nekünk. Jézus Krisztust, pedig már ideajándékozta áldozatul. Istennek mindezeket az ajándékait a keresztség szentségében nyertük el. Legyünk nyugodtak: Isten megadta és megadja azt, ami üdvösségünkhöz szükséges. – Egyetlen ellenség sem árthat. „A vádló” a sátán sem emelhet vádat ellenünk, mert ott a pártfogó, közbenjáró Jézus  Krisztus. Ne legyen arra gondunk, hogy a világ vádol és elítél minket. – Jézus Krisztus megigazultakká tett minket. Nem azért jött, hogy elitéljen bennünket, hanem, hogy általa üdvözüljünk. „Én sem ítéllek el, menj, de többé ne vétkezz!” mondja nekünk Jézus. A Máté-evangéliumban Jézus Krisztus második eljöveteléről, mint ítélet-ről hallunk. – Ezt az ítéletet, ezt az „átkot” (ahogyan ott Jézus mondja), a magam életével vonom magamra. Ha ellenálltam annak a megigazulásnak, amelyben a keresztség szentségében Jézus Krisztus részesített, átkot vonok magamra, ha nem tékozoltam el azt a kegyelmet, senkitől és semmitől nem kell félnem. A nagyböjti idő kiváló alkalom arra, hogy feltegyen a kérdést: hogyan gazdálkodtam, sáfárkodtam ezzel a megigazulással? Elfogadtam, vagy visz-szautasítottam? – A bűnbánat szentségében, a szentgyónásban engednem kell, hogy Isten , az Egyház és a lelkiismeretem segítsen ennek megítélésé-ben; akkor lehet rá reményem, hogy senki sem fog elítélni.

EVANGÉLIUM: Mk 9,2-10

Nagyböjt második vasárnapján mindig Urunk színeváltozásáról halljuk az evangéliumot. A három tanítvány, Péter, Jakab és János, akik szemtanúi ennek az ese-ménynek, akik megtapasztalhatnak valamit a feltámadás és örök élet dicső-ségéből, ott van Jairus leányának feltámasztásánál, de ott látjuk őket az Olaj-fák hegyén is, ahol Jézus halálfélelmében gyötrődik, vérrel verejtékezik. Ebből kiindulva az Egyház kezdettől fogva úgy értelmezi Urunk színe-változását, hogy Jézus ezzel akarta ellensúlyozni tanítványai szemében a „kereszt botrányát”: úgy akarta, hogy ebből az élményből erőt merítsenek a megpróbáltatás idejére. Hiszen Jézus maga mondja tanítványainak: „Ma éjjel mindannyian meg fogtok botránkozni bennem”. Mindannyiunk életében, és a keresztény életben is vannak magaslatok és mélypontok: a színeváltozás hegyének dicsősége és a Getszemáni kert sötétsége. – A tanítványok – akik nevében Péter beszél – szívesen maradtak volna a színeváltozás hegyén – a getszemáni kertben azonban egy órát sem voltak képesek átvirrasztani Jézussal, és amikor letartóztatták Jézus,  megfutamodtak.
A nagyböjt előkészület a keresztségre, vagy annak megújítására. Ekkor különösképpen eleget kell tennünk az Atya felszólításának: „Őt hallgassá-tok!”– Urunk színeváltozásánál – hasonlóan, mint Jézus keresztelkedésénél, a Mennyei Atya Jézus szeretett Fiának nyilvánítja. – A keresztségben bennünket is gyermekeivé fogadott. Ez azt jelenti, hogy közösséget vállalunk Jézus Krisztussal: nem csak a dicsőségben, hanem a szenvedésben is. Jézus, Péter ajánlatára sem maradt a színeváltozás hegyén. Lejött, hogy folytassa útját, ami a keresztút. – A vasárnapi szentmise teszi lehetővé számunkra, hogy a megígért dicsőségből valamit megtapasztaljunk. Ám nem maradhatunk itt: a hétköznapok elfoglaltságának útján kell haladnunk az örök élet magaslatai felé. m i át; de egyszülött Fiát, akiben kedve telik,

NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA

OLVASMÁNY: Ter 9,8-15)

A nagyböjt „negyven napja”, amelyet hamvazószerdán megkezdtünk, Jé-zus negyvennapi böjtölését idézi emlékezetünkbe. A választott nép negy-venévi pusztai vándorlásának emlékezetére, Jézus negyven napot töltött

a pusztában. – Az ősegyházban ez volt a katekumenek – keresztelendők

előkészületi ideje, akik húsvét éjszakáján a keresztségben eltemetkeztek

és új életre támadtak Krisztussal. – Az Egyház újabban szorgalmazza a

katekumenátus felújítását. Ezt szükségessé teszi az, hogy egyre gyakrabban

fordul elő, hogy valaki felnőtt korában ismeri meg Krisztus tanítását, és meg

akar keresztelkedni; ezek számára a nagyböjt előkészületi idő. Azokat pedig,

akik már megkeresztelkedtek, a nagyböjt emlékezteti a keresztségre, az itt

nyert kegyelemre és ebből származó kötelezettségekre. Innen érthető, hogy

a nagyböjti olvasmányokat úgy válogatta össze az Egyház, hogy azokban a

keresztség gondolata ismételten kifejezésre jusson.

– 44 –

A bibliai hagyomány szerint a vízözön is negyven napig tartott. A vízözön

mintegy eltörölte, lemosta a bűnt, a gonoszságot a föld színéről: ezért lett a

keresztség, a keresztvíz előképe, amely eltörli az eredeti bűnt és minden más

bűnt. A vízözön után Isten szövetséget köt Noéval. A szivárvány hasonlít az

íjhoz. Amikor megjelenik az égbolton, azt jelenti, hogy Isten „leteszi a fegy-vert”, békét köt az emberrel. (Ismerni kell a természetben élő ember világ-szemléletét; jó képzelőtehetségével mindenben képet, jelet vél felfedezni).

– A keresztségben Isten  velünk is szövetséget köt. Amikor a bűnök, bajok

felhői tornyosulnak életünk egén, feltűnik Isten szövetségének, kegyelmé-nek szivárványa.

Azt is tudjuk, hogy a keresztségben az Egyház tagjai leszünk. Már Péter

apostol levele úgy értelmezi a bárkát, mint az Egyházat. Az Egyház bárkája

ebben a világban ennek a kornak, életnek hullámcsapásai között folytatja

útját, de akik benne vannak, megmenekülnek, üdvözülnek.

ZSOLTÁR: 25

Az évközi 3. vasárnapon már volt alkalmunk megismerkedni ezzel a zsol-tárral. Az imádkozó az által akarja megnyerni Isten  irgalmát, jóságát maga

számára, hogy Őt az üdvtörténetben tanúsított könyörületére emlékezteti:

„Ősidők óta jóságos voltál hozzánk!” – A bibliai őstörténethez tartoznak

azok az események, amelyek a történelem előtti időben játszódtak le: nem

lehet tudni mikor és hol. – Ezek közé tartozik a vízözön, ahol Isten szintén

megmutatta jóságát, könyörületességét választottai – Noé és családja iránt.

Isten ma is hűséges népéhez, és ahogyan Noénak megmutatta, hogyan

menekülhet meg a vízözöntől, úgy Egyházában, Jézus Krisztus tanítása által

minket is megtanít arra, hogyan menekülünk meg az örök kárhozattól, a

pokoltól.

Az üdvösség útját – a zsoltár szerint – Isten a bűnösöknek, alázatosaknak,

szelídeknek mutatja meg: nekünk, ha  alázatosak vagyunk, magunkat bű-nösnek valljuk, és nem ellenkezünk, hanem szelíden engedjük, hogy Isten

megmentsen bennünket. – Akik kinevették Noét, mind elvesztek. Ő azon-ban megmenekült, mert szelíd volt és alázatos, és kész volt a bűnbánatra.

Minket Isten a keresztség szentsége által – amelynek megújítására nagy-böjtben készülünk, és amelynek előképe a világ bűnét lemosó vízözön –

megmentett az örök kárhozattól, az örök haláltól. De keresztény életünk

folyamán is az ő ismeretére tanít bennünket. Különösen nagyböjtben: a

nagyböjti szentbeszédek, elmélkedések által, az irgalmasság cselekedeteinek

gyakorlásával, az önfegyelmezéssel, a bűnbánat szentségével (szentgyónás-sal).

– 45 –

Ha alázatosak és szelídek vagyunk, bűnösnek valljuk magunkat, akkor

megtaláljuk az örök életre vezető utat, megtapasztaljuk Isten jóságát, ame-lyet Noé is megtapasztalt az ősidőkben.

SZENTLECKE:  1.Pt  3,18-22.

(A nagyböjti idő nemcsak a Jézus Krisztus kínszenvedéséről való elmél-kedés és a húsvét ünnepére való előkészület ideje, hanem a keresztségre és a

keresztségi ígéretek megújítására való előkészület ideje is.)

Ahogyan az ószövetségi olvasmány a vízözönről és a Noéval kötött szö-vetségről (mint a keresztség előképéről) beszél, úgy Szent Péter levele a

szentleckében utal erre az eseményre és értelmezi az ószövetségi üdvrend

eseményét, mint az Újszövetség, a keresztség előképét.

Az Apostol előbb részletesen elbeszéli Krisztus megváltói halálának hatá-sát: Krisztus, az igaz egyszer meghalt a bűnökért, a bűnösökért. Ezzel kife-jezi, hogy nekünk kellett volna elszenvednünk azt a kereszthalált, amelyet ő

elszenvedett: mi vagyunk a bűnösök, Ő az igaz. A bűnökért halt meg – tehát

áldozatként. Majd elment a börtönben sínylődő lelkekhez – ez az, amit a

hitvallásban így fogalmazunk meg: „alászállt a poklokra – a holtak orszá-gába.” Szent Péter ezeken azokat érti, akik engedetlenek voltak, amikor Noé

korában Isten türelmesen várt. Jézus utal Noéra, amikor a végső dolgokról

beszél: „Úgy lesz, mint Noé napjaiban volt.” Isten most is türelmesen vár.

Megengedte, hogy megérjük az idei nagyböjtöt is. Ne legyünk engedetlenek,

amikor azt látjuk, hogy Noé a szárazföldön bárkát épít és az égen egyetlen

felhőt sem látunk. Ez Isten türelmének a jele, aki a keresztvízzel, mint egy-kor a vízözönnel lemossa bűneinket. – Ezt az Apostol úgy értelmezi, mint

könyörgést Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltá-madása által. A tiszta lelkiismeret  Isten ajándéka, amelyet csak akkor ka-punk meg, ha a bűnbánatban Krisztus feltámadásának erejéből engedjük

Istennek, hogy a bűnbánat szentségében, a nagyböjti szentgyónásban meg-tisztítsa lelkünket, mint ahogyan a vízözönnel lemosta a világ bűneit. Ez

valóban Isten ajándéka, amelyért könyörögnünk, imádkoznunk kell. – Jézus

Krisztus, aki uralma alá rendelte az angyalokat, hatalmasságokat és erőssé-geket az Isten jobbján foglalt helyet. Ő közbenjár értünk az Atyánál, hogy

ugyanaz a víz, amely megtisztította a világot és lelkünket a bűn szennyétől,

szabadulásunkra is szolgáljon, mint Noé családjának, hogy mi is menedéket

találjunk a bárkában, amely az Egyházat jelképezi.

EVANGÉLIUM: Mk 1,12-15

Megszoktuk a Máté-és Lukács evangélium részletes beszámolóját Jézus

háromszoros megkísértésről: a kenyérrel, a templom párkányával és a világ

gazdagságával. A Márk-evangélium csak röviden érinti az eseményt: a Lé-lek – minden bizonnyal a Szentlélek, aki a keresztelkedésnél leszállt Jézusra,

kivitte – szó szerint: kihajította Őt a pusztába, ahol negyven napig tartóz-kodott. A negyvenes szám nyilván utalás az Ószövetségre: a pusztai ván-dorlásra, Mózesre, Illésre. A Márk-evangélium ebben megegyezik Mátéval

és Lukáccsal, noha tőlük eltérően böjtről nem beszél. Abban is megegyezik

velük, hogy megkísértette a sátán. Ám, amit a továbbiakban mond: vadállat-okkal volt együtt, Ádámra, az első emberre emlékeztet a paradicsomban, aki

azonban engedett a kísértésnek. Végül: „angyalok szolgáltak neki”. Ezt ismét

megtaláljuk a Máté evangéliumban a megkísértések elbeszélése végén. Itt,

Márknál már eleve nyilvánvaló Jézus győzelme a gonosz fölött, noha Jézus a

későbbiekben elhallgattatja a gonosz lelkeket.

Ezt követi Jézus nyilvános működésének kezdete Galileában, amikor Ke-resztelő Jánost elfogták – tehát ő már nem működhetett nyilvánosan. Jézus

fellépésének kezdetén egész megváltói küldetésének lényegét foglalja össze:

„Betelt az idő, közel van az Isten országa”. Isten országa Jézus Krisztusban

jött el, tanítása erről szól, kereszthalálával számunkra is lehetővé tette, hogy

országához tartozzunk, amelybe bennünket meghívott. „Térjetek meg, és

higgyetek az evangéliumban”. – A megtérés Jézus  Krisztus tanításának és

a mi keresztény életünknek lényege: szakítani a rosszal, elfordulni a bűntől

és odafordulni Istenhez, Jézus  Krisztushoz. Erre kaptunk meghívást nem-csak a nagyböjti időben, hanem egész életünkben. „Higgyetek az Evangéli-umban!” – e szavakkal fejezi be Jézus felszólítását. Az „Evangélium” jó hír,

örömhír kifejezést, Krisztus országának, megváltói művének jelölésére, fel-tehetőleg szent Márk őrizte meg számunkra és ő adta nekünk tovább. – E

nélkül az Evangélium nélkül, az ebbe vetett hit nélkül épp úgy nem lehetünk

tagjai Isten országának, de még meg sem sejthetünk belőle semmit, mint a

megtérés nélkül. De még a megtérésre is csak az által leszünk készségesek,

ha hiszünk az Evangéliumban.

Ellene mondani a sátánnak és hinni az Evangéliumban. Ez áll mindjárt

a nagyböjti idő kezdetén, amely előkészít bennünket keresztségi ígéretünk

megújítására a húsvéti vigília keretében: hogy minél hitelesebben tudjam

kimondani: Ellene mondok! Hiszek!